Malacka rohant az úton, kezében tartva a léggömböt. Lelki szemeivel látta, hogy fog majd az ajándékának örülni Füles. Mosolygott is hozzá a lelki szájával….Mint az közismert, megbotlott egy kőben, s a lufi kipukkadt. Újra kellett értékelni a helyzetet, valami funkciót kellett találni a színes gumidarabnak! Aztán megoldódott a helyzet, mivel a Micimackó ajándéka is megváltozott. A csupor mézből csak a csupor jutott el az ünnepelthez. Az üres csupor nagyon jó lett arra, hogy a színes gumidarabot legyen miben tartani.
Ez jutott eszembe, amikor az ajándékomat bontottam.
Egy dobozt tartottam a kezemben. Egy fehér papírlapból hajtott dobozt, amilyeneket a fiam szokott készíteni az ólomkatona-szerű figuráinak. Nem sok esély volt arra, hogy egy ilyen figurát rejt a doboz, mivel nem is az ő ajándékát bontottam. Rá is kérdeztem, hogy talán egy kipukkadt léggömb van-e benne? Nem, nem az volt. Egy svájci-jellegű apró bicska. Méreténél fogva a funkcionalitása erősen korlátolt, hiába van rajta sok-sok penge, fűrész, olló csavarhúzó, sörnyitó, konzervbontó…Bár egy ajándéknak nem szükségszerű, hogy praktikus legyen! Ennél fontosabb a személyre szabása. Ági – akitől az ajándékot kaptam – tudta, hogy évekkel korábban elveszítettem a névnapra kapott svájci bicskámat. Nem ilyen pici volt, hanem jó nagy. Ezen viszont van egy karabiner. Na, ez a lényeg. Ettől lett személyes. Az apró pengébe gravírozott monogram csak hab a tortán.
