Így van, Holdfény, a nemzetnek sok adóssága van a bocsánatkérések terén. - És természetesen nem csak a miénknek, Crystalheart. - Kohl kancellár a németek bűntudata kapcsán, ill. annak feloldozásaképp beszélt a "későnszületettek bocsánatról" (Gnade der Spätgeborenen), vagyis hogy az elkövetkező generációk nem felelősek az apáik bűneiért. A nagy különbség az, h a német nép számos módon bizonyította, h képes túllépni a nacionalizmuson. Miközben nálunk sem szóban, sem társadalmi szinten nem történt ilyen. Ugyanis a szörnyűségeket is kis emberek viszik véghez, nem csak a vezető politikusok szerepről van szó, hanem mindenkiéről, azokéról is, akik részt vettek benne, és azokéről is, akik nem tettek a gonoszság ellen.

De hogy a korábbi példánál maradjunk, ha majd Somogyi Béla és Bacsó Béla halála egyformán fáj jobb- és baloldalinak, és együttérzés helyett nem azt mondod rá, h a történelem menetében a fehér terror áldozatainak száma egy bagatell tétel, akkor elérkeztünk valahová. S még jobban örülnék, ha ezt közéleti személyiségektől (politikusoktól) hallanám. Mert egy felesleges halál is túl sok.

Más:
Megvolt Schein Gábortól nektek a Schein Gábor: Magyarország, te örökös…? Múlt májusban volt egy politikai vers pályázat a litera.hu-n, azon indult. Nem nyert, nem vagyunk elég érettek a befogadására.

Magyarország, te örökös hiányjel,
üresen beadott dolgozat,
gazzal fölvert temető, kolduspersely,
kartográfiai vállalat!

Te vér, te föld, te rémes emlék,
te részegen kurjongató szörnyalak,
képernyőnkön vacak szellemkép,
akkor se vagy már, ha megszólítalak!

Akkor sem vagy, ha megint rólad szaval,
aki csak egy percre volt szabad.
Gyerekágya újra ravatal,
nézd elhülyített, szegény fiad!

Akkor sem vagy, ha van még, ki élne itt,
bízna benned a reménytelen,
míg föl nem zabálod mind a sejtjeit,
sötét folt vagy a röntgenfelvételen.

Magyarország, te örökös hiányjel,
fölötted az idők fáradt kézjegye!
Mindegy már a térkép, az érmén a fej,
csak érjen véget a rossz mese!

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”