Moonchild

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

David Morell Ramboját ki olvasta?

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Azt pont nem olvastam. Jó könyv?

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Ez jó belazulós, de az én világom inkább ez.

Visszatérve a könyvekre. A legutolsó "nagy" élményem amire azt mondtam, hogy nem értem, hogy nem olvastam eddig az az Ender's Game Orson Scott Card-tól. A nekem új goodreads.com-on nézegettem a legjobb sci-fi kategóriát és megérdemelten van a top-on. Mondjuk az oldalon émelyítően sok helyen van elöl a Twilight, de azért jó alap, ha elfogyna az ötlet mi jöjjön legközelebb. A másik amit nemrég találtam ott a Fahrenheit 451. Nem hosszú, de annál elgondolkodtatóbb.

@anevemearl
Jobb, mint a film?

[ Szerkesztve ]

Things that try to look like things often do look more like things than things

Nekem tetszett

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Hallgatom, nem rossz!

Ezeket nem olvastam.
A Twilight viszont jó. Hogy magyarul milyen, nem tudom, angolul tetszett. Fordításban lehet, hogy más. A filmek, úgy-ahogy elmennek.
Majd megnézem a goodreads-et, kösz!

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

A Védett férfiakra visszatérve, szerintem Merle minden könyve szuper. A francia história a legjobb, 13 kötet, de érdemes elolvasni. A XVI-XVII.századi Franciaország története, kalandos, izgalmas, nagy élmény volt, háromszor olvastam végig.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Nekem jobban tetszett, mint a film, sokkal pontosabb volt. Meg a filmet nagyon cenzurázták, fontos részeket kihagytak, és készítettek két szar folytatást, pedig sztem a halállal jobb vége lett volna...

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Miről szól? Csak nagy vonalakban...

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Az Isaac Asimov nevével hirdetett Szívélyes Fahrenheit ugyan egy novella-gyűjtemény (egy társgyűjtővel közös összeállítása), de van benne pár darab, ami igencsak szíven ütött. Ajánlom, nem csak sci-fi fanoknak, sőt.

Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

Engem Keith R. A. DeCandido, Ghost: Nova című könyve ragadt magával, magyarul olvastam, de olyan szinten jó volt a könyv, hogy egy huzamra végigolvastam, igaz a 2-300oldalával nem egy vastag könyv, de nagyon magával ragadt!

A végén majd elsírtam magam, ami nálam nagyon durva, pláne egy könyvtől!

Scifi történet a Starcraft világából, bátran ajánlom nektek!

Az egy óriási könyv. A Rideg egyenletek erőteljes nagyon. Persze többsége a novelláknak nagyon jók belőle. Mondjuk pont a névadó nekem annyira nem tetszett.

Things that try to look like things often do look more like things than things

A névadó egy nehezebb darab, de a Rideg egyenletek és számomra a Lent, halottak között valóban nagyon jó.

Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

Valamikor leírom, most keresek valami idézetet, ami összefoglalja

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Ha a Lent a halottak közöttel az baj, hogy nincs belőle egész sorozat, elolvastam volna a story-t még párszáz oldalon át.
Hasonló hátterű az Ender's Game (Végjáték) azt bátran tudom ajánlani szerintem tetszeni fog.

Things that try to look like things often do look more like things than things

Asimovtól csak az I, Robot-ot olvastam, az tetszett. Régen olvastam sci-fit, egy pár Nemerét, azok nem voltak rosszak.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Asimovtól konkrétan én a Mezítelen napot és az Alapítvány peremént olvastam, de tervben van az összes műve.

@Realradical: igen, az lehetne egy jól kifejtett történet! Az Ender's Game feljegyezve az olvasandók közé.

Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

"A végén majd elsírtam magam, ami nálam nagyon durva, pláne egy könyvtől!"

Szerintem az ilyen könyvek az igazán jók. Érzelmeket váltanak ki az olvasóból. Megmozgatják a fantáziát, lehet sírni, nevetni, vagy épp elgondolkodni a történeten, a szereplők jellemén, és rengeteget lehet tanulni, szinte bármelyik könyvből.

Vannak olyanok, amiket csak a stílusuk miatt olvastam. Pl. Jane Austen regényei. A sztorijuk nagyjából ugyanaz, szende leánykák, várnak a lovagra, aki a korabeli szokáshoz híven, tényleg fehér lovon jött. De Austen többszörösen összetett, nehezen kibogozható körmondatai, angolul, igazi kihívás volt. A régies nyelvezete miatt pláne. Az ő könyveihez türelem is kell.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Talán kicsit sablonosnak tűnhet egyesek számára, de olvasta valaki Andrzej Sapkowskitól a Vaják: Az utolsó kívánság címűt? Nekem alapművem, és nem azért, mert a The Witcher című, szintén nagyszerű játék alapjául szolgált, hanem az elgondolkodtató tartalma, és az életet idéző keserédes hangulata miatt.

Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

Nem olvastam. De miért lenne sablonos?

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Mert a játék annyira népszerű lett, hogy kiadták a könyvet puhakötésű változatban, a játék képi világát idéző borítóval. Mindenhol árulják, ahol a játékot is. Többek között én is így vettem meg.

Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

Értem. Ha jó a könyv, majd elolvasom.
Jó kis könyvajánlások, lesz mit olvasni, asszem.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Mi az, klasszikusokat már nem is olvas senki?

Mod: Ja, látom Jane Austent, bár tőle meg még én nem olvastam semmit. (Angolul nem is fogom, míg magyarul nem teszem, azért a régebbi világirodalmi fordítások még többnyire minőségiek.) Jelenleg elhatároztam, hogy addig mást nem veszek kézbe, míg Émile Zola a házi kiskönyvtárban lévő majdnem teljes életművén át nem rágtam magam. Zseniális volt az ember.

AusWolf: Én is szeretem, ha rajtam múlik, meg lesz filmesítve. Mindenképp az egyik legnemzetközibb témájú magyar mű.

[ Szerkesztve ]

Madách: Az ember tragédiája örök kedvencem.

Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

Sweetheart, ha én felsorolnám az összes klasszikust, akiket olvastam, könyvmolynak hívnának, de én a múnlájtot jobban csípem. Galaktikus Könyvmoly persze még lehetek.

Zolától a Tisztes úriházat, a Nanát, és a Hölgyek örömét olvastam. Ahogy mondod, tényleg zseniális. A Vatikán indexre tette, ezt csak kedvcsinálóként említem, naturalista stílusa és korának képmutató erkölcseit leleplező, akkoriban felforgatónak számító írásai miatt.

AusWolfi, Az ember tragédiáját én is szeretem. Van benne fantázia. Na jó, nem annyi, mint a Potterben, és Terry Pratchett Discworld-jének képi világa és humora is hiányzik belőle, de csak ajánlani tudom azoknak, akik egy kis régimódi fantasy-thrillerre vágynak.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Az ember tragédiája egyszerűen monumentális, tán ez a legjobb egyszavas jellemzés rá.

Ezeket a könyveket még épp nem olvastam Zolától, de nemsokára fogom. Ajánlom viszont a Germinalt és Az összeomlást, talán a két leghíresebb, legmegrendítőbb, legjobban sikerült műve.

Ami a mai irodalmat illeti, néha elvagyok vele, de mindenképp kevéssé művésziek, valahogy kommerszebbek, mint a régmúlt irányzatai. Nem csoda, a megváltozott igények, a tömegek általi fogyaszthatóság megköveteli a szimplicitást. Időben a legújabb igazi, súlyos regény, amit olvastam, tán az 1984 volt. Na meg Márai művei, főként naplójegyzetei.

Az 1984-et olvastam. Orwelltől az Állatfarm is nagyon jó.

"a tömegek általi fogyaszthatóság megköveteli a szimplicitást. "

Ezt majdnem akkora tragédiának tartom, mint az "ember"-ét.
Nemrég kölcsönkaptam egy mai bestsellert, - régen is volt ilyen, csak akkor a szerzőt Sexpírnek hívták - Suzanne Collins: Az éhezők viadala. Maga a sztori nem lenne rossz, de a stílus......ennél egyszerűbb szöveg csak a 3.osztályos olvasókönyvekben van. Nem nézem le azokat,akik elolvassák, én is megtettem, úgy kutyafuttában, ha a munkahelyemen épp ráértem egy-egy félórára. Haza nem viszek akármit. A filmet nem láttam, de egyszer majd megnézem.

A Zabhegyezőt olvastad? Régi kedvencem.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

A Zabhegyező etalon, pont kb. olyan idősen olvastam, mint a főhős volt a történetben, így nagyon átjött.

Klasszikusok (no meg kötelezők) közül a Bűn és Bűnhődést is nagyon szeretem.

Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

Jéé, én is, még gimiben olvastam. Nyári szünetre fel volt adva angolból egy regény, három közül lehetett választani, csak az első 100 oldal volt kötelező, de bejött a tanárnőnk tippje, a Zabhegyezőt szinte mindenki végigolvasta. Tudtad, hogy John Lennon gyilkosának zsebében ezt a könyvet találták?

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Finest, ha megnyitod azt a blogot, amiről szó volt, abba én is beneveznék!

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Hmm, nekünk is az angol tanár adta így fel. Véletlen egyezés?! Elemzésemben az első mondat: A mad story about a mad guy.

Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

Perfect!
Nekünk csak fordítani kellett.

A Legyek ura is nagy élmény volt, abból még a film is tetszett.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Amott írtam: az Állati elmék is jó tőle, de leginkább a Két nap az élet és a Mesterségem a halál.

Sci-fi: Asimov rulez, de vannak még jócskán, ha nem is kimondottan sci-fi, de alapmű Daniel Keyes Virágot Algernonnak. Az Ötödik Sallyt is említhetném tőle, de az már közel se tetszett annyira. Umberto Simonetta: Éjszakai utazók, Ray Bradbury: Fahrenheit 451.

Klasszikusok? Victor Hugo Nyomorultak-jával kezdeném, a sort folytatnám tőle az 1793-al és A nevető emberrel.
De nekem Balzac Szamárbőre és Goriot apója is kedvelt olvasmányom volt, gimnazista koromban Jókai összes művét elolvastam, csak aztán megkomolyodtam:-)
Alapmű Irwin Show Oroszlánkölykök, Mailer Meztelenek és holtak, a már említett Legyek ura; az előbb átnéztem a könyvespolcokra, ajjaj... még van könyv, amit megvettem, de még nem olvastam el és amiket újra el kellene olvasnom... nincs már hátra annyi időm.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

A legyek urából készült film és Remaque: Nyugaton a helyzet változatlan a két, filmre legjobban adoptált regény.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Kötelezővé tenném Kós Károly Varjunemzetség-ét is...

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

A Nyomorultakat most kezdtem el.
Algernon, Sally, Oroszlánkölykök, Meztelenek, megvolt, és Merle összes.
Jókai nekem ciki, de kimaradt. Talán azért, mert kötelező volt a Kőszívű, és akkor én még ahhoz kicsi voltam. Agyilag is.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Hmm ezekből Balzacot és a kiemelteket nem olvastam.

Klasszikus ami még eszembe jut (és tetszett is) az a Lion Feuchtwanger-től A hamis Néró. Egy jó történet alá csomagolt filozófia-fröccs.

szerk: Közben látom írhatok még a listához a Nyugaton a helyzet változatlan-t sem olvastam...

@moonlight115
Szerintem pont ezzel rontják el az iskolában. Könnyű regényekkel kéne kezdeni, nem pedig -némi túlzással- egy nyolcadikosra ráborítani az Egri csillagokat, meg az Arany embert. Klasszikust eleve arra megfelelő hangulatban jó olvasni. Ha valaki idejönne, hogy holnaputánra olvassam újra Maupassant Bel Ami-ját én sem örömmel tenném, rendelésre. Lenne a kötelezők között pár Asimov könyv, lányoknak meg Fejős Éva, lehet megszeretnék az olvasást. Utána meg lassan lehetne adagolni akár egy Zabhegyezőt,vagy Legyek urát. Ezek sem szerepeltek nálunk a listában ami szvsz a tanárok, de még inkább az Oktatási Minisztérium műveletlenségét is bizonyítják.

[ Szerkesztve ]

Things that try to look like things often do look more like things than things

A címe ismerős. A hamis Néró.
Nekem nagy kedvencem még Popper Péter. Az izraeli útinaplóját tudom ajánlani. Sokan bírálták, mert nem festett az országról tejszínhabos málnaszörpös képet.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Szerintem általános iskolában legjobb kötelező olvasmány néhány Piszkos Fred regény.

Jaaaaa...... Nem látta a késemet? Hol hagyta? Valami matrózban.....
A gyöngyháznyelűt....

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Á Piszkos Fred, tényleg, de rég volt már!

Things that try to look like things often do look more like things than things

Na, épp ez hatodikban volt nekünk kötelező. Rejtő egyszerűen zseniális, nem tudom, hogy nem voltak eddig képesek egy normális adaptációt csinálni belőle, mert remek alapok lennének. Sebaj, ami késik, nem múlik.

[ Szerkesztve ]

Jó tanárod lehetett

Things that try to look like things often do look more like things than things

Na ja, a Harry Pottert is szeretem, mert szép világa van, de én alapjáraton inkább a kesernyésebb ízek kedvelője vagyok.

Örkény István: Tóték - ezt is imádom még nagyon. A finom, ironikus humor, és a csattanós vége nagyon bejövős. Sőt, a Tóték azon ritka művek közé tartozik, amiknek a filmátirata is zseniális.

[ Szerkesztve ]

Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

Engem A Damokosok c. regénye fogott meg. Ott Jókai a humora oldaláról is bemutatkozik, ami pl. a Mire megvénülünk-ben is fellelhető.
Amikor 1633 táján Rákóczi György elment Lengyelországba koronát keresni, a Porta igen rossz néven vette az Erdélyi Fejedelem cselekedetét és rászabadította Erdélyre a krími tatárságot. Minek következtében Erdély színe-java, csaknem egész hadereje fogságba esett és súlyos pénzekért válthatták ki őket. Ezt a korszakot dolgozza fel a Damokosok c. regény. Az elején az ezermester székely góbé, a székelyek hadnagya, Czirják Boldizsár azt a feladatot kapja, hogy a hadikincstárral vágja át magát a tatárok vonalán és térjen haza. Ez egy "turba" a lova hátára kötözve, (gondolom, valami láda), ami miatt a tatárok üldözőbe veszik Czirják Boldizsárt.
Jókai aztán ilyen humorokat puffogtat:
Czirják útjában (a lovát kénytelen volt elhagyni és gyalogszerrel menekül) éppen egy tatár őrszem strázsál.
"Ugyan édes atyámfia, nem adnád kölcsön a bundádat és a lovadat? Utolsó tordai vásárkor visszahozom!" - de ezt már csak azután mondta, miután a tatárt úgy fejbe kólintotta, hogy az keresztül esett a lova fején."

Később egy medve is a menekülő útjába akadt, akit természetesen szíven szúrt; de ilyen természetű párbeszéd ott is felmerült:
"Meg ne egyél, mackó koma, mert nem tudom, ítéletnapkor feltámad-e a medvecukor..."
Majd a tatárok (tél volt) a nyomok alapján egészen a medvebarlangig követték a székelyt, aki levágta a medve fejét és "a medve fejét kidugta a barlangból, maga pedig olyat ordított hozzá, hogy az bevált volna akármelyik medve basszista szólójának. A tatárok hanyatt-homlok menekültek és jelentették a kánjuknak, hogy két medve van a barlangban, a hím ordít, a nőstény csak fogát vicsorítja."
(Az idézetek természetesen csak megközelítőleg szó szerintiek, lévén, hogy e jeles könyv elolvasása és jelen sorok leírása között 40 esztendő, egy egész élet telt el.)

A Mire megvénülünk Jókai talán legjobb regénye, komoly, kicsit komor (egy nemesi családban szinte genetikai hagyomány az öngyilkosság), azonban a család távoli rokonát, Topándy alispánt, aki hírhedt istentagadó, ilyennek festi le Jókai:
Topándynak van egy álszent, szemforgató szomszédja, bizonyos Sárvölgyi, akinek a háza ormára Szent Nepomuk van festve, előtte Sárvölgyi térdepel és a szent ajkáról valami kegyes latin mondat folyik alá. Egy viharos éjszaka azonban eltűnik a szöveg és helyette ez válik olvashatóvá: "Majd elmégy előlem, te vén képmutató!" Sárvölgyi panasza nyomán a vizsgálat kideríti, hogy Topándy megvesztegette a piktort, aki olajjal festette ezt a szöveget, a kegyes latin mondatot pedig vízfestékkel.
Topándyt beidézi a tekintetes bíróság, ahol vállat von és ezt mondja: "Tehetek én arról, hogy az illető úr időközben megváltoztatta a véleményét?!"

Persze két x után már nagyon nem vonzott - és azóta sem - a jókais szöveg, az ovális arcú delnők és "vitéztekintetű" urak.

Amit viszont bárkinek, aki igazi erdélyi archaikus hangulatba akar egy történelmi-szerű könyv kapcsán merülni, melegen ajánlom Kós Károly regényét, a Varju nemzetség-et.
Ez a regény gimnazista korom óta toplistás nálam, többször is elolvastam. Annyira képszerűen ír, hogy elképesztő. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy a szegedi Somogyi könyvtárból egy 1923-as kiadványt sikerült kikölcsönöznöm, akkori írásmóddal és az eredeti előszóval, amit -akkor még bennem is lobogott Trianon és a revizionizmus - kitéptem a könyvből és később, amikor megvettem a regényt, beleraktam és azóta is őrzöm. Mentségemre szolgáljon fiatalságom, bibliofil szenvedélyem és az, hogy azokat a szavakat, amelyek utánozhatatlan keserű-szépséggel írták le a Trianon utáni érzéseket, minden áron magamnak akartam megőrizni (később kivonták volna a forgalomból...):

"Született ez az írás akkor, amikor körülöttünk furcsán-hirtelen megváltozott a világ és mi, magyarok, alul maradtunk. Amikor sokan és sokat jártuk a temetőket, hogy a rég elporladtakat idézzük és beszélgessünk az örökké némákkal. Amikor befogtuk fülünket, hogy ne halljuk meg az új beszédet; amikor bezártuk szemünket, hogy ne lássa meg az új világ a benne égő könnyeket; amikor szorosan bezártuk szánkat, nehogy megtudja valaki is azt, hogy a lelkünk ott belül halálos-keservesen sirat. Akkor született ez az írás. Nem regény, de nem is történelem. Csak néhány szál virág abból a cinteremből, amit Kalotaszegnek ösmer majd ezer esztendeje Erdélyország.
.... neki írom ezt a könyvet, aki velem volt akkor is, amikor oly halálos keservesen egyedül voltam. A feleségemnek. Sztána, 1923, a hegyekben.

Kós Károly egyébként eszméletlenül tudja megszemélyesíteni a hegyeket.
"De az öreg hegyek élnek. Én tudom."
A könyvben olyan szófestmények vannak, mint pl. a 16 év után hazatérő Varju Jankó és a keresztapja találkozása:
"Halkan koccant a két csupor és az öreg házban, vénülő csendben 16 esztendő és még több, egy egész élet támadott fel újra. Emberek, akik voltak, elfeledett, verejtékes tusakodások, örömök, kicsi és nagy, mind itt sír, nevet és táncol a két ember szeme előtt az öregedő homályban. És a csendben, mint az előre és csupán előre nyomakodó idő szava, halk hangon, meg.meg szakadozva őröl a percegő szú és az asztalra ull, hulldogál a fenyőgerendák finom fehér pora." (Ez nagyjából van így.)

A kedvenc fejezetem így kezdődik:
1633. esztendő. Az Úristen nehéz keze Erdélyország fölé ereszkedőben. Sír a napnyugati szél, zúg a Szamos vize.... a rosszak éccakája ez és Vásárhelyt Zólyomi Dávid, a bolondos sógor most traktál Patak urával. Adják-veszik az országot, az emberek becsületét héjj!
Ha, ha, hogy vonyítanak a várkertben a kutyák ... a szélzúgásban valami jajgat...
Végül - Kósra jellemző a keretszerű szerkesztés - így zárja le:
A rosszak éccakája ez, mégis, vaksi ablakok mögül ijedt szemek bámulnak ki a sötét országútra, ahol nyihogva-jajgatva kergetőznek láthatatlan gonoszok."

Varju Gáspár "jelentése" az idősb. Bethlennek:
"... akkor azt mondta Toldalagi uram, tedd le a kardot, Dávid, úgyis minden hiába! Hallom ám az én uram hangját: Lássuk, harapni tudtok-é, Rákóczi ebek, ha ugatni tudtok - és beléjük vágott. Én is kést vágtam egy darabont oldalába és kiáltottam: üsd-vágd! De aztán csak elnyomtak minket, erősen sokan voltak."

[ Szerkesztve ]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Ööö... Ezeket anno bemagoltad? Mert "nagyjából" én a saját irományomat sem tudnám fejből idézni.

Nem. Fiatal koromban nagyon jó irodalmi memóriám volt és ami megtetszett, az hamar és könnyen megmaradt a fejemben. Azt nem állítom, hogy mindent első látásra jegyeztem meg, de bemagolni... az barokkos túlzás. A Varju nemzetséget kb. négyszer olvastam el négy évtized alatt.
A mire megvénülünk egyszer, A Damokosok kétszeri olvasás eredménye.
De egyébként qrva sok idézetet tudok közelítő pontossággal. Ifjú vívó barátom meg is kérdezte, hogy a csába marad meg ennyi a fejemben?

[ Szerkesztve ]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Kicsit irigyellek. Tényleg a saját írásaimat nem tudom ennyire fejből, akkor sem, ha hibajavítás miatt már huszonhatszor olvastam újra.

Úlfar kése még mindig rozsdás...

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)