Hirdetés
Tesla vs Terascale (1. iteráció)
A DirectX 10 bevezetése alighanem az eddigi legnagyobb változást hozta a VGA-k történetében, hiszen az új követelményeknek megfelelően alapjairól tervezték újra az egész GPU-t: a hagyományos pixel pipeline-ok helyét általános shaderek, úgynevezett Stream processzorok vették át. Ezek pixel és vertex shader funkciókat egyaránt el tudnak látni, így sokkal kiegyenlítettebb teljesítményt tud nyújtani a kártya minden körülmények között. Elsőnek az NVIDIA jelentkezett DX10-es kártyával, 2006 végén, és a 8800 GTX a sebességén kívül méreteivel, fogyasztásával, hőtermelésével, na meg nem utolsósorban árával egyaránt sokkolta a közvéleményt. Az ATI DX10-es startja ellenben nem sikerült túl fényesen, és a HD 2900 XT modellt sokan emlegetik az ATI GeForce FX-eként, hiszen hasonló problémákkal küszködött, mint az NVIDIA fekete báránya: jóval később jelent meg, mint a 8800 GTX, ennek ellenére lassabb volt annál, ráadásul jobban is melegedett.
Némi magyarázatra szolgálhat a GPU-k technikai adatait összesítő táblázat. Feltűnhet, hogy a G80-as GPU-ban 128 db shader egység található, míg a Radeon esetén a legtöbb forrás 320 db-ot említ, ami drasztikus különbség lenne, ez azonban nem igaz! Az R600-as mindössze 64 db feldolgozóegységet tartalmaz, ám ezek VLIW (Very Long Instruction Word) felépítésűek, vagyis optimális esetben (ami leginkább a megfelelő driveres segítséget jelenti) akár 5 db utasítást is képesek végrehajtani egyszerre. A marketing anyagokban ezért nemes egyszerűséggel megötszörözték a shader egységek számát, de azért könnyen belátható, hogy ez a felépítés nem egyenértékű azzal, mint ha valóban 320 db teljes értékű shader egység dolgozna a GPU-ban. A furcsa felépítés hatékonyságára a cikkből majd fény derül. Drasztikus különbség mutatkozik a memória alrendszerek terén is, hiszen míg a 8800 GTX a maga korában tekintélyes mennyiségű, 768 MB GDDR3-as memóriát alkalmaz, 384 bites memóriabusszal, addig a Radeon a maga 512 bites rendszerével erre is rásrófol. Ráadásul a cikkhez az elterjedtebb 512 MB GDDR3-as változat helyett egy 1 GB-os, GDDR4-es lapkákkal szerelt példányt sikerült szereznem, ami tovább növeli az elérhető sávszélességet.
A tesztelt kártyák
Természetesen mindkét típus referenciakártya formájában érkezett hozzám, hiszen ezekből a modellekből nem is létezett más. Az AIB gyártók nem vállalták a bonyolult felépítésű, nehezen hűthető dizájnok áttervezését, így csak az egyedi matricák különböztették meg az egyes márkák termékeit. A 8800 GTX meglepően halkan dolgozott a tesztek alatt, ami arra utal, hogy egy megkímélt példánnyal van dolgunk. Ráadásul kifejezetten késői gyártású darab, hiszen zöld színű NYÁK-ot kapott, ami ritka a GTX-ek esetében. A csúcskártyákat ebben az időszakban már fekete színnel különböztette meg az NVIDIA, így ez a konkrét darab akkor készülhetett, amikor már gyártásban volt a 8800 Ultra, vagy esetleg a 9800 GTX is. A HD 2900 XT ezzel szöges ellentétben eléggé hangos volt, de ezek a kártyák már újkorukban sem számítottak halknak. Ráadásul mindenféle terhelés nélkül, sima 2D desktop üzemmódban is növelni kezdte a ventilátor fordulatszámát, vagyis kifejezetten kellemetlen lenne vele az együtt élés. Ennek ellenére a teszteket hősiesen végigszenvedte, így mindenképpen dicséretet érdemel ez az öreg monstrum.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
