Anno a hetvenes években egy szövetkezetnél melóztam. IFA sofőr voltam, a kísérőm meg nagy zsivány volt. Sok mai testépítő elbújhatott volna mellette. Az élet edzette olyanra, az Illatos úti dzsumbujban nőtt fel, ott meg bizony farkastörvények uralkodtak. Vagy versz, vagy vernek.
Egyszer a géprongyok közt talált csíkos anyagot, amolyan klasszikus rabruhást.

Na, mivel szabó volt a szakmája, másnap katonásan lejelentkezett nálam munkavégzésre új ruhájában, én meg könnyesre röhögtem magam. Komplett rabruha, amelynek a bal mellére még számot is varrt, az egészet pedig a rabsapka koronázta meg.
Azt hittem, hogy vicc, oszt jóvan, megy átöltözni. De nem, így mentünk a városba.
Tiszta blamázs volt, hiszen velem alázatosan beszélt, törzsőrmester úrnak szólított, és bármit mondtam neki, "igenis, törzsőrmester úr" volt a válasza.
Fél fejjel alacsonyabb, meg vagy 20-30 kilóval könnyebb voltam vele szemben, így nem csoda, hogy akik láttak minket, azok tisztes távolban maradtak, rám csodálkozva néztek.

Egy olyan manus beszél arról, hogy ő az igazi kapitány, én meg egy egyszerű halandó vagyok, aki még azt sem tudja, hogy mi a ló menetiránya. Lehet, hogy beszívott, lehet, hogy a reklámozott illatszer befolyásolja, tény, hogy van mit tanulnia a halandóktól.

Vannak, akik azt mondják, hogy soha nem voltak szerelmesek. Őszintén sajnálom őket, hiszen Isten megfosztotta őket egy csodálatos érzéstől.
Nekem kijutott a jóból.

Először az óvodában voltam szerelmes egy Annuska nevű lányba. Szerelmemet nem viszonozta, mert ő meg egy Jancsi nevű fiúba volt szerelmes. Hiába adtam neki a tízóraira kapott kiflit, hiába hordtam elé a játékokat, egy tapodtat se jutottam közelebb pici szívéhez.
Azóta a Jancsik hátrányból indulnak nálam.

Jó hosszú lelki béke után, (lehettem olyan 8-10 éves,) egy moziban lettem újra szerelmes. Kőbányán, a Munkás moziban hasított szívembe az érzés, amikor az Óz, a csodák csodája című filmben megláttam Judy Garlandot.

Rögtön szóltam anyámnak, hogy én bizony őt veszem feleségül. A közelben ülők arca mosolygóssá vált. Anyám bólintott, és csak annyit mondott, hogy szép ez a lány.
Másnap leültem, hogy levelet írjak.
Kedves...
- Anyuuu, amerikaiul hogy kell írni a Dorotit? Ja, jó.
Kedves Dorothy!
Itt el is akadtam. Ha megírom neki, hogy hány éves vagyok, talán nem is válaszol. Úgy döntöttem, hogy előbb jól felnövök, aztán megírom azt a levelet. Kitalálható, nem lett belőle semmi.

Egy év kihagyás után végre megmozdult valami. Augusztus 30-án 21:20 kor indul a sorozat.

Istenes Bence nem vállalta a műsorvezetést, de senki sem pótolhatatlan. Az Éjjel-Nappal Budapestben megismert Joe lesz az új műsorvezető. Bízzunk benne, hogy sikeresen debütál.

Poén, hogy ez hibrid szezon lesz. Eddig csak civilek versengtek a fődíjért, most azonban egy sztárokból és egy civilekből álló csapat lesznek egymás ellenfelei. A sztárok szót (attól függően, hogy kik,) behelyettesítem a celebek szóval.
Már csak azért is, mert egy igazi sztárnak valószínűleg nincs arra szüksége, hogy mások elől szerezze meg a fődíjat, ellentétben a celebbel, aki a cél érdekében (20 millió Forint) még lejáratni is képes magát.

Aki jelentkezni akar a nomád életre, éhezésre a fődíj reményében, itt megteheti.

Tegnap megcsörrent a telefonom.

- Igen?
- Jó estét kívánok, X. Y. vagyok a T**riltól, Solymosi Józsefet keresem.
- Csókolom a kezeit, én vagyok személyesen, parancsoljon.

A lényeg az, hogy meghívót kaptam jövő hét péntekre egy nyugdíjas találkozóra.
Megbeszéltük, ott leszek, megköszöntem a kedvességét, elköszöntünk.
Ezután az első gondolatom az volt, hogy mi a f*sz, nyolc év után jutottam az eszükbe?

2011 augusztusában fejeztem be a munkát. Volt ám duma, hogy hú, Józsi, ne hülyéskedj, még két év van a hivatalos idődből, nekünk meg kellesz, ilyen jó köszörűs, meg Jolly Joker, blablabla. No igen, bármire befogható voltam, ha nem volt köszörülni való, vagy a vulkanizálás fontosabb volt.
Reakcióm annyi volt, hogy én bizony elmegyek nyugdíjba, de ha kellek, hívjanak fel, 10 percre lakom, de a pénzbeli dolgokat meg kell beszélnünk.
Ahogy titeket nem hívtak, úgy engem sem.

Nincs bennem tüske, mi több, örülök, hogy megint láthatom a csarnokot, a gépeket, üdvözölhetem a régi kollégákat. Feltéve, hogy nem lesz leállás, zárt redőnykapu a csarnokon.

Az első adás 26-án hétfőn, 19:10-kor indul a TV2 csatornán.

A párosok:
Hódi Pamela és Huszár Zsófi
Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang
Janicsák Veca és férje, Ladányi Jancsó Abel
Horváth Gréta és párja, Meggyes Dávid
Gáspár Evelin és Gáspár Zsolti
Demcsák Zsuzsa és Kandász Andrea
Bereczki Krisztián és Bohos Kornél

A kép nem tudom, hogy mikori, illusztráció egy négy éve megjelent írásban. Szörnyű látvány, szörnyű belegondolni abba, hogy az apja úgy nemzette, az anyja úgy szülte meg, hogy tudván tudták, esélyük sincs etetni, felnevelni.

A Föld csak korlátozottan képes ellátni lakóit. Ha jól tudom, több, mint 7 milliárdan vagyunk. Tény, hogy a fejlett társadalmakban (jó esetben) kiegyenlített a születés-halálozás aránya. Inkább az elmaradott népek, nemzetek szaporodnak meggondolatlanul. Ül az anya, reménytelenül mered a semmibe, ölében csontsovány gyermeke.

Én már nem érem meg, de unokám, gyerekeim vannak, ezért aggaszt a jövő. Mi lesz, ha Föld anyánk már nem lesz képes eltartani túlszaporodott lakóit, nem lesz elég élelem, tiszta víz?
Jön a tömegpusztítás, az alacsonyabb rendűnek vélt rasszok kiirtása?
Mi lenne az üdvözítő megoldás?

Ha beindul, jól kitárgyaljuk. Egyelőre ennyi.

2020, július.
Másfél éve várjuk, idén indul a kukkolda.
A videóban az eddigi szériákról látható egy mini összefoglaló.
2020, szeptember. Sajnos a link halott, legalábbis nálam.

Nádai Anikó és Puskás Peti lesz a Való Világ 10. kiadásának műsorvezetője.

A játékra itt lehet jelentkezni. A PH-ról is jelentkezhetne végre valaki, hogy legyen kinek drukkolnunk.

2020 október.
Hurrá, indul a buli. 14-én szombaton lesz a becuccolás a villába. Kezdés 21:00, RTL 2.

Az autós pofátlant mindenki ismeri, talán csak a gyerekek nem.
Autópályán 80-nal megy a belső sávban és személyes sértésnek veszi, ha rávillognak, rádudálnak. Ha előtte mész, hiába haladsz a megengedett legnagyobb sebességgel, rád villog, rád dudál, ha megelőz, jár a pofája és bemutatja neked a középső ujját.
Parkolókban is fellelhető, általában két helyet foglal, rosszabb esetben a rokkantaknak fenntartott helyeken.
A KRESZ nem érdekli, neki joga van tilos táblával jelzett helyen, kapukijárókban parkolni és még az sem érdekli, hogy az a helyi mentőállomás kijárója.

A pofátlan szomszéd naponta többször becsönget, ahogy nyitod az ajtót, már be is tolakszik, aztán mintha otthon lenne, leül, kezdődik a végtelennek tűnő szövegáradat. A szép szóból nem ért, (majdnem) szó szerint el kell küldeni a p*csába, rosszabb esetben az anyjába, hogy leszokjon rólad, a családodról. Bosszúból saját javára torzítja el a történteket, úgy meséli el a többi lakónak, hogy mekkora bunkók vagytok.

Keményen sorolom ismertetőjeleit, de tény, hogy egyetlen gusztustalan ember se rendelkezik mindegyikkel.

Bárhol, bármilyen körülmények közt vakargatja az ágyékát, fenekét, böfög, szellent. Orrában, fülében turkál, harákol, köpköd. Egyáltalán nem érdekli, hogy ki látja, hallja tevékenységét. Étkezés közben két pofára zabál, szürcsöl, csámcsog. Ha végzett, tátott szájjal piszkálja ki sárga fogai közül az ételmaradékot piszkos körmeivel.
Külseje züllött benyomást kelt, ami nem csoda, hiszen a ruhája gyűrött, az inge, vagy pólója koszos, ahogy a cipője is.
Fogat nem mos, áporodott szájszaga van. Egyébként is bűzlik az egész ember, hiszen se alsóneműt, se zoknit nem cserél, legfeljebb hetente.

Én ebbe a kategóriába sorolom a trágárokat is.
Kötőszavuk a b*szdmeg, társalgásukban sűrűn hangzik el a qrva anyád. Előzőt még elviselem, de mivel az utóbbi sért, így az ilyen embert rögtön az első kiszólása után csendre intem és közlöm vele, hogy nem érdekel, hogy kivel hogyan beszél, de ha hozzám szól, kíméljen meg ettől, vagy inkább ne is szóljon hozzám. Tapasztalataim szerint ez bejön, ha érek neki annyit, leszokik róla, bár eleinte egy-két "kurv..." kiszalad a száján, aztán jön a "bocs", "elnézést", "nehari" és szelíden folytatja mondanivalóját.
Volt pár ilyen munkatársam, de a legkellemetlenebb egy nő volt. Egyszer együtt indultunk haza a munkából, jött a busz, felszálltunk, leültünk egy dupla ülésre. Azonnal rá is zendített kicsit rekedtes, de erős hangján. Mesélte társasági élményeit, nekem meg égett a bőr az arcomon. A fél busz ránk figyelt, rosszalló tekintetek szegeződtek ránk. Cirka húsz perc volt az utazás, de ugye az idő relatív, nekem sokkal többnek tűnt. Másnap közöltem vele, hogy vagy megkímél az ilyen élményektől, vagy munkahelyen kívül nem mutatkozunk együtt soha sehol. Ígérni tudott, megváltozni nem. Délután ismét együtt indultunk haza, két megálló után magára hagytam, leszálltam. Többé nem utaztunk együtt.