Ez szintén egy irodalmi eszköz, Jézus isteni mivoltát kihangsúlyozandó. Vesd össze: Mózes II. 31, 18.
OK, összevetem.
Tudjuk, hogy Isten mit írt a kőtáblára az ujjával, Jézusról nem.
A kőbe írás ujjal nem emberi tulajdonság, nekünk ez nem megy, ez csoda, ellenben Jézus a porba írt, ami egy gyerek számára is egyszerű, sőt valójában gyerekes dolog.
A törvény adása fenn történt a hegyen, Jézus guggolva, lehajolva tette ezt a földön.
A mózesi történetben csak Mózes lehet Isten közelében, Jézust körbeveszik az emberek.

Számomra a porba írás a gyerekkoromat idézi, nincs benne semmi, amitől az Istenre asszociálnék, de a történet sem utal sem a történet narrálásakor, sem a szereplők szavai, cselekedetei alapján, hogy Jézus itt isteni hatalmát akarja kinyilvánítani. Más helyen, mikor Jézus pld bűnöket bocsát meg, a farizeusok felháborodnak, és ez egyértelműen ki is fejezik, mert csak Isten bocsáthat meg bűnöket, itt folyik a párbeszéd, Jézus faggatása a csattanóig.
Szerintem egy földön guggoló ember, aki a porba ír, nem isteni hatalmat, inkább gyermeki egyszerűséget fejez ki. A farizeusoknak egy gyermek nem volt partner, szóba sem álltak velük, mert hiábavalónak tartották. Butaság lett volna Jézustól, hogy a porba írással emlékeztesse őket isteni mivoltára.ű

Végezetül, egy kitalált történetben, ha van egy telefon, akkor annak előbb-utóbb lesz funkciója, ha van egy puska, akkor az el fog dörrenni. Itt semmit nem tudunk meg arról, hogy Jézus mit írt a földre.... Később sem magyarázza meg senki a Szentírásban.

Megfelelőnek találod az összevetést?

A parázna asszony története megint nem jön elő a többi bibliai evangéliumban.
Pedig jó anyag lenne. Ez, elég sovány indoklás. Az evangéliumok írói, amikor szerkesztették az az evangéliumot, bizonyos szempontrendszer szerint tették. Tegnap én négy helyen kellett, hogy elmondjam egy vezetői megbeszélés összefoglalóját. Négy különböző csoportnak négyféleképpen. Itt-ott, kihagytam máshol lényegesnek tűnő dolgokat, máshol kiegészítettem magyarázattal, ezért a négy beszámoló elég más lett. De ettől még amiről beszéltem megtörtént, nem hazudtam, nem kitaláltam az átszerkesztés során, hanem egy-egy szerkesztői elv mentén az adott csoport számára emészthetővé, a lényeget érthetővé tettem.
Lehet, hogy egy másik vezető ezt másképp csinálta, lehet, hogy azt mondta egy-egy kihagyott részre, hogy jó anyag lett volna. De én másképp láttam, mert más identitással rendelkező ember vagyok. Ettől hazug lenne a beszámolóm?

Igen. Kénytelen volt, mert számított arra, hogy az évszázadok során senki sem fog a szöveghez hozzányúlni, senki sem akarja majd az aktuális hitkánonhoz igazítani. Senki sem próbálta harmonizálni az evangéliumok tartalmát, ugye? Hála Istennek a párját ritkítóan sok másolat és levelezésekben, írásokban való idézések, utalások miatt megállapítható, hogy a szövegromlás mértéke elhanyagolható az üzenet megváltoztatása tekintetében. Persze vannak szövegváltozatok a másolási hibák és fordítások miatt, de ezek eltérése egyáltalán nem jelentős, és a mai Bibliák ezeket meg is jelölik. Tehát nincs zsákbamacska. Amit ma olvashatsz, az jó eséllyel megegyezik azzal, amit a második században olvashatott egy keresztény, és ez még a keresztény üldözések kora, itt még a hatalom nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy átírjon dolgokat, itt még a totális megsemmisítés volt a cél.

"Csak a gazdag emberek kiváltsága az észbeli képesség?"
Nem, de az oktatás, a könyvekhez való hozzáférés, tinta, papirusz/vellum igen.
A nyelvtanulás akkoriban nem feltétlen nyelviskolában zajlott. Sok esetben a szóbeli nyelvtanuláshoz elég volt egy olyan nyelvi környezetben élni. János görög területen élt sokáig. Tudhatott görögül. Talán írni is megtanult, talán a görög ajkú gyülekezetnek fontos volt, hogy amit János megtapasztalt, le legyen jegyezve, lehet, hogy János diktált, de lehet, hogy megtanították írni. Egyik sem lehetetlen egy görög ajkú környezetben. Ne feledd, János volt Jézus legközelebb álló tanítványa, egy keresztény, görög ajkú gyülekezet ezt értékelhette...

www.refujvaros.hu