Örülök, hogy nem vetted sértésnek, mert nem is annak szántam.
Ennek én is örülök, de annak is, hogy tényleg nem sértődtem meg. Az évekkel ezelőtti bejegyzéseim nem igazolják, hogy mindig ennyire higgadt tudtam maradni. Úgy látszik formálódom... 
Nem csak az én értékrendemnek megfelelően, de szerintem a sajátodnak sem tudod megmagyarázni, mert nincs olyan körülmény, ami a népirtást vagy a csecsemőgyilkosságot morálisan igazolná.
A Biblia azt írja, hogy a bűnnek van következménye. Ez olyan törvényszerűség, mint pld a Boyle-Mariotte törvény. Ha csökkentjük az ideális gáz térfogatát állandó hőmérsékleten, akkor tuti, hogy a nyomás nőni fog...
Lehet vitatkozni azon, hogy ez miért jó vagy rossz az ember szemszögéből, de így van, ha elfogadjuk, ha nem. Lehet nem tudomást venni róla, de akkor is így van.
Az én bűnöm nem marad meg önmagában. Mindig elér másokat, úgymond ártatlanokat. Ha megölök valakit, és lecsuknak, rajtam kívül a gyermekeim és a feleségem is szenvednek a bűnöm következtében, mert ők szenvedik meg, hogy az egyetlen aktív kereső esik ki egy jelzáloghitellel terhelt családból. Őket lakoltatják ki, ők lesznek hajléktalanok stb.
A döntéseim hatással vannak a környezetemre, és a következményeket már nem feltétlen tudom uralni, mint az ezt megelőző döntést.
Amálek bűnének hatása van az egész közösségre. Ez törvényszerűség.
Ma ez, az individualista világban megbotránkoztató, és nem veszünk tudomást arról, hogy döntéseink másokat is érintenek.
Nem megkerülni akarom a kérdést, csak más szempontot is hangsúlyozni. Az ember szembeszállhat Istennel, de ennek következménye nem csak az egyénig jut el, hanem másokat is érint... pont, mint a környezetszennyezés. Ha én nehézfémekkel szennyezem a földemet, előbb-utóbb regionális, esetleg globális problémává válik. Az én bűnöm, de mások is szívnak miatta...
Ez egy olyan törvényszerűség, amelyet csak Isten viszonylatában nem tartunk korrektnek, más élet területeken simán benyeljük, és elfogadjuk.
Igen, van olyan helyzet, mikor az Isten lezár dolgokat. Noé idején is számos csecsemő halt meg, Sodoma és Gomora városában is haltak meg gyerekek, Jeruzsálem ostroma idején a szülők maguk ölték meg a gyerekeiket nem ritkán stb stb.
És amikor ezeket leírom bennem is kettősség van. Ha csak a halálokra nézek, akkor azt mondom, hogy szörnyűség, ha Istenre, akkor azt, hogy Ő megtett mindent, hogy ez ne történjen meg. Gyönyörű világot teremtett minket, és amikor elfordultunk tőle, népet hívott el, hogy képviselje Őt a világba, és megmutassa, hogy érdemes Istenbe bízni. Mikor ez a nép célt tévesztett, és érdemnek tekintette a kiválasztottságát, Isten törvényeket adott, hogy visszaterelje, prófétákat küldött, hogy Isten szava eljusson az emberekhez. A törvényeket megvetették, kijátszották, a prófétákat, megverték, bebörtönözték, kivégezték. Isten emberré lett, hogy a legközvetlenebb kapcsolatban lehessen velünk. Jézusként egész életében jót tett, nem volt benne szemernyi bűn sem. Erre az emberek kigúnyolták, megverték, megalázták, elítélték, kivégezték.
Én kesergek amálek csecsemői miatt? Isten kesereg miattuk. Ezer módon akarta és akarja megállítani az embereket, hogy ne rohanjanak vesztükbe és ne rántsák magukkal a szeretteiket, közösségüket.
Nekem semmi közöm azokhoz a csecsemőkhöz. A nevüket sem tudom. De Isten név szerint ismeri őket, minden porcikájukat Ő teremtette,.. egy jobb, teljesebb életre.
Milyen bűnre gondolsz konkrétan?
Arra, hogy az ember nem kér Istenből. Az, hogy az ember maga akar a maga jó és rossz meghatározásaiban élni, nem akarja, hogy az Isten mondja meg neki, hogy mi a jó és mi a rossz.
Ez alatt mit értesz? Honnan tudod, hogy ez az isten ugyanaz, aki a Bibliában szerepel és nem az, aki a Koránban, vagy nem egyike a görög isteneknek?
Isten kezdte a kapcsolatot velem. Nagyon sokáig nem hogy nem hittem benne, de ki is nevettem a hívő embereket. Birkáknak neveztem őket, akiket megvezetnek a papok. Annyira kifiguráztam a vallást, hogy úgy döntöttem, hogy a létezőknél jobbat én magam is képes vagyok összehozni...
De Isten utolért. Mikor összetörtem egy magánéleti tragédia után és magamat hibáztattam a nyomoromért, Isten lelke arra vezetett, hogy Ő elfogad és szeret így nyomorultan is. Nem volt ember, aki ezt sulykolta volna belém, csak magam voltam a kétségbeesésemben, az öngyilkosság határán. Én azt mondtam, hogy nincs értelme tovább, mert egy szemétkupac az életem, a Lélek azt mondta, hogy értékes vagy és szeret az Úr mindezek ellenére.
Ekkor kezdtem keresni. És ez a lelki üzenet csak a Biblia Istenhez "passzol". A buddhizmus szerint szabaduljak meg a vágyaim, érzéseim rabságából, harcoljam meg az elengedést, a muszlimok szerint engedelmeskedj Allahnak, és ez rendbe teszi az életed, és ha rendes életet élsz, akkor nyert ügyed van. A pogány istenek áldozatot várnak az embertől, hogy ezek után tegyenek bármit. Csak a Biblia Istene közelít az elveszett, bukott emberhez, csak Ő beszél a meg nem érdemelt, ki nem érdemelhető kegyelemről. Csak a Biblia Istene mondja, hogy leveszem a bűneid terhét a válladról, ha elengeded.
Azóta van kapcsolatom vele.
Nem emlékszem, hogy ilyet mondtam volna.
Visszaolvastam, és tényleg nem. Bocs, azt éreztem ki a szavaidból, továbbgondolva a gondolatmeneted...
Örülök, hogy tévedtem.
www.refujvaros.hu
Valaki meghal a másikért, hogy az élhessen.
