A bűn és bűnhődés nagyon fontos felvetés, érdemes vele foglalkozni.
Nem gondolnám, hogy a bűnnel a keresztény világ többet foglalkozna, mint nem keresztény világ.
A sorozatok, filmek jórészt erről szólnak, bűn és bűnhődés vagy büntetés. Túlnyomó többségében ez a filmek-könyvek központi gondolata. A másik a szerelem, de azért ott is előjönnek az ármánykodások, megcsalások, mocskolódások.
Ma egy bűn nélkül fűszerezett történet szinte eladhatatlan.
És ez nem a kereszténység műve. Az ember központi gondolata. Keresi a magyarázatot arra, hogy miért vana bűn, és hogy hogyan lehet feloldani a bűnnel járó igazságtalanságot, azt, hogy ártatlan emberek szenvednek valakik bűnéért, és ezt hogyan lehet helyrehozni, helyreállítani.
A sorozatokban, filmekben vagy elkapják a gyilkost, és lecsukják, vagy megölik... Ha néha készül olyan film, ahol a bűnös büntetlenül él tovább, az feszültséget okoz általában bennünk. Az igazságtalanságérzet zavar. Emlékszem, hogy annak idején diákként, mit sem tudva a Monte Cristo történetének végéről, olvasva a bebörtönzését, azt, hogy elveszti a párját stb... felháborított, le is akartam tenni a könyvet, mert annyira igazságtalan volt. És tovább olvasva a könyvet elégtételt éreztem szinte végig a bosszú kiteljesedésével...
És akkor még nem voltam keresztény.
Nem az egyház tart bűntudatban, mi nem tudunk mit kezdeni mások és a saját bűneinkkel. Nem tudjuk miért van bennünk, mikor mi magunk is gyűlöljük esetenként... szabadulni akarunk látva rombolását, és mégsem megy.
Persze vannak technikák ennek elaltatására: Ilyen, hogy a családom, a magam érdekében tettem; nagyobb jó érdekében tettem a rosszat; ez hozzá tartozik az élethez; ami jó van az életben, az vagy hizlal, vagy erkölcstelen, vagy káros; elfojtom magamban, nem bűnként, hanem erényként tekintek rá stb...
A keresztény közösségek másképp működnek, mint gondolod.
Egyrészt létezik más, mint a katolikus egyház, kb a világ keresztényeinek fele nem katolikus.
De a katolikus templomban is jelen tudsz lenni anélkül, hogy fizetnél bármit is... Gyónni is elmehetsz...Amit anno tőlem szelíden kért a katolikus pap, hogy egy korsó sör vagy egy nekem méretezett fagylalt árát dobjam a perselybe... és ezt sem ellenőrizte senki.
Az "egyházadó" pedig más történet.
Ha te egy baráti közösség tagja, vagy, aki pld fenntart egy nyaralót a lazuláshoz, akkor közösen fogjátok összedobni a fűtés, világítás, nyaraló utáni adók, a kaja-pia költségeit, és pld a gondnok fizetését is, aki időről időre karbantartja a nyaralót stb...
A keresztény közösség is ilyen. Az emberek önszántukból közösséget alkotnak, akik a közösség közös költségeire összedobják a pénzt.
Mert a lelkész és családja kell, hogy éljen valamiből. Van villanyszámla, gáz és vízdíj. Nálunk kötelező volt a tűzriasztó rendszer kiépítése havidíjas konstrukcióban és ugyanez a helyzet a lifttel, amire a világi törvények köteleztek.
Ezek az anyagi bevételek teremtik meg a közösség létét. Aki ezt belátja, részt vesz a teherhordásban, aki nem, az nem. Senkit nem küldtünk el, mert nem fizetett, vagy csak jelképes összeget pld évi 100 forintot.
Nincs ilyen világ összeesküvés elmélet, hogy a papok bűntudatban tartva magukhoz kötik az embereket. Én nem a pap feloldozása miatt járok gyülekezetbe (nincs is ilyen a reformátusoknál), hanem a közösség miatt. Isten igéjét otthon is tudom olvasni, remek prédikációk vannak a neten vagy könyvekben.Azért megyek templomba, mert jó együtt lenni a testvérekkel.
A lelkészünk teljesen hétköznapi ember. Nem nagy összeesküvő, aki azt lesi, kit hogyan hálózzon be. Egy olyan ember, aki a saját magánideje, magánszférája rovására gondoskodik számára idegen (nem rokon) emberek életével kapcsolatos dolgokról nem napi 8 órában, hanem sokkal több időben és még vasárnap is, és még a nagy családi ünnepek idején is...
Tegnap este is este 11 óráig nem a családjával volt, hanem tinédzser fiatalok között szolgált...
A mennyország és pokol kérdése számomra azt jelenti, hogy azt kapjuk, amit választottunk. Ez az üzenet egy fogyasztói társadalomban talán érthetőbb, mint más teológiai fordulatok.
Aki itt a földi életében közösséget választotta Istennel, ezt kapja, aki az elutasítást, az pedig azt kapja. A mennyország Isten teljes és mindent betöltő jelenléte, a pokol, Isten teljes hiánya.
Ez nem riogatás, ez a választás szabadsága. És tudom, hogy ez nem könnyű. Pár hónapja egy megfelelő 100k-s mobilt kerestem. Amikor az egyik mellett döntöttem, és megvettem, tudtam, hogy a többit ezzel kizártam, mert több pénzem nincs mobilra. Ezért igyekeztem jól megfontolni, hogyan döntsek...
De a döntést én hoztam, nem a telefonok gyártóit hibáztatom azért, mert egy mellett letettem a voksom.
A döntés az emberé. És Isten nem kényszerít senkit arra, hogy őt válassza, és a gyülekezetek és a felekezetek sem.
Ma a pokollal csak igen kis gyereket lehet riogatni... A mai embernek az e világ dolgaitól szorul el a szíve nem a pokoltól. Ma a munkanélküliség, a betegség, a ház elárverezése, a terrorizmus, a globális felmelegedés, az élhető környezet beszűkülése sokkal jobban meghatározó félelem forrás, mint a pokollal való riogatás.
A hívő ember nem a jutalomért éli a keresztény életét, mert tudja, hogy a kegyelemért nem lehet elég jó kereszténynek lenni. Jézus megváltása pont ezt jelenti, hogy nem lehet megszolgálni a jutalmat, csak elfogadni, mint egy ajándékot.
Ezért nem működik, hogy a bűnt ellentételezhetem tíz miatyánkkal. Ezt már gyerekként is megértettem, és hülyeségnek tartottam. A bűnt elfedezni csak úgy lehet, ha ellentételezem teljesen. De ez sokszor egyből látható, hogy lehetetlen, pld egy vétkes másnak halált vagy tartós fogyatékot okozó baleset esetén. De egy szakítást, egy megcsalást sem lehet meg nem történtté tenni soha...
De ha nem tudom ellentételezni, akkor csak az lehet, hogy a megbántott fél elengedi...
Tehát nem lehet a bűn, bűnhődés, büntetés dolgát egymagamban elintézni. Szvsz lehetetlen megoldani magunkban.
A szakállas történeted tetszett...
És a te nehéz kérdésedre igyekszem megfogalmazni a gondolataim.
Azt hiszem, hogy mivel minden ember Isten teremtménye, valami kapcsolata van vele. Az életünket meghatározó bűn (ami a teológia magyarázatába Istentől való elszakadást jelent) ez a kapcsolat nagyon meggyengült. Nyomokban jelen van, mert a sok tekintetben a morál a világban hasonló globális alapokon van, még ha ezt sokan vitatják, mert nem individualista megközelítés... de ez legyen az ő bajuk.
De ez a kapcsolat töredék nem alkalmas arra, hogy felismerjük az Isten jelenlétét.Ezért jöttek a próféták, valójában ezért voltak és vannak a csodák, ezért születtek meg a bibliai könyvek és ezért jött Jézus.
És a kereszténységnek ez a fő feladata, hogy megláttassa az Istent a gyülekezet és az egyes hívő ember életében.
Ha ez a felismerés megszületik, és az ember döntésképes helyzetbe kerül, akkor a döntése felelőssége válik a sorsává. Vagyis, ha elutasítja, akkor Isten nélküliséget kap, ha elfogadja, akkor a teljes jelenlétet (mindenki a hite szerint...)
De ha nem jut ilyen döntéshelyzetbe, akkor az Isten aszerint fogja megítélni, ahogy erre a vékony szálra, a hozzá töredékesen kapcsolódó lelkiismeretére hallgat.
És itt is úgy gondolom, hogy az a lényeg, ha rá tudunk döbbenni, hogy kegyelemre szoruló emberek vagyunk. Lehet, hogy nem tudja kimondani Jézus, Jahve vagy a Szentlélek neveket, de azt érzi, hogy lehetetlen megfelelni 100%-an még a saját lelkiismeretünknek sem...
www.refujvaros.hu