Hirdetés

Aktív témák

  • rii
    nagyúr

    Kinek milyen gyomra. Mihez van hozzászokva.

    Az emlékek...
    Erről az én egyik sztorim jut eszembe. Szintén csípőspaprikás.
    Általános iskolás 4. osztályos voltam (tisztán emlékszem a napra, nagyon belémvésődött). Szendvicset készítettet édesanyám paprikával, amit vittem magammal a suliba. Tízórai szünetben nagy vígan elkezdtem enni, mert ugye jó éhes voltam már. Kb a 2. falat után éreztem csak, hogy itt v.mi nem stimmel. Iszonyat erős volt. Többet nem is bírtam enni. De rámjött a csuklás tőle. Ittam egy csomó teát, mert azt is csomagolt anya, de nem mulasztotta el. Már negyed órája csuklottam. Becsöngettek. Kezdődött az óra, de én még mindig csuklottam. Kb 5 perc után már az oszifőt is nagyon zavarta. Igyak v.mit, mondta. Hát ittam, de mindhiába. A csuklás nem akart múlni, ráadásul egyre jobban vörösödött a fejem (szinte lángoltam). Elküldte az egyik osztálytársamat a tanáriba üditőért. Hozott egy pohár narancslevet. Azt megittam, és olyan 10 perc után abba is maradt a csuklásom, és megnyugodott a fejem színe is.:B
    Nagyon ciki és nagyon rémisztő érzés volt. Szegény oszifő is pánikba esett.
    Az egészben annyi p+ volt, hogy az óra elmaradt, mert mindenkit lekötött a műsor, ami velem történt.

    egyszer egy fizikaórát sikerült mellélvágányra terelnem csillagászati kérdésekkel, a tanárnő csak a 35. percben vette észre, hogy a többiek nagyon somolyognak ... :)

    nekem is volt emlékezetes találkozásom határozott fellépésű káposztástésztával, amikor is kértem rá fekete őrölt borsot, de keresztapámnak megbicsaklott a keze ... :D
    semmit nem éreztem, csak a lávafolyamot, ami a hömpölygött a számban ... :)

Aktív témák