Szerintem elég ismert ószövetségi történet, de ezen nem fogunk vitázni.
Mint, ahogy azon sem igazán, hogy ebből mi állapítható meg a Bibliáról, Elizeusról, a gyerekekről és Istenről.
Az esélytelenk nyugalmával írom le a következőket tudván, hogy ezt nemn fogjátok érteni, de ha mégis nem fogjátok elfogadni. És ennek az az oka, hogy ti nem fogadjátok el Istent Istennek. De ez így van rendjén. Volt idő, mikor én is kiakadtam volna ezen a történeten.
Kicsit messzebb kezdem.
A bíró a pulpitus mögött nem az a kétgyerekes családanya szerepében van, aki kisebbik gyerekének eltört a keze. A szülőin, az orvosi rendelőben anya, de van egy olyan helyzet, mikor ő a magyar állam képviselője. Amit mond, amit neki mondanak, azt nem a családanya mondja és nem a családanyának mondják, hanem ilyenkor ő képviseli az államot, a hozott ítélet mögött nem az anya van, hanem az állam, minden hatalmával. Emebreket juttat börtönbe, mentfel, ítél el.... Ha a szülőin szemtelen valaki vele, akkor maximum visszaszól, de amennyiben ezt a bíró személyével teszi valaki, az állam erőszakszervezetével találhatja szemben magát, mert nem az anyával teszi ezt, hanem azzal akit képvisel, az állammal.
Elizeus az úton nem egy pancser, kopasz ember volt, hanem Istent képviselte felhatalmazott, és mindenki által ismert módon. Amikor csodát tett, nem Elizeus csodája volt, hanem Isten tette általa. Elizeus gúnyolása valójában Isten káromlása volt.
Amit megerősít, hogy korábban azt olvassuk, hogy Illés, a legnagyobb próféták egyike az Ószövetségben, nemrég ragadtatott el, és a kopaszság nagy valószínűséggel a tanítvány gyászának kifejezése volt. Tehát amikor gúnyolták, hogy menjen fel, vsz azt kívánták, hogy menjen Illés után, tűnjön el innen.... Bételből, ami az Istentől elforduló izraeli királyok bálványáldozati közontja volt.
És ha hozzáteszem, hogy a kisgyerek kifejezés mellett a héber szó kamaszt is jelent, akkor már nem csupán egy ovodás csínyről van szó.
De tudom, hogy ez édeskevés :
Tehát an egy elég egyértelmű Istent elutasító káromlás, és van egy isteni reakció.
Amikor egy távvezetékre brahiból felmásznak fiatalok a nyilvánvaló figyelmeztetések ellenére, akkor megdöbbenünk a távezetékben rejlő hatalmas erőben, de nem csinálunk belőle etikai kérdést, nem hibáztatjuk az építőt, mert az ok-okozatokra felhívta a figyelmet a tájékozatás.
Illés szavára évekig nem esett az eső, a Karmel hegyen megmutatta Isten hatalmát. Nyilvánvaló volt mindenki számára a "magasfeszültség". A gúnyolódó szavak értelme alapján (Illést gyászoló, kopasz Elizeus menj te is fel Illés után) nyilvánvalóan jól ismerték Illés történetét, és Elizeus szerepét, és azt, hogy azt az Istent képviselik, amit elutasítanak.
A teremtő Isten pedig ítéletet is hozhat a teremtényei felett.
Jeremiás írja le ezt elég képi módon:
Jer 18:1 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak:
Jer 18:2 Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet.
Jer 18:3 Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon.
Jer 18:4 De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta.
Jer 18:5 Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje:
Jer 18:6 Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az Úr: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.
Jer 18:7 Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom.
Jer 18:8 De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá.
Jer 18:9 Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és beültetem.
Jer 18:10 De ha azt műveli, amit rossznak tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni.
www.refujvaros.hu