Az áldozatokkal is kell törődni, és az egyház igyekszik is törődni az elesettekkel is. lsd Böjte Csaba
Hogy kb 50 éve nem hittek a gyereknek sajnálatos, de nem érthetetlen. Rémlik az a vicces kép, hogy 30 évvel ezelőtt a gyerek egyest kapott és a szülők a gyereket kérik számon, hogyhogy egyes a tanárnő feje van magasan, ma ha a gyerek egyest kap a tanárnőn kérik számon és a gyerek feje van magasan.
Régen a papnak, tanárnőnek, előljárónak (tsz elnök, mérnök) tekintélye volt, azt nem nagyon lehetett megkérdőjelezni. Ezzel vissza lehetett élni. Ha nem a pap lett volna, hanem a tanárbácsi akkor is a tanárnak hittek volna, akkor is ugyanez lett volna, csak nem lehetne azt mondani, hogy csúnya egyház. Félre ne érts. Sajnálom az esetet, nem értek vele egyet. Igazad van, hogyha ilyet megcsinál egy pap, akkor azt be szerzetesnek, vagy más módon elérni, hogy többet nem tarthat hittant, nem lehet egyedül a ministránsokkal. De sajnos megértem, hogy 50 éve miért a papnak hittek. (S szomorú, hogy a papban nem volt gerinc, hogy bevallja, tényleg vizet prédikált....)

Ha Isteni közbenjárásra összefutsz valakivel az utcán aki olyan információt ad amire épp szükséged van, nem fogja azt mondani, hogy tessék itt az infó és egyébként a jóisten küldött. Ebben az esetben csakis a valószínűségét nézheted. Csodás gyógyulásra is nagyjából ez a válasz. Ha dokumentált lenne az eset, hogy előtte rákos volt, elment Lurvba s most meggyógyult te lennél az első, aki modaná, hogy a szervezetnek nagyon erős a gyógyuló képessége, az lehetett magától is. A vakság megszüntét na jó, azt már lehetne tudományosan vizsgálni.

Továbbá: amit felvázoltál, ott nem isten léte vagy nemléte a döntés, hanem hogy követi-e az egyén az adott vallást.
Mert ha belegondolsz nem is az a kérdés, hogy Isten létezik-e igen vagy nem, hanem hogy Isten nem létezik, vagy úgy tekintem, hogy létezik és ennek megfelelően cselekszek.
Ha elhiszem, hogy Isten létezik, de nem alakítom ehhez az életem ugyanott vagyok. Azt hoznám fel párhuzamnak, hogy nem az a kérdés, hogy ott van-e előttem a szék igen vagy nem, hanem, hogy kikerülöm-e az általam feltételezett széket. Ha ott van és nem kerülöm ki, akkor ugyanúgy elbukom benne, mintha nem vettem volna észre és belerúgok.