Na, vele már biztos mindenki találkozott.

A magyar három okból iszik: bánatában, örömében, no meg csak úgy, mert olyan kedve van.

A bárgyú bámul maga elé, azt se tudja hol van, mi történik vele. Összefüggéstelen hangtömegek hagyják el a száját, nem igényel társaságot, de ha a közelében vagy, azonnal rád csimpaszkodik. Mivel hallgatósága van, már viszonylag érthetően panaszolja el, hogy ő egy lecsúszott egzisztencia, gyerek korában verték, felnőtt korában elnyomták, a felesége csalja, a barátai elhagyták, mások bűne, hogy ott tart, ahol.
Mivel rád borult, jobb, ha valahogy kimászol alóla és menekülsz, mielőtt lehány.
A sírós cirka ugyanaz, csak bővebben kifejti sanyarú sorsát, miközben igazi könnyek peregnek a szeméből. Mindegy, hogy kinek, de panaszkodnia kell. Amilyen bolond vagyok, még sajnálom is, de tudom, hogy menekülni kell, mielőtt rosszul lesz.

A vidámnak cudar jókedve van. Széles jókedvében mindenki haver, még az sem zavarja, ha elutasítják közeledését. Biztos talál valakit, akivel együtt vernyákolhat a bús magyar éjszakában, miután kidobták őket a kocsmából.

24-én indul a sorozat az RTL Klubon, színhely a Fülöp-szigetek. A túlélők viadala Istenes Bence műsorvezetővel minden hétköznap 19:00 órától lesz látható az RTL Klubon.
Hivatalos oldal

A díjazás nem túl bőkezű. 20 milliót kap a győztes, pedig sokkal gyötrelmesebb időszakot fog átélni, mint a novemberben induló NyalóVilág győztese, aki 36 milliót fog kaszálni.

Nagyon nem szeretném, ha a topic nem arról szólna, ami a lényege.
Sokkal mélyebb, értékesebb tartalmat szánok ennek a topicnak, mint azt, hogy lebecsüljük egymást a különböző vélemények miatt, avagy beszédüljenek ide olyanok, akik nem tudnak mást, mint megszólni azokat, akik nézik a műsort.
Szépen kérek mindenkit, hogy ne rongálja a topicot trágársággal, gátlástalan beszólásokkal, visszataszító képekkel.

Előző írásom topikjában szóba került. Kemény téma, kicsit félek is tőle, de úgy döntöttem, nem kerülgetem a forró kását.

Először is tisztázzuk. A nyugdíjas tisztességben megőszült polgár, becsületes, türelmes, jóindulatú. Azonban ennek a korosztálynak van egy elenyésző létszámú rétege, amely szégyent hoz rájuk, ők a nyuggerek.

A nyugdíjas a család szerves része, hasznos tagja. Ha kell, unokázik, ha kell, takarít, ha kell, krumplit pucol, hogy megkönnyítse apu és anyu dolgát. Az unokájával legózik, tologatja a kisautót a padlón, építi a kártyavárat, mesél neki a múltról, beleszőve olyan információkat, amelyeket talán az iskolában sem tanítanak. Nem véletlen, hogy a nyugdíjas-unoka kötelék általában nagyon erős.
A nyugger rendszerint egyedül él, mert szinte senki sem képes elviselni. Ha családban él, megkeseríti az életüket. Szapulja a menyét vagy a vejét, saját gyerekét se kíméli. Az unoka zavarja, mert ugye pihenésre van szüksége, de az a büdös kölök megbolygatja a nyugalmát. A kaja túl sós, a tea nem elég édes, az ágy nem elég puha neki, a tévé túl hangos, vagy ha ő nézi, túl halk. Este átkozódva fekszik le, nagyon sajnálja magát, mert neki egy ilyen család jutott.

Nem mese lesz, csak három típusról fogok beszélni egy szuszra.

1. A szádba beszél. Nem túl sűrű emberfajta, de létezik.
Általában bőbeszédű, mondandóját azzal nyomatékosítja, hogy közvetlen eléd áll, az orrotok szinte összeér. Ha hátrébb lépsz, nem veszi a lapot, követ, ha kell, akár a falig, ahol már nem tudsz hátrálni.
A szép szóból nem ért. Hiába mondod neki, hogy ne közelítsen, lepereg róla.
Ha a mellkasa elé teszed a kezed, hogy ne közelítsen, félresöpri és már megint közvetlen előtted van.
Volt "szerencsém" hozzá. Csak úgy tudtam leszoktatni a gusztustalanságról, hogy miközben a mellkasa elé tettem a kezem, jó hangosan közöltem vele, hogy onnan is hallom, hogy mit mond, valamint céloztam áporodott szájszagára. Utolsó érvként azt mondtam neki, hogy hiába akar velem csókolózni, erre csak a feleségemmel vagyok hajlandó.
Megértette. Szinte sajnáltam, amikor önmagát megerőszakolva normális távolságban maradt, amikor velem beszélt.

A becsületesekkel nem foglalkozom, a többinek két fajtája van.

1. A jobbik fajta.

Általában pénzt kunyerál, de rendben megadja fizetésnél. Idáig rendben is lenne, csakhogy a következő fizetés előtt egy-két héttel már megint kunyerál, amit fizetéskor szintúgy megad. Némi kérdezősködés után kiderül, hogy nem te vagy az egyetlen, akit fej, egy népesebb cégnél akár kétszeres pénzzel is gazdálkodik, mint amennyi a fizetése. Lehet, hogy tervszerű a kölcsönkérési időbeosztása, amit tőlem kunyerál, azzal törleszti valaki másnak az adósságát.
Volt egy ilyen manus a "cumigyárban". Kiderült, hogy olyan madarat is talált, aki sajnálta, hogy kunyerálnia kell, így mivel megengedhette magának, nem kérte vissza a pénzét.
- Őrült vagy, - mondtam neki, - ezt mióta csinálod?
- Három hónapja.
Az bizony 30 ezer Forint volt, mert "barátunk" mindenkitől tízezret kunyerált, ez 2010-ben volt.
Eljöve az újabb kunyerálás. A fenti információk birtokában mindent a szemére vetettem, valamint közöltem vele, hogy illenék megadni a kollégának a 30 ezer Forintját. Becsületére legyen mondva, megadta. Rólam leszokott, tudta, hogy tőlem többé egy fillért se kap.
Olyan munkatársam is volt, aki rendszeresen hozzám járt csavarhúzóért, mert arra volt szüksége a munkájához. Adtam neki egyszer, kétszer, sokszor, aztán eluntam.
- Kérj mástól, nem adom oda.
- Ott van a szekrényedben, úgyse használod, add már ide.
- Te most komolyan gondolod, hogy van egy csavarhúzód, csak nálam tárolod?
Megértette, szó nélkül elment.

Kedveled, netán szereted, ami kölcsönös is lehet akár, így hozzád fordul segítségért. Időt, (esetleg pénzt,) energiát pazarolsz rá, mindhiába.

Első példa.
Elcipel ruhát vásárolni, mert bízik benned, bízik az ízlésedben. Ülsz a próbafülke előtt. Kijön. Na, milyen? Válaszod őszinte, nagyon jó. Itt még nincs vége, új és újabb ruhában jön ki, te pedig őszintén elmondod, hogy melyik tetszik neked a legjobban. Még lélegzetet sincs időd venni, máris szapulja, de arra a kérdésre, hogy neki melyik tetszik, nincs válasz.
- Inkább menjünk máshova. - Mondja, te pedig megadóan mész vele.
Könnyen kitalálható, megismétlődik minden.
- Inkább menjünk máshova. - Mondja, te pedig fújsz egy nagyot, és mivel nem akarod megbántani, hirtelen kitalálod, hogy halaszthatatlan dolgod van és lelépsz.

Második példa, ez már pénzbe is kerül.
Az illetőnek albérlet kéne, de hiába keres, nem megy, nem tudja, hogy miként válasszon, mert ugye vannak igényei, így kompromisszumra nem képes.
Keresgéled a megfelelő albérletet, saját költségen telefonálsz orrba-szájba, mondod, vagy ha nincs elérhető közelségben, küldözgeted neki a címeket, elérhetőségeket. Mivel egyedül gyámoltalan, elmész vele nem egy, nem két ingatlant megnézni. Végül találtok egy nagyon szuper albérletet a segítségeddel, a tulaj ráadásul közölte, hogy egyetlen jelöltek vagytok egyelőre, várja a visszajelzést.
Na, ekkor jönnek az érvek, miért is nem annyira megfelelő az ingatlan, pedig minden kritériumnak megfelel, biztos, hogy ennél nem lesz jobb.
Hogy miért nem jó? Hááát, izé, nem ilyenre, nem erre gondolt.

Két apró történet a jellemzésére, melyeknek nincs befejezése, gondolja tovább, ítélkezzen, aki úgy akarja.
A helyszín egy munkahely, a közös szereplő egy középvezető.

1. A beosztott.
A középvezető kiad a beosztottnak egy munkát, a végrehajtás módját, mikéntjét írásban is elé tárja, majd a dolgozó dossziéjába teszi. A határidő lejárt, a középvezető számon kéri a beosztotton a munkát. Hát az bizony nincs kész, mert azt se tudja, hogy miről van szó, így a hogyanról és mikéntről pláne nem tud.
A középvezető elmegy, a beosztottnak meg első dolga a főnökhöz rohanni, ahol panaszt tesz. Lehordja a középvezetőt mindenféle szemétnek, aki olyan munkákat kér rajta számon, amiket soha nem bízott rá.
Kár, hogy ezt a középvezető meghallja. Bemegy az irodába, ahol a beosztott hóna alól kihúzva a dossziét kiveszi belőle a perdöntő bizonyítékot, azt a bizonyos papírt, és az asztalra teszi.

2. A főnök.
A középvezető előadja a főnöknek jövőbeni terveit, a beosztottakkal kapcsolatos negatívumokat, pozitívumokat. A segítségét kéri, mivel a csapat a vezetőség ellen ágál. Azt gondolja, hogy összeröffenti őket, egyezzenek meg, mert ki akar maradni a postásszerepből.
Az összeröffentéskor azokat a negatívumokat, amit a csapatról mondott, a főnök még véletlenül se említi, csak a pozitívumokról beszél, a középvezető terveit pedig sajátjaként adja elő.

Ha valamit szerelsz, kötelességének érzi, hogy kioktasson. Azt nem úgy kell, csakis az ő módszere az egyedül üdvözítő. Ha kezet mosol, muszáj szólnia, hogy nem jó szappant használsz, a törölköződ meg nem jól szívja a vizet. Ha kávét iszol, hosszasan fejtegeti, hogy miért nem jó, hogy annyi cukrot tettél bele, amennyit. Ha a szendvicsedet majszolod, kárhoztatja a kalóriákat, vagy igyekszik meggyőzni, hogy táplálóbban kéne étkezned. És így tovább, és így tovább.

Vonzzák a beszélgetők. Neki muszáj bekapcsolódnia, akár intim kérdéseket feltenni, esetleg kioktatni a beszélgetőket, hogy amiről beszélnek, az nem is úgy van.

Ha szomszéd az illető, valóságos átok. Biztos, hogy akkor jön ki a lakásából, amikor távozni készülsz, vagy éppen érkezel valahonnan. Valamit elkezd és csak mondja, csak mondja. Ha belépsz az ajtódon, még arra is képes, hogy a lábát a küszöbödre tegye, nehogy be tudd csukni előtte az ajtót, ha távozóban vagy, megragadja a karod, nehogy ott tudd hagyni, mert neki feltétlenül muszáj elmondania azt, amit elkezdett.
Ha le akarod állítani, csak durván lehet. Rá kell ordítani, hogy elég, még durvábban kuss. Ebből ért, de csak addig, míg legközelebb nem találkoztok, hiszen nem haragtartó.

Igazából ártalmatlan, de nagyon bosszantó tud lenni. Most egy konkrét munkahelyi példáról mesélek, de bőven vannak ilyen emberek. Ugyan nem mai történet, mégis jelenidőben mesélek.

Mindegy, miről van szó, ha szüksége van rá, a legolcsóbbat keresi. Ruházata a turkálóból származik, vagy olcsó kínai gagyi. Mint Pató Pál úr, úgy siránkozik, ha lefoszlik róla a cipő, de ne adj Isten, hogy vegyen egy normálisat.
Neki megfelel az a szappan is, amit a cég ad, mert nem kell érte pénzt adni. Ami a borotválkozást illeti, kifinomult módszere van. Birtokol egy ki tudja hány éves borotvapamacsot, amin már alig van "szőr", ezzel kavar habot az ingyenes szappanon, aztán jöhet a pengés borotva, mert ő aztán nem ad pénzt eldobhatóért. Arcszesze a lehető legolcsóbb, mondjuk Barbon, de nem pazarolja. Befogja az üveg száját, aztán megdönti, és ami az ujja hegyén megtapad, gondosan szétkeni az arcán. Még az is lehet, hogy pazarlóan megismétli az aktust.

Sorozatnak szánom. Ha lesz érdeklődés, lesz új és még újabb figura.
Idős lévén találkoztam egynéhány egyeddel. Sokaknak bizonyára ismerősök, ha pedig nem, előbb, vagy utóbb találkoznak velük. Ha mégsem, tekintsék szerencséjüknek.

Oviban még talán nem, de a suliban biztos felbukkan. Bármire szükség van, az bizony nincs neki. Legyen az vonalzó, körző, bármi egyéb. Kiemelten utalnék a tízóraira.
Ami azt illeti, szerény, kedves figura. Aki lerázza, megszabadul tőle, de mindig talál valakit, aki kisegíti, így belerögzül az agyába, hogy nyugodtan lébecolhat, van elég balek.

Felnőtt korban teljesedik ki.
Ugyan először még kér, de aki ad neki, az számíthat rá, hogy elkanászodik. Pár alkalom után veszi a bátorságot, szakít az áldozat szendvicséből, belenyúl a cigis dobozába. Teszi ezt alázatos mosollyal, hiszen tudja, hogy csakis így maradhat talpon, csakis így érezheti áldozata azt, hogy ő csak egy szerencsétlen, akin segíteni kell. A szerszámkészlet sincs biztonságban, gátlástalanul használja, bár tény, hogy a használt eszközt megtisztítva rakja a helyére, ezzel biztosítva, hogy legközelebb is megtehesse azt, aminek a tulaj nem igazán örül.