Ne vidd el, hanem oldjad meg magad, ez pofonegyszerű a kétpontos tremolóknál!
Nagyon kevés dolog van a mi sportunkban, aminek valahogy kell lenni. Szinte minden szabadon változtatható. A tremoló állása is attól függ, hogy mennyit szeretnél hátrafelé karozni, azaz fölfele nyújtani a karral. Ha sokat, akkor nyilván kell hely hátrafele, ezért alapból kicsit előre buktatjuk a hidat, mint ahogy most a tiéd áll. Ha nem akarsz nagyokat rángatni hátrafele, akkor lehet vízszintbe rakni. Ennek a módja, hogy kicsit - mondjuk 2 félhangnyit kábé - engedsz a kulcsokon, aztán hátul beljebb tekered a két csavart, nem sokat, ahogy látom 1-2 teljes fordulat elég lesz, először mondjuk 1-et. Majd behangolod, nézed jó-e már? Ha nem, mégegyszer megcsinálod, már látszik az első kísérletből, hogy merre kell kábé mennyit tekerni a két facsavaron.
Oldalról nézzed, ha szemre jó, párhuzamos a testtel az alaplemez, akkor jó. Ennél pontosabbra semmi szükség.

Ezután hátulról is nézzél bele a hídba, hogy párhuzamos-e a testtel, Ha lejt valamerre, akkor a két tőcsavar nem egyformán van betekerve, korrigáljad. Ez az egyik, ami viszont kell hogy párhuzamos legyen! Itt is bőven elég a szemre állítás. Ezzel viszont a húrmagasságot is elállítod, tehát azt is majd korrigálni kell, a babák kis imbuszcsavarjaival be kell lőni újból a húrnyomásokat.

Tessék piszkálni a hangszert, nem harap. Hangszerész csak akkor, ha valamit nagyon elcsesztünk, vagy nem akar az istennek se sikerülni a beállítás.

Azért jó a tengerparton, mert ott csak 3 oldalról vesznek körbe hülyék.