VÉGEREDMÉNY - Időtállóság (DX10 - DX12 generációk)
Tesla vs Terascale (1. iteráció)
Az első DX10-es generációra nem szívesen emlékszik vissza az ATI, hiszen a HD 2900 XT sosem volt méltó ellenfele a 8800 GTX-nek. Ennek ellenére egészen 2010-ig szépen farag a hátrányából évről évre, és a kezdeti 65% körüli eredményt majdnem 80%-ra tornássza fel. Ezt követően azonban ismét nőni kezd a GeForce előnye, az utolsó 4 év kivételével, ami anomáliának tekinthető a nagyon kevés játék miatt, amit ezek a kártyák el tudtak indítani. Mindkét típus hatalmas fogyasztással és melegedéssel rendelkezett, így a következő generációban ezeknek a negatív tulajdonságoknak a kiküszöbölésére helyezte a hangsúlyt mindkét gyártó. Ennek ellenére a G80 sikeres terméknek mondható, míg az R600 csúfosan megbukott a piacon, és az eredményeket látva nem nehéz belátni ennek az okát.
Tesla vs Terascale (2. iteráció)
Ez a két típus bevallottan nem volt egymás piaci ellenfele a megjelenésükkor, hiszen a HD 2900 XT-vel ellentétben a HD 3870-et nem a csúcskategóriába nevezte az AMD, és inkább a 9600 GT ellenfelének szánták. Igaz ugyanakkor az is, hogy ennél erősebb 1 GPU-s kártyát nem kínáltak, így valamilyen szinten mégiscsak fair az összevetés. Látható, hogy megjelenésekor a GeForce teljesítményének nagyjából 60%-ára volt képes, de évről évre lopja kicsit a távolságot, és a számára nem túl szerencsés 2013-as év után (melyben drivertámogatását elvesztette) egészen megtáltosodik, már 80-90% környékéte közelít, sőt némelyik évben győznie is sikerül. Az utolsó 3-4 év eredményeiből persze nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ott már mindkét kártya erősen szenvedett az olyan játékokban is, amiket még el tudtak indítani, de a tendencia akkor is jól kivehető: a DX10-es Terascale architektúra az évek előrehaladtával csökkenteni tudta a lemaradását. Különösen igaz ez a HD 3000-es és 4000-es szériára, melyek DirectX 10.1 támogatással is rendelkeztek, ami segített őket a modernebb játékok alatt. Ugyan viszonylag kevés (talán az egész cikkben 4-5 db) olyan cím volt, ami DX10.1 támogatás hiányában el sem volt hajlandó indulni (hiszen így kizárták az NVIDIA DX10-es generációját használó összes felhasználóját), de sebesség tekintetében néhány esetben meglepő előnye származott a modernebb feature set-ből a HD 3870-nek.
Hirdetés
Tesla vs Terascale (3. iteráció)
Nem meglepő, hogy az azonos architektúrára épülő, ám gyorsabb kártyák esetén hasonló tendencia figyelhető meg, mint amit az előző páros esetén láthattunk, azzal a különbséggel, hogy a HD 4890 már a kezdetektől fogva sokkal közelebb tud kerülni a GTX 285 eredményeihez. Érdekes módon számára nem csak 2013, hanem az azt megelőző 2 év is gyengébben sikerült kissé, de utána ő is magára talált, az utolsó 3 évben pedig győznie is sikerült. Persze a grafikon végét ezúttal is érdemes némi fenntartással kezelni.
Fermi vs Terascale 2
A DX11-es korszakban is a VLIW-felépítésű Terascale architektúrát alkalmazta az AMD, mely erősen támaszkodik a drivertámogatásra a megfelelő teljesítmény eléréséhez. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a DX11-es típusok sokkal érzékenyebbek erre, mint a régebbi DX10-esek. Jól látható, hogy a tesztben szereplő két kártya az első években nagyon hasonlóan szerepelt, és felváltva hol az egyik, hol a másik versenyző szerezte meg a győzelmet. 2015-től kezdődően viszont, amikor az AMD befejezte a Terascale kártyák drivertámogatását, meredek zuhanásba kezd a Radeon teljesítménye, és az anomáliának tekinthető 2020-as év kivételével minden évben jócskán nő a lemaradása a GeForce-szal szemben.
Fermi vs Terascale 3
Az erősebbik Fermi-Terascale párosnál is hasonló következtetést vonhatunk le, mint az előző duó esetében, azzal a különbséggel, hogy a HD 6970 sohasem volt érdemi ellenfele a GTX 580-nak, és győznie egyik évben sem sikerült. 2015-ig azonban viszonylag jól állta a sarat, a GeForce eredményének 80-90%-át teljesítve, ám a drivertámogatás megszűnésének hatására ő is meredek zuhanásba kezdett, és nála még a kisebbik testvére számára sikeresnek mondható 2020-as év sem hozott érdemi javulást.
Kepler vs GCN1
Az első két DX11-es Radeon-generáció nem szerepelt túl fényesen időtállóság tekintetében, de a GCN alapú modellekkel fordult a helyzet! Magabiztos fölényének tudatában az NVIDIA kissé elkényelmesedett, és az első Kepler alapú csúcsmodelljük nem igazán volt méltó ellenfele a HD 7970-nek. Mint látható, egyetlen évben sem sikerült győznie (a legközelebb 2013-ban került hozzá), ám a kevesebb és lassabb fedélzeti tár, majd később a gyengébb DX12-kompatibilitás is jócskán hátráltatta, így az utolsó években már megalázó vereséget szenvedett a Radeontól.
Kepler vs GCN2
A Kepler alapú nagy Titan, és az R9 290X kifejezetten kiegyenlített küzdelmet folytatott, egészen addig, amíg a DirectX 12 el nem kezdett terjedni. Ez az a front ugyanis, ahol az AMD kártyája hatalmasat újított, hiszen a feature level 12_0 támogatás segítségével még manapság is használható teljesítményt nyújt, míg az NVIDIA Kepler architektúráján az újabb játékok már elindulni sem hajlandóak. A Radeon tehát hatalmas leckéztetést mutat be időtállóság tekintetében - kár, hogy a típus képviselői mind a bányában végezték mára.
Maxwell vs GCN3
Eleinte a cikk legkiegyenlítettebb küzdelmét vívta a GTX 980 és a Fury Nano. Az AMD versenyzője viszont 2022-ben elvesztette a drivertámogatását, és onnantól meredek zuhanásba kezdett a teljesítménye, hiszen sok játék el sem indult vele, míg az NVIDIA Maxwell architektúrájához mind a mai napig érkeznek friss driverek, és a legtöbb friss játékot képes futtatni, még ha alacsony részletesség mellett is. Ráadásul a dolognak van egy szépséghibája: a Fury-t nem a GTX 980, hanem a GTX 980 Ti ellen árazta be az AMD, így ár/teljesítmény arány tekintetében soha nem minősült jó választásnak az első HBM memóriás különlegesség.
Pascal vs GCN4
Elérkeztünk a Pascal architektúrához, amire az AMD-nek sokáig nem volt ellenszere. A GTX 1070 és az RX 590 nem igazi ellenfelei egymásnak, hiszen a Radeon nagyjából a GeForce teljesítményének 80%-ára képes, és ezt az eredményt tartósan, évről évre meg tudta ismételni, vagyis időtállóság tekintetében hasonlóan vizsgáztak. A 2023-as és a 2025-ös év gyengébben sikerült az AMD versenyzője számára, de mind a mai napig részesül aktív drivertámogatásban, ami ritkaság a vörös oldal termékeinél.
Pascal vs GCN5
Időtállóság tekintetében nagyon hasonló képet mutat az ötödik GCN verzióra épülő nagy Vega kártya is, vagyis ő sem képes érdemben megszorongatni a Pascal alapú ellenfelét. A legközelebb a 2024-es évben került hozzá, amikor rengeteg Playstation-eredetű játék jelent meg, ami az AMD kártyáinak jobban kedvez, de megelőznie így sem sikeült a nagy Titan-t. A 10-es GeForce generációra még hosszú ideig úgy fogunk emlékezni, mint az NVIDIA történetének legsikeresebb és legnépszerűbb fejlesztésére.
Turing vs RDNA1
Ismét egy olyan párost láthatunk, mely papíron nem ellenfele egymásnak, hiszen az RX 5700 XT nagyjából az RTX 2080 teljesítményének 80%-ára képes. Néha le tud dolgozni egy kis hátrányt, ami dicséretes ugyan, de a hosszú távú időtállóságának meghatározásához még nem áll rendelkezésre elég adat. Ami mindenképp aggodalomra adhat okot a jövőt tekintve az első generációs RDNA alapú kártyák tulajdonosai számára, az a Raytracing támogatásának hiánya, amivel az NVIDIA Turing architektúrája rendelkezik. Még csak kevés olyan játék van, ami alapkövetelményként várja el ezt a funkciót, de számuk várhatóan egyre sokasodni fog, és az 5700 XT tulajoknak bizony le kell majd mondaniuk ezekről.
Ampere vs RDNA2
A cikk eredeti változatának legerősebb kártyái közötti különbség nagyon hasonlóan alakult abban a 6 évben, melyben szerepeltek. Eleinte a Radeon egy minimálisan közeledni tudott a GeForce-hoz ám később ez visszájára fordult, amikor egyre több Raytracing támogatású játék jelent meg, ami nem az erőssége a 6950 XT-nek.Viszonylag friss fejlesztésekről lévén szó, még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de a tendencia jól látható: a sugárkövetés egyre hangsúlyosabb szerepet fog kapni a jövőben, így ha néhány év múlva folytatnám ezt a cikket, akkor vélhetőleg még inkább leszálló ágba kerülne az AMD versenyzője.
Ampere vs Alchemist
Az Intel kártyája a bíztató kezdés után erős visszaesést produkált az utolsó két évben, ez pedig nem vetít előre túl sok jót az időtállóságára nézve. Persze fontos kiemelni, hogy egy új belépőről van szó egy olyan piacon, ahol extrém nehéz kompetens termékeket előállítani, és nem egy cégnek beletört már a foga ebbe a feladatba. Becsületére váljon az Arc A770-nek, hogy képhibákat vagy fagyást egyáltalán nem tapasztaltam vele, a tesztek során végig stabilan és megbízhatóan működött, de néhány esetben extrém belassulásokat produkált. Ez az a páros, ahol a leginkább kíváncsi lennék az eredmények jövőbeli alakulására, és ha valaha folytatni fogom még ezt a cikket, akkor elsősorban ez fog erre motiválni.
Ada Lovelace vs RDNA3
A modern típusok közül a cikk leginkább kompetens AMD kártyája egyértelműen a 7900 XTX volt, hiszen masszívabb memória alrendszere okán rengeteg esetben le tudta győzni az RTX 4080 Super-t. A tendencia viszont világos: bár a harmadik generációs RDNA architektúra sokat fejlődött elődjéhez képest a sugárkövetés terén, de az NVIDIA megoldása sokkal hatékonyabb ezen a fronton, az utolsó évben megjelenő Path tracing alatt pedig egyenesen felmosta a padlót a Radeon-nal. Jól látszik tehát a vörös oldal egy generációnyi lemaradása ezen a fronton, amit nehéz lesz behozni. Ennek ellenére mindkét kártya a mai napig bőségesen elegendő teljesítményt nyújt a legújabb játékokhoz is, időtállóságuk tekintetében pedig majd csak hosszú évek múlva mondhatnánk ítéletet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
