Blogom előző írása a nők fura dolgairól szólt. Kérdezgettünk, vesézgettünk, jókat dumcsiztunk.
Itt az ideje, hogy a nők elégtételt kapjanak. Kérdezgessünk a férfiak fura dolgairól, vesézgessük őket is, dumcsizzunk jókat.

Bízom benne, hogy segítetek, és kivesézzük a férfiak furcsa, nők számára érthetetlen szokásait, dolgait.
Akinek van kérdése, kérem, hogy küldje el nekem privátban. Előre is köszönöm.

Szeretném, ha egy férfi sem sértődne meg, hiszen nem szándékozom őket kigúnyolni, pusztán általánosságban kérdezősködöm.

--- o ---

Első kérdésem tildytől származik:
Miért várja el a férfi, hogy a nők mossanak, főzzenek, takarítsanak, miközben az ő házimunkájuk kimerül a havi egy alkalomban?

Második kérdésem szerintem nagy vihart kavar. Hárman is kérdezték, ABE volt az első, aztán művésznő4 és Csillag5 azonos kérdése is befutott. Némi eltérés van ugyan, de a lényeg azonos. Íme a kibővített változat:
Miért van az, hogy a férfiak nem tudják egyes "dolgaikat" a minimumra szorítani, vagy legalább próbálnák elkerülni a "nyilvánosságot", legyen szó böfögésről, a hónaljszaglászásról, az utcán köpködésről, a hangos szellentésről, a fenék és egyéb intim testrész vakarásáról (ruhán belül vagy kívül), és ezeket a "dolgokat" miért kell (ha esetleg senki nem figyelt fel rá) hangosan bejelenteniük egy nagyobb baráti társaság, vagy osztály közössége előtt?

Abban bízom, hogy segítetek, és kivesézzük a furcsa, férfiak számára érthetetlen női szokásokat. Ha neked is van kérdésed, küldd el nekem priviben, kérlek.
Szeretném, ha egy nő sem sértődne meg, hiszen nem szándékozom őket kigúnyolni, pusztán általánosságban kérdezősködöm.

--- o ---

Első kérdés:
A nők szívesen, mondhatnám ösztönszerűen flangálnak otthon férjük ingében, alatta egy szál bugyiban.
Meg tudja valaki mondani, hogy miért?

Második kérdés:
Mi a csudáért muszáj feltétlen megkóstolni a nőknek férjük, párjuk fagyiját, pizzáját, amikor az övék is ugyanolyan?

Harmadik kérdés:
Miért nem tud soha egy nő időben elkészülni, ha előre tudja az indulás időpontját?

Negyedik kérdés:
Miért van az, hogy bár bizonygatjuk bőszen, hogy ő a legszebb nő számunkra a világon, nincs megelégedve a súlyával, alakjával, mellméretével, stb.?

Ötödik kérdés:
Miért várja el a nő a férjétől, hogy türelemmel hallgassa a szomszédokról, munkatársnőkről szóló pletykákat?

Anno hetente, kéthetente autóztunk Kőszegre. Már ugye ha a Trabant autónak számít.

A Trabant a család barátja.
Így hangzott a gépkönyv első mondata, és sokak véleményével ellentétben igazat adok neki. Soha nem volt olyan hibája, amit ne tudtam volna megjavítani az árok szélén, akár januári éjszakán.

Szóval irány Kőszeg. Duruzsolt a motor, fogytak a kilométerek. Ismertem egy erdei pihenőt, ahol ácsolt asztalok voltak, két oldalukon paddal. Jó lehetőség egy szusszanásnyi pihenőre, némi falatozásra. Be is fordultam, és bár nem voltunk túl messze az országúttól, békesség honolt. Zajmentesség, nyugalom.
Kaja ki, anyucim szeletel, ken, szalámival megrak, kezünkbe nyom.
Ősz van, gyönyörű ősz. Tölgyerdőben ülünk, nagyokat harapunk a szendvicsből. Viszonylag sűrűn koppan a makk, nekem tetszik a dolog, bár gonosznak is vélhetsz miatta. Anyucim és lányom fején pattan a tölgyfa reménysége, ők pedig egyik kézben a szendviccsel szabad kezükkel védekeznek az erdő áldása ellen. Én nem védekezem, és talán pont ezért a vén fa úgy dönt, hogy az én fejemre nem hullat makkot.
Elfogyott a szendvicsem, és anyucim kérdésére igenlően válaszoltam. Igen, kérek még.

Vendégelgetik egymást (ki tudja ki által kijelölt) "fontos" emberek. Valakik válogatnak valamilyen szempontok alapján.
Anyagi segítség is van, hiszen "x" bank fedezi a kártyás fizetéseket. Nehogymár egy fillért is költenie kelljen a bulira azoknak, akik egyébként is nagykanállal esznek. Mindezt az ügyfelek pénzéből, ugyebár. Fizessenek a csórók, akik erre nem is gondoltak, erre engedélyt nem adtak.

Jól elvannak egymással a szereplők, luxus körülmények közt történik a végeredmény kihirdetése.

Csesszemeg...
Éhes bármelyikük is? Lehet, de csak azért, mert felkészítette hasikáját a potya kajára.
Éhezik bármelyikük is? No, azt már nem. Bőven van mit a tejcsikébe aprítani. Szükségük van a potya kajára? Nincs!

Akiknek szükségük lenne egy tuti vacsorára, azok a hontalanok.
Bizonyára kitalálható, hogy mit is akarok mondani.

Találomra szedjünk ki ötöt a hontalanok tömegéből.
Telik rá "x" bank hasznából, vagyis az ügyfelek pénzéből. Ötletem láttán a befektetők bizonyára szívesebben fordítanák a pénzüket elesett emberekre, mint azokra, akik egyébként sem szűkölködnek.
Tegyük őket öt napra szalonképessé, tehát tisztálkodás biztosítása, normális öltözet.

Mármint a nyakamat.

Időpont: két nappal ezelőtt, 4 óra 20 perc. Szinhely a lakásom, közelebbről a rekamié.
Épp a legédesebb álmomba merülnék, amikor az ébresztő órám füttyögve jelez, hogy ő pihenhet egész nap, én viszont kotródjak melózni.
Tudtam, hogy igaza van, de kedves modoromból fakadóan említést tettem pár mondatban édesanyja ősi mesterségéről, és hogy akár szexuális viszonyba is kerülhetnének. Viszonyunk meghitt, nincs sértődés.

Az első meglepetés a fürdőszobában ért. No igen, öregszem. Erre tuti jel az, hogy a reggeli merevedés a nyakamban jelentkezett. Majdcsak lejjebb nyomul, gondoltam, és jót röhögtem saját humoromon.

A dolgozómban már nem volt ilyen jó kedvem. Egyrészt leselejtezésre rég megérett gépen spéci melót kellett végeznem, másrészt nyaki merevedésem átmeneti állapotba váltott a fájdalom irányába. Lassacskán egyértelművé vált, hogy a baloldali fejbiccentő izmom a problémás.
Késő délelőtt már nem éreztem merevnek a nyakam. Ettől persze lehetett, mert ha volt is, az égő fájdalom elnyomta.

Sajnálom, ilyen körülmények közt nem írok főoldalra. Mondom ezt úgy, hogy egyébként sem tettem volna, hiszen nincs publikációra kész írásom.

Ott az a rohadt féltégla reklám minden címlapos írásban. Hogy szükség van rá, készséggel elhiszem.

Amíg így marad, részemről csöndben maradok.

Bérrendezés.
Erre vártunk két éve.

Tavaly egy kanyit sem kaptunk, hiszen beütött a krach, válság okán semmi emelés, csak meló. Az viszont dögivel. Hétvégén is melóztak az emberek, mert bár béremelés nyista, meló volt dögivel.
Hétvégi robot rulez!

Te, figyu, mikor bújsz boldog örömmel a házastársadhoz?
Te, figyu, mikor játszol a gyerekeiddel?
Te, figyu, mikor ébredsz úgy, hogy szép az élet?
Te, figyu, élsz egyáltalán?

Csesszemeg, wazze, osztották a lóvét a hatalmasok.
Nem béremelésről van szó, hanem bérrendezésről. Érted? Biztos, hogy érted?

Két éve nem kaptunk egy vasat sem.
Pofa súlyba, melózz! Szakadj meg!
Csókolom, én jó kisfiú voltam, vagyok, és türelmesen várom, hogy elmúljon a nehéz időszak, és lökj végre nekem is valamit a hasznodból...

Bérrendezés.
Rendezgették a béreket az íróasztal mögül.

Három kategória van. A, B és C. Kategorizálnak, besorolgatnak.
A "C" a legsilányabb, a vezetőség szerint szemétre dobandó, legalábbis szerintük semmit érő emberkék alkotják ezt a csoportot.
Az "A" az elit. Tuti, bármire képes, univerzális csoport, extra fószerek.

Ma is kaptam két privit. Meg is válaszoltam mindkettőt becsülettel.

Miután elindult itteni pályafutásom, elég sok privit kapok. Visszatérő, rendszeres kérdést szeretnék megválaszolni mindazoknak, akik még nem kérdeztek, de talán egyszer megtennék.
Saját dolgom egyszerűsítem le, hiszen csak belinkelem ezen írásom, és kész. Ám továbbra is készséges leszek, és barátsággal, jószándékkal körítve teszem.

Valahogy így hangoznak a kérdések.
Te, hogy a fenébe jut eszedbe ennyi marhaság? Mi inspirál? Mi késztet arra, hogy mesélj? Kényszerít valaki?

Jó, megpróbálom egy példán ábrázolni, hogy miként születnek a meséim. Nem fedi le a teljes tartományt, ez a "valós" ihletésűekről szól.

Nos, meló van, félidő, csócsálom a szendvicsemet. Közelemben a karbantartó rákapat egy anyát egy csavarra, és mivel kézzel nem tud rajta húzni, előveszi a villáskulcsot. Csikorog a fém, nem könnyen enged. Társa rászól, hogy zsírozza meg. Így is lesz, immáron csikorgás nélkül feszül az anya a csavaron.

Négy óra húsz.
Várom, de gyűlölöm. Egyet jelent meggyalázásommal. Kelj fel, és mars melózni!

Nagyon szép ébresztőm van. Rádió vezérelt, óránként beállítaná önmagát. Nem teszi. Vagy ő a hibás, vagy a panel, amely otthonom behatárolója. Leárnyékolja a vasbeton a lehetőséget.

Kelni kell, menni kell, hiszen enni kell.
Örülj, hogy van munkád!
Fanyar mosollyal jelentem, én örülök! Ha nem is tiszta szívből, de merhetek mást mondani?
Már rég nem merek semmit. Semmit.

4:20
Még nem csipog az óra, alhatok. Félálomban húzom szemem elé kínzó eszközömet, és a tetején lévő lapot megnyomva aktivizálom a világítást. Szemem már nem az igazi, betett neki a "low radiation" monitor, nem ma vettem az első gépet. Rámeredek, hunyorgok. Két óra akármennyi.
Van még idő, mentsük a menthetőt.
Alszom, de minden álmomban ott az a szemét pallos.
Le fog sújtani! Most? Még nem. De mikor? Még nem, aludj csak.

Már több, mint két éve magányos vagyok. Amíg élt a feleségem, volt kiről gondoskodnom, volt kire főznöm. Szükségállapot volt, élete utolsó évében már nem volt képes arra, hogy háztartást vezessen, így rám hárult a feladat.
Szóval főztem mindazt, amit megkívánt, vagy csak úgy, megbeszélés alapján.

Aztán egy napon elment örökre.
Sajnáltam őt, és az idő múlásával egyre jobban sajnáltam magamat. Mára ott tartok, hogy kikászálódtam a gödörből, csak a történtek sarát kéne lemosnom lábamról, hogy könnyebben lépdeljek.

Elkezdtem.
Mivel eléggé egyoldalú az étkezésem, két év elég volt ahhoz, hogy állapotom kritikussá váljon. Egyébként is vashiányos vagyok, de a sorozatos megszédülések, rossz közérzet, örömhiány arra sarkallt, hogy megoldást keressek.
Bár ötvenkilenc leszek az idén, koros testemben ifjú lélek lakozik, és kár lenne, ha szenvedni hagynám. Hol a legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség. Teljesen véletlen volt, hogy megtudtam, egy kollégám, (szinte) barátom forgalmazója egy hálózatnak. Hozzá fordultam, másnapra kezemben volt a katalógus, és az árlista.
Tanácsot is kaptam, csak az ajánlat közel tízezres nagyságrendű volt, és csak húsz napra elegendő a mennyiség. Ráadásul a kúra három tételből áll, amely jóval több, mint húszezerbe kerül.
Dumcsiztunk, egyeztettünk.
Ez már jó, száz tabletta valamivel ötezer felett, napi egy szükséges. Tuti? Tuti, csak kevésbbé hatékony. Nekem most minden hatékony, le vagyok gatyásodva, de nagyon.