Szia!
Többször írtam már, hogy valódi tesztet nem lehet végezni protected módú OS alatt. Hiszen ilyenkor az OS vigyáz a rendszer épségére, ütemez, osztja az erőforrásokat a taskok között, és így csak időszeleteket biztosít az alatta futó programnak. Ez alól még a rendszergazdai jogosultsággal telepített és indított program sem kivétel. Hiszen a protected OS alapszemlélete a multitasking és legtöbbször a multiuser szemlélet és architektura. Így már a rendszer főbb moduljai is így épülnek fel. Vagyis egymás mellett futtatás történik meg a háttérben. Ahhoz, hogy ezt biztosíthassuk, bizonyos időnként időt KELL elvenni a futó (látszólag egyetlen) programtól (PC esetén ilyen a másodpercenkénti 18,x-es óramegszakítás). Ráadásul ezt az elvételt az alkalmazás nem veheti észre! Ha pont mérési ciklusban ''lopunk'' időt, az a mérést meghamisítja, és senki nem tudja megmondani hol és mikor történt. Ezek az átvitel során látható ciklikus ''beesések''.
Az új drive-ok esetén nem rossz a gondolat, hogy beletesznek flash memóriát is, csak nem tartom jónak. Mivel nincs mechanikus mozgás, így bizonyos méretű állományig lassúsága ellenére is gyorsabb mint a hagyományos winyó. Lehet gyorsítani a párhuzamos chip architektúrával. Itt lesznek valószínűleg a gagyi és a márkás eszközök között különbség. Hiszen 256 MB kialakítható 1x256 , 2x128 , 4x64 szervezésben is, de a sebességük láthatóan nem ugyanaz lesz.
Én inkább a winyótól elvenném ezt a cache funkciót, hiszen nem hozzá, hanem az OS-hez tartozik. Hiszen neki kell tudnia mit érdemes ide tenni. Sokkal inkább tetszene az alaplapra épített CF foglalat, amibe mindenki eldönthetné ezt a funkciót ki akarja-e használni, és ha igen, mekkora és milyen gyors eszközt használna. A másik lehetőség, a bővítőkártyás gyorsítómodul, így a régebbi alaplapoknál, vagy a professzionális sebesség növelésnél is használható lenne. Ez a hibrid viszont számomra kicsit erőltetett még akkor is, ha a winyó felületének egy részét tárolja, hiszen enélkül is tökéletesen működik a rendszer.
A másik meg az, hogy ezek a gyorsítások feleslegesek. Olyan felépítésű OS-t kell készíteni aminek erre nincs szüksége. Kis atomstabil kernel, modulárisan bővíthető kiegészítésekkel, melyek viszont csak minimálisan függhetnek egymástól. Hasonlóra gondolok, mint a risk procesor és az Intel fejlesztései közötti különbség. Érdemes megnézni, hogy az IBM risk processzorai sokkal alacsonyabb órajel mellett sebességben agyonverik a hasonló kategóriás több ezer utasításos egyéb processzorokat. Ugyanezt várnám az OS-ek esetén is. Viszont erre sokáig nincs esélyünk. Ugyanis az üzlet, a piac ezt nem viseli el. Így nem lehetne eladni az újabb fejlesztéseket, ugyanis kiderülne, hogy az 1,3GHz-es PIII még mindig komoly vetélytársa a mai processzoroknak. Több ponton megveri a maiakat is. Vagyis ha kap egy jó OS-t, akkor nem lehet eladni az új drágább eszközöket. Nézd meg, DOS alatt a Symphony (táblázatkezelő) 286-oson volt olyan gyors, mint az Excel5 a belépő Pentium konfigurációnál. Hát nem érdekes? Vagyis a fejlődés neve alá dugjuk az üzletet és a programozók oda nem figyelő lustaságát (programozó és elektronikai műszerész vagyok, és ezért nem óhajtok erről vitát nyitni a későbbiekben). Csak annyi, hogy egy áramkört sokkal pontosabban meg kell tervezni mint egy programot, hiszen ott nincs ''upgrade'', csak tönkrement alkatrészek.
Murphy él és dolgozik (Ami el tud romlani, az el is romlik). hdd-mentes.hu
