Egy ideje én is hanyagoltam ezt a topikot, de látva JJános fórumtárs változatlan hozzáállását, én sem bírom megállni, hogy írjak.

Én kifejezetten örülök, hogy fölhoztad ezt az ősemberes hasonlatot. JJános barátunk az evolúciótagadók közé tartozik, és hiszi, hogy a kapcsolat ember és Isten között az eredendő bűn miatt romlott meg.

Ez épp fordítva volt. Az emberi civilizáció, egy korai szakaszában kezdett el Isten felé fordulni, és vált vallásossá. Az, hogy ilyen sok vallás alakult ki, annak pusztán földrajzi okai voltak. Én nem örülök, hogy ennek lenézés és gyűlölet az eredménye, és a vallási ellentétek alakulnak ki az emberek között. Sőt, néha egy valláson belül is ellentétet válthat ki egy olyan egyszerű és nyilvánvaló dolog, mint az evolúció.

Érdekes módon mindenki csak egy nagy tragédia esetén kezd el Isten felé fordulni...
Ha minden rendben van, akkor érdekes módon nincs annyira szükségünk rá!
Akkor jól megvagyunk nélküle...

Ha rossz dolog történik, akkor mindenki ezzel kezdi: "Miért, Istenem? Miért!?"
Az nem merül fel senkiben, hogy valami Istennek nem tetsző dolgot tett, s azért kapta a "büntetést"... Ilyenkor az emberek 95 %-a csak Istent okolja, viszont nem merül fel a saját bűnük számukra.

Régóta itt vagyunk mi, hitetlenek, akik jól megvagyunk Isten nélkül. Ha valami jó/rossz történik velünk, nem keresünk vallásos okokat, cselekedeteink mögött nincsenek vallásos törvények, képesek vagyunk elfogadni a halált, a nem létezést is. Amit írsz, az egyébként sok esetben igaz. Én is sok embert ismerek aki valami tragédia miatt lett vallásos, vagy valami "csoda" történt az életében, vagy élete egy nehéz időszakát csak Isten segítségével volt képes átvészelni. Velem is történt már rengeteg rossz dolog, többször is voltam mélyponton, reménytelen helyzetben, de mindig találtam kiutat vallás nélkül is.