Ebéd utáni sétámról visszatérve újságoltam a feleségemnek, hogy találkoztam Sanyi bácsival.
Farkastorokkal született Jászberényben. Nincsenek már ilyenek életben, csupán hárman. Édesanyja professzor-asszony volt, ami miatt sok kellemetlenséget kellett elviselnie a Kádár-rendszerben, noha őt nevelőszülők vették magukhoz Szegeden, s így nem sok közük volt egymáshoz. Sokáig a vasútnál dolgozott piros ceruzával (ezt úgy értettem, hogy ellenőrként tevékenykedett.) Párt vonalon se volt ám akárki, hiszen ő szedte a párt-tagsági díjat több körzetben is. Nem fél a múltja miatt, hiszen ő tisztességes volt. Akik ismerték, ma is ráköszönnek. Abban az időben, ha valaki nem odavaló volt, hamar kipenderítették. Nem volt olyan lopás, mint ma. Na, de nem akar politizálni.
Aztán elvesztettem a fonalat, mert már arról mesélt, hogy műtőssegédként dolgozott Miskolcon, majd műtős, később betegápoló, sőt szakápoló lett. Már nyugdíjas, hiszen 64 éves. Bár nem néz ki annyinak. Legalábbis ezt mondta. Ha belegondolok, hogy én elmúltam 61, akkor szerintem kinéz annyinak, hiszen láthatóan öregebb nálam. A lánya rendőrakadémiát végzett Franciaországban. Öt nyelven beszél, megjárta Vietnamot is, túlélt kígyómarást, most egymillió kettőszáz ezer forint a havi fizetése, ami a végzettségéhez képest nem sok.
- És ki ez? – kérdezett közbe a feleségem.
Hát a Sanyi bácsi
Milyen Sanyi bácsi?
Ká-val kezdődik. A vezetéknevét nem tudtam megjegyezni. A kutyát sétáltatta.
És te honnét ismered?
Sehonnét…vagyis hát innét.
....s még azt mondják, hogy az Interneten az emberek kiadják az adataikat. Ha kérem, Sanyi bácsi simán megadná a lánya címét. Meggondolnám persze, hogy bajusz akasszak-e egy 33 éves 120 kilós kommandós csajjal, de ha gonosz lennék, tudnék tőle elvinni ezt-azt. Ennyi fizetésből biztos van legalább egy jó TV-je.
