Értem. A „hozzáértő” körök igazolták. Csak épp mikor linket kérnénk a tudományos igazolásról, akkor jönnek ilyen személyes anekdótákkal, hogy az ükapjuk is az Onkyo cuccán mit hallott meg 1970-ben, meg mélyebb a tér nekije bele, és hasonló urban legend-ek. Komolytalan. Pont hogy az tudatlan, aki hisz az ilyen feketemágiában. Közben meg utána kéne nézni, hogy hogyan működik a digitális jelfeldolgozás és továbbítás.
A digitális átvitelnek az a lényege, hogy diszkrét, bufferelhető, nem érinti se a jitter, se a wow/flutter, nincs benne zaj. Egyszerűen csak csomagokra bontott, reprodukálható, hibajavítható, bufferelhető, saját időzítésre felépíthető, újraépíthető jel. Nem függ az átviteli közegtől, kábelminőségtől. Pont ezért találták ki, hogy az analóg átvitel hibáit megszüntessék. Pont azért digitális, és csak azért 0-ák és 1-esek vannak benne, mert azokat könnyebb jelszintekre bontani és a jelszinteket hiba nélkül detektálni. Ha pl. 10 jelszintre bontanák, akkor nehezebb lenne belőni, hogy egy 5 voltos sávban a jel most 4.5 helyett 4.7 voltos, ez most a 9-es jelszintnek vagy a 10-esnek felel meg. Két jelszintnél sokkal könnyebb, mert 5 V-nál tudod, hogy az 1,33 és a 4,5 V-nál játszi könnyedséggel kitalálja az elektronika, hogy melyik a 0, és melyik az 1, mert egymástól nagy távolságra vannak.
Ez, amikre az audiophoolok hivatkoznak, az az analóg átvitel jellemzője, interferencia, zaj, torzítás, időzítés, jitter, stb.. A digitális eleve más alapelven működik.
Egyébként meg egy USB kábelt könnyű tesztelni, hogy megfelelő minőségű-e. Rákötsz egy biztosan jó pendrive-ot, és ráküldesz néhány nagyobb és kisebb fájlt. Első körben lehet szűrni, hogy hibát dobott-e ki másoláskor, a teljesen hibás kábelek már itt elvéreznek azonnal. Majd a forráson és a célállomáson is teszteled ellenőrzőösszegekkel a kész fájlokat. Ha mindkét helyen ugyanazok az ellenőrzőösszegek (ez egyfajta digitális ujjlenyomat) jönnek ki, akkor 100%-ra megfelelően átvitte az adatot, és jó lesz hifistáknak is.
USB kábelből egyedül az 1-2 dolláros kínai szutykokat kell kerülni, amiknek nem szabványos tűréshatáron van a csatlakozója, hanem általában túlméretezett, szétnyírja az USB aljzatot, amibe bedugod, meg dobogatják velük az eszközök az átviteli hibákat. De egy 10 dollár körüli átlagos USB kábel teljesen megfelelő, nem kell 400 meg 4000 dollárért venni. Ha nincs megtörve, mindegyik átviszi ugyanazt a digitális adatot.
De ugyanezért van, hogy a digitális rádió is jobban szól, mint az analóg. Amerikában, ahol nem ezt az európai alacsony bitrátás mp2/aac+ DAB/DAB+ szutykokat erőltetik. Meg ezért van, hogy tévéadásoknál is áttértek analógról digitálisra, mert pl. ilyen 10-20%-os jelszintnél analógnál már szét van hangyafocisodva a kép, míg digitálisnál még észre sem veszed a képen, ha ez alá megy a jelszint, akkor a digitális kockásodik, meg néha kimerevedik, de ilyenkor már analóg vételkor tényleg nem látnál semmi képet, csak 100% hangyafocit meg sistergést hangban.
Aki nem ért hozzá, mert informatikailag, digitálisan analfabéta, annak úgy lehetne összefoglalni, hogy digitális átvitelkor nem magát a jelet viszed át, hanem csak egy absztrakt „kottát”, matematikai „leírást”, amiből a tényleges forrásjelet 100% rekonstrukcióval elő lehet állítani a célállomáson. Oltári nagy koncepcionális különbség! Azt meg rokonstrukciókor ki lehet szűrni, ha a kapott kottának nincs semmi értelme, detektálhatók benne a hibák, egy szintig javíthatók (ekkor nem hallani különbséget, mert ki lett a hiba javítva) vagy ha ezt a szintet meghaladják, akkor egyszerűen csak el lesz dobva az egész, audiónál pl. kihagy a hang teljesen.
Digitálisnál nem értelmezhető, hogy 90 meg 10%-os minőségű jel, vagy 100%-os reprodukció, vagy 0%-os minőség (annyira hiányos, hogy hibajavítás se tud rajta segíteni), de akkor teljes jeleldobás, adatküldetés, stb. van. Persze ez utóbbi sem tragédia, mert általában a digitális eszközök ilyenkor a jelet újraküldetik, és nem jár időveszteséggel, mert bufferből dolgoznak, előre bufferelnek, nem csak annyit, amennyire épp most szükség van a lejátszás adott ms-ában, hanem több másodpercre előre, hogy legyen idő minden mással is foglalkozni, hibajavítás, kitömörítés, belső órához ütemezés, stb..
Ha valaki régi, laikus analógiát akar, akkor ez anno a discman-eken volt a legjobban érzékelhető. Azok is már jellemzően előre buffereltek, így ha rázkódtak is, akkor sem szakad meg a hang, meg romlott a hangminőség. Ahhoz nagyon intenzíven és sokáig kell extrém rázásnak alávetni, hogy halj valamit, de akkor sem minőségromlás formájában jelentkezett, hanem csak kihagyott a hang 1-1 másodpercre. Na, az USB kábellel ugyanez van. A 10 dolláros normál, meg a 400 dolláros audiophool USB kábel is ugyanazt a digitális adathalmazt viszi át. Kivéve, ha a kábel tört, teljesen gyártáshibás, meg ilyen nagy teljesítményű transzformátor közelében vezeti el valaki balga módon, de ilyenkor sem minőségvesztés a vége, hanem csak egyszerű jelkimaradás.
YT-on az összes zene fent van hivatalos forrásból a YouTube Music (előfizetéses) szolgáltatás miatt.
Ammegmi 
Komolytalan, értelmetlenül resample-t és mp3-at erőltetni.
