Az élet keletkezésének kérdésében SOSE fogunk dűlőre jutni. Csak azt tudom megint mondani amit korábban is leírtam, hogy semmi sem 100% abban amit a tudomány állít. (És igen, igazságtalannak tartom hogy a hívők bizonyítékait nem lehet megkérdőjelezni) És ahol egy ici-pici kétely is megjelenik ott a hívők megveti a lábukat és nem engednek a meggyőződéseikből. (Nem bántásként mondom de tényleg így van. Mindig jön valaki aki rohamot indít a vallás totális ésszerűtlensége ellen aztán úgy kenődik szét a hit sziklafalán mint egy hullám.) Eközben pedig a tudomány szekere kikerüli őket és halad tovább, hozva nekünk villanykörtét, penicilint és nukleáris energiát... Ezek adnak nekünk hosszú életet nem egy természetfeletti erő. Ha betegek vagyunk akkor nem a templom ahová megyünk hanem az orvosi rendelő/kórház.

Szomorú, de igaz: hívők, nem hívők ugyanazt az életet élik, ugyanannyi ideig élnek, ugynazok az örömök és szerencsétlenségek érik és ugyanúgy nem találkoznak soha semmilyen formában az életükben ezzel az istennel. Persze ettől még létezhet, de valljuk be nagyon kicsi a valószínűsége. De ahogyan attól se félünk hogy a szék amin ülünk annak atomjainak hőmozgása úgy alakul hogy spontán 100 fokkal megemelkedik a szék hőmérséklete és megsül az ülepünk - mert rendkívül kicsi valószínűséggel ez is megtörténhet ! - úgy egy isten létezését is csuklóból elvetem.

Kmyco viszont gyakorlatilag bevehetetlen pozíciót vett fel. Gyakorlaitlag azt írja hogy élettelen anyag szerveződhetett élővé spontán, viszont ezeket azok a természeti törvények tették lehetővé amit egy isten alkotott. Erről az jut eszembe hogy minden válaszra fel lehet tenni azt a kérdést hogy "Miért?" Egészen a végtelenségig, így a vita végkimerülésig folytatódhat.
Abban viszont egyetértünk hogy Biblia nagyon tanulságos meséket, példázatokat tartalmaz. Én is bátorítok rá mindenkit hogy olvassa el mert biztos hogy kevesebb nem lesz tőle.

[ Szerkesztve ]