Engem ez annyiban érint, hogy a nagyik mindig eur-ban adják a gyerekeknek a zsebpénzt (tedd el, kislányom, kell az majd az esküvődre, meg egyetemre), amit a helyi pénzváltónál váltanak, nem győzöm őket lebeszélni róla. Mondjuk arról sem, hogy a mi zsebünket meg forinttal tömjék tele állandóan, szóval igyekszem olyasmire költeni mindig, amit otthagyunk, és ők is tudnak használni, illetve amiről tudom, hogy szükségük van rá, azt eleve veszek itt, és viszek nekik (műszaki cikkek, háztartási, konyhai eszközök, ilyesmik).
p
I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.
