A látás nem jó hasonlat, ugyanis a szem nagyjából az egyetlen szervünk, amelynek a sejtállománya nem újul meg. Nem véletlen, hogy ötven éves kor környékén mindenkinek egy-két év alatt leromlik a fókuszáló képessége és jöhet az olvasószemüveg. A látás látószervi és agyközponti viszonyairól sokkal óvatosabban tennék kijelentéseket, mint a hallásról. (De látás esetében is ismered a kísérletet, hogy ha valakire "tótágasszemüveget" tesznek, egy-két hét múlva az agya hirtelen újra a talpára helyezi a világot, és ha ezután veszi le a "tótágasszemüveget", akkor egy darabig szemüveg nélkül fog tótágast állni neki a világ.)
A hallószerv maga, és a hallási agyközpontokkal való viszonya jóval rugalmasabb - bár ott is vannak olyan elemek - szőrök -, amelyek elpusztulásuk esetén nem épülnek újjá, de a hallás úgymond nagyobb arányban és rugalmasabban épül agyi irányításra, mint a látás. Nyilván egy-két százaléknyit lehet azon vitatkozni, hogy (mondjuk 60éves kor alatt) az emberek 99%-ának vannak-e meg a hallószervi adottságai az MP3 és a forrásfájlja közötti különbségek egyértelmű meghallására. Van nekem egy jópajtásom, aki egyik fülére eleve hallókészülékkel hall, műmembrán lévén abban a fülében. A másik füle kb. "50%-os", tehát arra is bőven rokkantnak tekinthető, de azt még használgatja hallókészülék nélkül is. Szoktam mondani neki, hogy hát annál kevés kilátástalanabb dolog van, mint hogy ő hifistává vált, gyűjtsön inkább bélyeget vagy képeslapot. Ez az ember a 20+50%-nyi fülével ugyanúgy meghallja a hifi hangminőségkülönbségeket, mint az egészséges vájtfülű hifisták. Mert kigyakorolta hozzá az agyi készségeket, képességeket. Úgy állt hozzá.
Egészséges fül esetén is a hallás eleve veszett mértékben agyi tevékenység - például a magasabb frekvenciákon a fül által adott diszkrét ("digitális") jelekből folyamatos érzetűt képezni... A (mondjuk 60éves kor alatti) emberek kb. 99%-ának (de legyen 97- vagy 95%, nekem mindegy) megvannak a hallószervi adottságai hozzá, hogy kifejlesszék a hangminőséghallás olyan agyi képességeit, hogy bármely típusú zeneanyag esetén biztonsággal felismerjék a tömörítetlen forrásfájl és MP3-tömörítvénye közti általános karakterkülönbségeket. Ha nehezebben is, de természetesen érvényes ez az MP3-nál ügyesebb veszteségesnek nevezett tömörítésekre is. (Még nehezebb a veszteségmentesnek nevezett tömörítések esetében, hehe...).