Az oktatásügy nehéz kérdés.
Erről eszembe jutott az egyik ismerősöm, aki régóta Svédországban él.
Meglepődtem, mikor mesélte, hogy a két fia imád iskolába járni. Hogy miért?
Ott azzal kezdik, hogy elsősorban megszerettetik a gyerekekkel az iskolát. Feladatokat kapnak, a legkisebbek is, team munkában különféle projekteken dolgoznak, amiről aztán előadást kell tartaniuk. Így megtanulják, hogy együttműködjenek másokkal, ciki lesz lazsálni,nem teljesíteni, hisz nem csak önmagukért felelnek, hanem a többiekért is. Ott arra kíváncsiak, mit tud a diák, nem arra, hogy mit nem. Mennyire más ez, mint az itthoni "ez a lecke, magold be!" utasítás, ami ugye egyáltalán nem segíti az önálló gondolkodást, a rálátást az összefüggésekre. Régen rossz, ha a gyerek csak azért tanul, mert retteg a tanártól, a feleléstől. És még jó, ha van felelés, nem csak dolgozatírás.

Jöttem ma haza munkából, és a kocsiban rádiót hallgattam. Arról volt szó, hogy a gyerekeket nemzeti öntudatra, büszkeségre, vagy mire kell nevelni. Lesz ilyen tantárgy. Nemzeti izé, akármi....Hát, nem tudom. Jó lesz az, ha kis nacionalisták fognak kikerülni az iskolapadból? Félő, hogy jó magyar szokás szerint átesünk a ló valamelyik oldalára, valószínű, hogy a jobbikra. Az is érdekes, hogy közben Amerikával példálóztak, hogy ott mennyire büszkék arra, hogy amerikaiak, mindenhol nemzeti zászló lobog, stb. Közben eszembe jutott egy újságcikk. Arról szólt, hogy egy amerikai kisvárosban, egy egész kis településen mennyire megnőtt az Afganisztánban elesett fiatalok száma. Az arány többszöröse az országos átlagnak. Figyelemreméltónak találta egy újságíró, és utánajárt az okának. Kiderült, hogy a helyi iskolákban, különösen a középiskolában már régóta dívik az ún. hazaszeretetre nevelés, arra biztatják a diákokat, hogy lépjenek be a hadseregbe, a hazáért még meghalni is dicsőség, büszkék a hősi halottaikra.....
Hát, nem is tudom.... fura.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

A hazaszeretet jó, hazaszeretet kell - de tantárgyként tanítani merő ostobaság volna. A magyar történelem és művészettörténet önmagában is van olyan átütő, hogy jól előadva megszerettesse magát.

Ha valami kötelező, annak tudjuk, mi lesz a sorsa, lásd kötelező olvasmányok.
Jó tanárok kellenének. Nem tudom, mi lenne, ha itt is szavazhatnának a diákok, persze névtelenül, osztályozva a tanárokat, mint egyes nyugati egyetemeken. Amelyik a legtöbb rossz pontot kapja, repül. Így a tanár rá lenne kényszerülve, hogy felkészüljön, érdekes órákat tartson és ne legyen részrehajló.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Nem tudom, ez alsóbb iskolákban mennyire vezetne eredményre, mert az ilyen fiatalok nem a belátásukról híresek. Amúgy közvélemény-kutatás szintjén a mi középsulinkban volt ilyen.

A gond, hogy könnyű ám azt mondani, hogy "jobb tanárok kellenének", de megvalósítani még a legszakszerűbb, legjobb úton is évtizedekbe telne. Értelemszerűen a meglévő tanári kart nem lehet cakkompakk lecserélni.

Olvastam Horthy menyének, az ipszilonos Ilynek a könyvét. Eléggé szubjektív képet rajzolt az apósáról. Inkább a pozitívat emelte ki.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Az USA-ban valóban nagy a hazaszeretet. Teljesen normális egy családi házra felhúzni a lobogót. Viszont a hadseregbe azért mennek a fiatalok, mert egyes területeken nagy a munkanélküliség, kilátástalanság. És ott is volt egy ingatlan hitelekből kialakult válság. Tanítottam katonákat is esti gimnáziumban, szerződésesek voltak, saját magukat megélhetési katonának nevezték. Őket is ugyan azok az okok terelték a magyar katonasághoz, mint az USA-ban élő fiatalokat a saját hadseregükbe, a különbség az, h mi nem harcoló alakulatokat küldünk a NATO-ba.

“Don’t shoot, I’m Globish.”

(És ez hogyan jön ide?

De ha már itt tartunk, Horthyék szereplése igazán filmbe illő volna, tele válaszúttal, ambíciókkal, társadalmi és személyes tragédiával. Álmok, háború, kudarc, zsarolás, legyőzetés. Szinte látom magam előtt a képeket. )

Csak érintőlegesen, a Horthy korszakot említette Finest.

A válságról:
Láttátok a Bennfenteseket? A legjobb dokumentumfilm, Oscar-díjas.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

A Horthy-időszaknak nincs helye a mai közbeszédben. Nagy adóssága a társadalomnak, h illő módon feldolgozza azt a korszakot. Nincs semmi pozitívuma, egyfajta visszarendeződés volt és pontosan előrevetítette azt a szomorú végkifejletet, ahová a lovas tengerész az országot kormányozta.
Ha már irodalmi topik, itt van egy kis adalék a fehér terror kapcsán Trianonról: [link]
A fenti linken említett Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolásáról ez volt a véleménye a kormányzónak: „egy, a Népszavában megjelenésre szánt cikk kefelevonatát a cenzúráról átküldték a fővezérség Gellért szállóbeli szállására, ahol egy esti társaság előtt, amelyben a fővezér is jelen volt, felolvasták. Általános megbotránkozást keltett, többen a vezérkar tagjai közül megjegyezték, hogy a gaz Somogyi Bélát a Dunába kell tenni. Horthy Miklós fővezér úr azután e kijelentéssel bontott asztalt: Nem beszélni kell itt, hanem cselekedni! Nemes verseny indult meg e kijelentésre a Prónay- és az Ostenburg különítmények között.” Ez utóbbi előnyhöz jutott, mert a fővezérségtől szép új gépkocsit kapott." [link]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Nem láttam a filmet, de nem újdonság, amit a bevezetőben elmondanak.

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Ez megközelítés kérdése - egy vesztett világháború, majd a Trianon utáni depresszióban, a nagy gazdasági világválságtól terhelve, német nyomásgyakorlás, majd konkrét megszállás mellett kvázi lehetetlen optimumról vagy helyes irányról beszélni. Hozzátartozik a dologhoz továbbá az is, hogy a szocializmus alatt a korszak minden vezető alakját, de kivált a kormányzót aránytalanul démonizálták minden szinten, míg másokat, pl. Károlyi Mihályt felmagasztalták. Nem csoda, ha a korszakról nincs kialakult objektív kép, főleg, hogy a mai szélsőséges csoportok is fegyverként dobálóznak velük.

[ Szerkesztve ]

Tipikus magyar magatartás ez a projekció, mindenki és minden körülmény a hibás, véletlenül sincsenek konkrét felelősök, hibát meg főleg nem ismernek el... Egyszerűen vitán felülinek kellene lennie, h az az időszak szar volt, aki mást gondol, annak gőze sincs semmiről. Amíg viszont éppen a korszak hibáinak és a kormányzó személyének relativizálása, kvázi rehabilitálása megy, h a korszak Orbáni restaurációjáról már ne is beszéljünk, nem tudunk megújulni.
Pár hozzászólással korábban írtam, h az irodalom, ahogy a társadalom is a huszadik századi élmények feldolgozatlansága miatt egyszerűen nem tud bekapcsolódni a világirodalomban aktuális társadalmi kérdések, témák feltárásába. Nem jut sehová, túlhaladott, unalmas. -Mielőtt elővennétek ellenpéldának a Nobel-díjas Sorstalanságot, vegyétek figyelembe, h először a hetvenes években jelent meg! Ha jól emlékszem, mindenesetre irtó rég. És Esterházy sem a legújabb írásaitól elismert Németországban. Úgy is mondhatjuk, h ha az íróink ezeket az elismeréseket "most" (kétezer környékén) nem kapják meg az íróink, akkor később már semmikor.

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Még ha a nácizmusról vagy a nyilasokról beszélnénk, de a fehérterrornak néhány száz áldozata volt, mely egy tragikus világháborút közvetlenül követő, belviszályos, ráadásul II. VH. előtti időszakban szerintem nem kirívó. Nem akarom elbagatellizálni, de a korszak elég labilis volt ahhoz, hogy más országokban is történjenek ilyenek. Igazság szerint egy lezajlott vörös terror és az oroszországi események ismeretében a kor embere nem lehetett biztos benne, hogy egyáltalán lehetséges-e a kommunista terjeszkedést etikailag és erkölcsileg elfogadott módon végleg megállítani, mikor az maga sem volt etikus. Az ember kénytelen relativizálni, különben a történelemnek igen kevés olyan alakja volna a 20. század közepe előtt, aki maradéktalanul megfelelne minden mai modern etikai elvárásnak. Eközben magára Ferenc Józsefre sem egyöntetűen negatív uralkodóként tekint a közvélemény, pedig egyrészt leverte a szabadságharcot, majd üldöztette, tömlöcbe vettette és gyakran rögtönzött, egyoldalú tárgyalások után ki is végeztette a vezető alakjait, majd hiába volt egy hosszú, békés periódus uralkodása alatt, mégis belevitte a bizonytalan első világháborúba a Monarchiát.

Más kérdés, hogy diplomáciailag nem túl szerencsés vesztesként az ilyeneket nyíltan, szinte kendőzetlenül véghezvinni, még ha nem is számíthattak az első megtorló intézkedések idején ekkora szankcióra, mint amit végül Trianon hozott.

A rendszer természetesen túlzottan nemzetieskedő és erősen központosított volt, mely sokkal inkább egy régi félfeudális állam berendezkedését mutatta, mégis, önmagában a náci Németországhoz, vagy csak az orosz vörös-/fehérterrorhoz is alig lehetne mérni.

Na, Ferenc József egyik kedvenc példám a magyarok vezérkultusz iránti nagyfokú tiszteletére. Igaz, h volt rá negyven éve, de véreskezű megtorlóból a békeidők szeretett királya lett.
Tiszteletben tartva a véleményedet, Horthy semmilyen tekintetben nem volt olyan kaliberű politikus, h szobrot, vagy róla elnevezett évet érdemelne, vagy ezeket vele kapcsán egyáltalán fel lehetne vetni. Sőt, a korszak mentegetése helyett az egyetlen előrelépést a korszakot illetően egyfajta teljes megbánás jelenthetne. Úgy is mondhatnánk, h mindannak ellentéte, ami jelenleg zajlik.

Láttad már ezt? [link] Jó lenne, ha mi is ilyen nyíltan fel tudnánk vállalni saját történelmünk meghamisítását. Minden tiszteletem ezé a komáé, mert ugyan ilyen eltérő Magyarország belső és külső megítélése, és nagyon kellenének az ilyen történészek és az ilyen nyílt kibeszélései a problémáknak.

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Kövezzenek meg érte, de szerintem Horthy Miklóst max. középszerű, vagy annál gyengébb politikusnak lehet nevezni...

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Nem elég alapos történelmi ismereteim ellenére, veled értek egyet.
A történelem sosem tartozott a kedvenc tárgyaim közé, talán azért, mert rosszul tanították. Amit tudok, az inkább irodalmi jellegű, tehát nem rendszerezett. Inkább felületes, benyomások, érzések, az olvasottak alapján.

Szerk. És Old rockerrel is egyetértek.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Ezt az embert megfeszítik a román nacionalisták, ha egy módjuk lesz

Things that try to look like things often do look more like things than things

Én sem neveznék el róla semmit, vagy állítanék neki szobrot, már csak azért sem, mert ilyen rövid időn belül ilyen vitatott korszakról csak ideológiákkal átitatott jelentést hordozna. Ami engem illet, épp a kormányzó gyöngeségei, hibái, vagy a szándék ellenére való, utólag tévesnek bizonyult út maga az érdekes, ami jó alapot adhatna egy történelmi filmdrámának. Egy ilyetén, ideológiáktól független, nem heroizáló, ám nem is deheroizáló, karakterközpontú megvalósítás talán segítene az objektív megközelítésben is.

Nem hiszek abban, hogy kollektív megbánást kellene tanúsítani, hiszen a ma emberének, de még az akkori átlag magyarnak sincs mit megbánnia az akkori vezetőség cselekedetein. Természetes, hogy Trianon után a revizionizmus lett a fő irányzat, a nép akarata, és minden döntés motivációja; és ha mindenáron bűnbakot kell keresni, akkor egyes nyugati hatalmasok rövidlátása volt a leghelytelenebb, de már közülük sem él senki. (Különös korszak, hiszen úgy megváltozott a társadalomfilozófia és a technológia is, hogy voltaképp mindenki rövidlátónak bizonyult, az addigi történelmi tapasztalat nem sokat ért.) A tárgyilagosságban hiszek, és abban, hogy úgy tudjuk vizsgálni a korszakot, mint az annál száz vagy kétszáz, vagy még több évvel korábbi történéseket, pláne, hogy hazánkban sosem ment végbe olyan mértékű fanatizálódás, mint egyes más országokban, és például a fővonalbeli művészet, kivált az irodalom mindig megmaradt emberségében.

Kösz a linket, majd megnézem. Mindazonáltal nem gondolom, hogy itthon olyan mértékű történelemhamisítás és ferdítés volna a rendszerváltás óta, mint Romániában; ez a módszer inkább az egyáltalán nem fővonalbeli szélsőjobboldalra jellemző. Más kérdés, hogy az egyes tanárok akár el is tolódhatnak abba az irányba...

old rocker: Ami azt illeti, Ferenc József, az előző példám sem volt kiemelkedő politikus, inkább csak jót tett annak a berendezkedésnek a béke és a mini-EU-ként működő Monarchia. (Amit ugye a magyarok eszközöltek ki.) Hanem a kiemelkedő politikusok sem mindig érnek el nagy eredményeket, például IV. László királyunk uralkodásának kezdetén rendkívül tehetségesnek bizonyult és fiatal kora ellenére pár év alatt rendbe vágta az országot, azonban a Pápai Állam kotnyeleskedése kifogott rajta. Azon kívül érdemes még itt említeni Mátyás királyunkat is, aki a korhoz mérten erős és haladó szellemű, ámde szigorú és népnyúzó habitusú, dőzsölő uralkodó lehetett. Ebből is kitűnik, hogy általában az adott korhoz és a többi ország gyakorlatához kell mérni a vezetőket, ha meg akarjuk ítélni őket. És még ez sem teljesen biztos, hiszen távoli kultúrákban, mint Japánban, még sok más tényező, például a busido sokáig fennálló hagyománya is közrejátszik.

[ Szerkesztve ]

A kollektív megbánás, ha bocsánatkéréssel párosul, talán arra jó, hogy tükrözi a bocsánatkérő jelenlegi álláspontját, véleményét, megítélését a megbánnivaló tettekről, az adott korszak emberei által elkövetett cselekedetekről.

Realradical az lehetséges...

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Több probléma is felvetül, például kitől kérne bocsánatot és ki? Elvégre a fehérterror magyar baloldaliak ellen irányult, olyan emberek részéről, akik már rég halottak, közvetlen ideológiai utódok nélkül.

Általánosan fogalmaztam a bocsánatkérésről.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

És miért kellene általánosan bocsánatot kérni, mert létezünk, vagy mi?

A kollektív bűnösség elve elég korlátolt és elavult ideológia, ami többek közt a németek kitelepítéséhez vezetett a II. VH. után. Egyes felelősök vannak, személyek, és mint ilyenek, ma már legföljebb a "szocializmus építőiből" élnek néhányan, akik igazán bocsánatot kérhetnének a magyar néptől.

Én nem mértem semmihez Horthyt, az adott korba és társadalmi környezetbe - helyesebben azzal együtt - elképzelve személyét, társadalmi-politikai tetteit és annak következményeit, annak alapján állítom: max. 2/3-ra értékelhető politikus volt. Az utolsó kiemelkedő vezető Mátyás volt, bármi is a privát véleményed róla, az ő halálával megszűnt Magyarország közép-európai hegemóniája.
Persze addig is igaz volt Gárdonyi Móré szájába adott mondata: hja, efendi, ahol két magyar megfér, három már veszekszik, de Mátyás után a széthúzó, civakodó össznépi jellemrajz genetikailag kódoltnak tűnik ebben a fajban.
Valaki említette Bethlent: azért nem kis teljesítmény volt, hogy széthúzó politikai pártok között konszenzust tudott teremteni; és a korszak kiemelkedő politikusa gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter. Kár, hogy a világgazdasági válság elfújta őket...

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Úgy értettem, hogy nem nekünk, nem ebben az esetben, nem egy konkrétum miatt, hanem általában, a kollektív bocsánatkérés kapcsán, hogy az mire lenne jó. Bárkinek, bármikor, bármiért, stb.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

1918. november 11–én a Compiegne melletti fegyverszünettel lezárult az öldöklő küzdelem, amelyben négy év alatt csaknem 10 millió ember vesztette életét. Európa politikai térképét alaposan átrajzolták. A közép – európai gazdasági, területi és társadalmi integrációt képviselő Osztrák-Magyar Monarchia darabokra hullott, helyén elvileg nemzeti „utódállamok” jöttek létre. Bár próbálták a demokratikus nemzeti önrendelkezés wilsoni elveit szem előtt tartani, alapjában véve a „vae victis” szemlélete érvényesült és olyan ellentmondásos, feszültségekkel terhelt rendezés jött létre, amely magában hordozta a következő világégés csíráit.

Az 1920-as trianoni békeszerződés értelmében a történelmi Magyarország területének 70%-át, népességének felét veszítette el. Jelentős magyar kisebbség rekedt az új határokon kívül. Az elszakított országrészekből menekülők elárasztották a megcsonkított országot. A háború után gyorsan romló pénz és az egyre gyorsabban emelkedő árak nyomorral fenyegették még az állással rendelkezőket is, míg a spekulánsok vagyonokat tudtak felhalmozni. A korábban kibontakozó tőkés modernizáció nyomán létrejött gazdasági kapcsolatok széttörtek. Országszerte terjedt a gyűlölködés, a bűnbakkeresés. Az antiszemitizmus Magyarországon mindaddig ismeretlen méreteket öltött. A közoktatásban 1920-ban - Európában elsőként - törvénybe iktatják a „numerus clausus”-t. Egyes tiszti különítmények a tanácsköztársaság utáni első egy-két évben viszonylag büntetlenül folytathatták megtorló tevékenységüket.
Ebben az időszakban a 20-as évektől kezdve alakult ki az új metódus: keresztény és nemzeti. A keresztény - nemzeti ideológia egyfajta reakcióként jött létre Trianon miatt. A liberalizmusból kiábrándult, önérzetében megsértett, hitét vesztett nemzet számára kézenfekvővé vált az ezer éves keresztény magyar állam ideológiája és hagyományai, dacára a vallásfelekezeti megosztottságnak.
A logikájában is hibás békeszerződés következményei:
A területvesztés természetesen nem csak az „össznemzeti pszichét” érintette érzékenyen, hanem ennek következtében az ország elvesztette nyersanyag és energiaforrásainak nagy részét. A gazdaság belső szerkezete és egyensúlya megbomlott. A megmaradt ipari kapacitás, az infrastruktúra egyes területeken többszörösen felülmúlta a nyersanyagtermelő kapacitást. A társadalom struktúrája tovább deformálódott. A parasztok széles tömege föld nélküli volt vagy legfeljebb 5 hold földdel rendelkezett, amelyen az 1920-ban megindított földreform sem sokat tudott javítani. A városi polgárság körében csökkent az önálló jövedelemből élők aránya és növekedett az alkalmazottaké, a fizetésből élőké. A középosztály tagjai állami és köztisztviselők, katonatisztek, értelmiségiek és dzsentrik voltak, akik magukat a társadalom arculatát meghatározó elitnek tekintették. Trianon következtében közel 400 ezer tisztviselő menekült vissza Magyarországra, aminek következtében a középosztály egy részét a megcsonkított ország nem bírta foglalkoztatni. Sokan közülük éveken át pályaudvarok mellékvágányaira félretolt vasúti kocsikban laktak. Az egzisztenciájukat vesztett tisztviselők és katonatisztek szilárd híveivé váltak a területi revíziónak és az antiszemitizmusnak. A közművelődés mindenképpen reformra szorult: a trianoni Magyarországon rendkívül magas volt az analfabéták aránya, amely kb. az összlakosság 15%-át tette ki. A felsőoktatásban érzékeny veszteséget jelentett a pozsonyi és a kolozsvári egyetem elcsatolása. Az új hatalmi rend megvalósítása csak társadalmi-politikai kompromisszum árán volt lehetséges. Ezt megnehezítette, hogy a rendezés nem szuverén módon, hanem erős külső befolyás alatt jöhetett létre.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Így van, Holdfény, a nemzetnek sok adóssága van a bocsánatkérések terén. - És természetesen nem csak a miénknek, Crystalheart. - Kohl kancellár a németek bűntudata kapcsán, ill. annak feloldozásaképp beszélt a "későnszületettek bocsánatról" (Gnade der Spätgeborenen), vagyis hogy az elkövetkező generációk nem felelősek az apáik bűneiért. A nagy különbség az, h a német nép számos módon bizonyította, h képes túllépni a nacionalizmuson. Miközben nálunk sem szóban, sem társadalmi szinten nem történt ilyen. Ugyanis a szörnyűségeket is kis emberek viszik véghez, nem csak a vezető politikusok szerepről van szó, hanem mindenkiéről, azokéról is, akik részt vettek benne, és azokéről is, akik nem tettek a gonoszság ellen.

De hogy a korábbi példánál maradjunk, ha majd Somogyi Béla és Bacsó Béla halála egyformán fáj jobb- és baloldalinak, és együttérzés helyett nem azt mondod rá, h a történelem menetében a fehér terror áldozatainak száma egy bagatell tétel, akkor elérkeztünk valahová. S még jobban örülnék, ha ezt közéleti személyiségektől (politikusoktól) hallanám. Mert egy felesleges halál is túl sok.

Más:
Megvolt Schein Gábortól nektek a Schein Gábor: Magyarország, te örökös…? Múlt májusban volt egy politikai vers pályázat a litera.hu-n, azon indult. Nem nyert, nem vagyunk elég érettek a befogadására.

Magyarország, te örökös hiányjel,
üresen beadott dolgozat,
gazzal fölvert temető, kolduspersely,
kartográfiai vállalat!

Te vér, te föld, te rémes emlék,
te részegen kurjongató szörnyalak,
képernyőnkön vacak szellemkép,
akkor se vagy már, ha megszólítalak!

Akkor sem vagy, ha megint rólad szaval,
aki csak egy percre volt szabad.
Gyerekágya újra ravatal,
nézd elhülyített, szegény fiad!

Akkor sem vagy, ha van még, ki élne itt,
bízna benned a reménytelen,
míg föl nem zabálod mind a sejtjeit,
sötét folt vagy a röntgenfelvételen.

Magyarország, te örökös hiányjel,
fölötted az idők fáradt kézjegye!
Mindegy már a térkép, az érmén a fej,
csak érjen véget a rossz mese!

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Ez igazán szép összefoglaló, köszönöm!
Eddig ezzel a témával nem sokat foglalkoztam. Szóval, bővítetted kissé a hiányos történelmi ismereteimet. Persze hogy tudtam róla, de így olvasva érthetőbb az egész.

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Jó vers, nem ismertem. Szerintem sokunk véleményét fogalmazza meg.
"csak érjen véget a rossz mese!" - és sokunk kívánságát is. Találó.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

A "gazzal fölvert temető" meg a sok ki nem mondott bocsánatkérés, az elfeledett áldozatok, amiről itt beszélgettünk előbb.

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Nincs mit, részlet egykori, Klebelsbergről írt szakdolgozatomból.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

"Akkor sem vagy, ha van még, ki élne itt,
bízna benned a reménytelen,
míg föl nem zabálod mind a sejtjeit,
sötét folt vagy a röntgenfelvételen."

Ebben a versszakban van fantázia, tetszik.

Old rocker Van egy tippem, hányast kaptál a szakdolgozatodra.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Kizárja egyik a másikat? De vegyük például Franciaországot, ennél sokkal nagyobb politikai tisztogatások voltak ott cirka 50 évvel korábban a császárpártiak és a köztársaságiak között. Senki nem kért bocsánatot senkitől, ez valahogy mindig a vesztes hatalmak "kötelessége" maradt. Tehát nem bagatellizálni akarok, inkább figyelembe venni a körülményeket és a hasonló eseteket, melyek abban és az azt megelőző időben egyáltalán nem voltak ritkák. A politikai üldöztetés sosem volt jó, már a szabadságharc után sem, meg is emlékezünk az aradi vértanúkról. A vörösterror és a fehérterror sem volt jó. De nem lehet elsiklani a körülmények fölött: a fehérterror személyek ellen irányuló terrorcselekményei a vörösterror terrorcselekményeire adott elvakult válasz. Mai mérce szerint nem helyes, de ott és abban a helyzetben, az orosz események láttán célszerűnek tűnhetett.

Horthynak pedig továbbra sem állítanék szobrot, nem neveznék el róla közterületet sem, de az bizonyos, hogy nem fogom kérdések nélkül elítélni az egész, nevével jelzett korszakot, ami ráadásul a körülményekhez képest lehetett volna sokkal rosszabb is.

[ Szerkesztve ]

Oh, a franciák nagyon is érzékenyek. Pl.: a holokauszt kapcsán éppen pár hete mondott egy szép bocsánatkérést a köztársasági elnökük: [link]. Sajnos azt kellene belátni, h hasonló kölcsönös érzékenység nélkül nem lesz megújulás az országban. Semmivel sem nézünk szembe: se Trianonnal, se a világháborús sérelmekkel, se '56-tal, se a Kádár-rendszer ügynökeivel. És ezek az elvarratlan szálak itt kísértenek, mérgezik az életet.
Nagyon remélem, h jön egy konszolidációs időszak, ez a Magyarország a világ ellen forradalom nem tarthat a végtelenségig. A statisztikák, meg, h ki, s mit kezdett, senkit nem érdekelnek, főleg pl. a közel száz éves Trianon távlatából. Butaság azt hinni, h csak a vesztesek kérnek bocsánatot, ez is valami hülye kurucos virtus lehet.

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Én politikai üldöztetésről beszéltem az imént, a numerus claususra vagy a holokausztra direkt nem tértem ki, a fehérterror politikai cselekmény volt. (Akárcsak a francia példám.) Különös volna, ha egy ilyen belpolitikai tett után bocsánatot kérne bárki is bárkitől 90 év távlatában. Más kérdés, hogy ostobaságra vallana egy ennyire ellentmondásos kor szellemi örökösének tartania magát bármely mai kormánynak, vagy bármely döntésében - például az oktatásban - visszautalni rá, de aktuálpolitikába nem akarok belemenni.

Nem tudom, pontosan milyen szembenézést várnál el. (És ne a szélsőségesek nézeteiből induljunk ki...)

LOL, te azon túl, ami történt, csak pár kiragadott példaként: hogy odadobtunk 120.00 magyar katonát a doni harcokba, h fél évvel a háború előtt teljesen feleslegesen, remélt politikai célokért feláldoztuk 400.000 zsidó honfitársunkat, h Magyarországon végig vonult a front, h a délvidéki vérengzésben vagy 50.000 magyar halt meg, azt Te egy elfogadható kompromisszumnak véled a lehetséges sokkal rosszabb szcenáriók tekintetében? - Mert, h ez Horthy politikájának az egyenlege.

Sajnos a fehér terror csak látszólag volt belpolitikai kérdés, éppen tegnap linkeltem, h milyen hátrányos helyzetbe került miatta az ország a trianoni béketárgyalásokon.
Nem kell a bocsánatkérést szó szerint venned, a méltó módon történő megemlékezés az áldozatokról elegendő, ahogy pl. a Hollande tette a fenti linken.

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

nyugi....

Jó a link, thnx

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

music music music..!

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

120 000 részben katona, részben munkaszolgálatos. Az orosz T34-es elleni harc legjobb eszköze: ásó, csákány, Mannlicher 5 skulóval

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Hát, ahogy haladunk a történelemben, lassan már minden napra jut egy gyásznap, nem tudom, ez-e a helyes irány. A történelemkönyvekben legyen tárgyilagos elemzés a történtekről, ne két szóval intézzék el, szerintem ez a lényeg. Meg hogy mai akármilyen csoportok ne emlegethessenek nosztalgiával bármiféle politikai vagy faji tisztogatást... Ezzel szemben a francia köztársasági elnök ezt mondja: "Az igazság az, hogy ezt a bűnt Franciaországban követték el, ezt a bűnt Franciaország követte el." Én elhatárolódom a szélsőjobbtól, és akár magyarok, akár németek keze van az adott népirtásokban, sosem fogok egyetérteni egy olyan mondattal, hogy azt Magyarország követte el. Magyarország maga nem a mindenkori vezetés, nem a katonai vezetés és nem a csendőrség, akiket Szálasi idejében leginkább a nyilasokból és az elveikhez hű korábbiakból toboroztak. Magyarország sokkal inkább mindazokat jelenti, akik értéket teremtettek, akik a kultúrát adták, köztük számos zsidó művésszel; én rájuk vagyok büszke, de a hazai igazi ellenségei miatt nem fogom lesütni a szemem. Ami Horthy-t illeti, abban egyetértek, hogy hibája, hogy nem volt képes kordában tartani a nyilasoknak nevezett rákos burjánzást, és nem jól mérte fel a kiugrás megfelelő időpontját. De pont ezért lenne jó film-alapanyag.

Egyébként, ha már itt tartok, azt is hozzá kell tenni, hogy a doni katasztrófán kívül a többi felsorolt dolog a német megszállás idejére esik. A velük való ellenszegülés esetén korábban történik meg a megszállás - ez nem kérdés -, és talán még több zsidó és nem zsidó áldozatot követel, hiszen több idejük adódik rá, a front pedig ugyanúgy végigvonul az országon. Persze ez már a "mi lett volna, ha", amibe kár volna nagyon belemenni.

Minden nép olyan kormányt érdemel, amilyen ő maga. Pláne demokráciában. Tehát, egy megválasztott kormány tetteiért a nép viseli a felelősséget a világ előtt. De lehet, hogy tévedek.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Az emberek többsége szerintem alkalmatlan belátó társadalmi döntésre - elég arra gondolni, milyen népszerű az ezotéria ezer ága egyidejűleg, meg a jósolós műsorok -, tehát a kormány maga leginkább random. Attól függ, épp milyen ember a leginkább hataloméhes az országban. És szinte mindegy, milyen elborult ideái vannak, akkor is fog magának híveket találni. Sajnos jobb módszert még nem találtak ki a zsarnokság ellen, így maradt a demokrácia és az államok kölcsönös felügyelete, mert ha az emberek többsége nem is alkalmas a döntésre, azért a gonoszok kisebbségben vannak. (Azon felül a rendszerváltás előtt egyáltalán nem is beszélhetünk teljesen szabadon választott kormányokról. A legtöbbre a '48-as első kormány volt talán hivatott, melyet a kor igazán nagy alakjai alkottak, kár, hogy végül szabadságharcba fulladt.)

[ Szerkesztve ]

Meggyüttem! Valaki emlegetett?

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Sajnos tévedés, már Szálasi előtt elkezdődött, ez is egy népszerű tagadás történelmünkben. 1944. márciusában Horthy menesztette Kállayt és nevezte ki Sztójay Dömét, mert abban állapodott meg Hitlerrel, h a megszállás csak átmeneti lesz. Márciustól folyamatosan készítették elő a deportálásokat a gettóba gyűjtéssel, és 437.000 magyar zsidót már július végére deportáltak Auswitzba. Szálasi október 15-én lépett hatalomra. .. [link]
Szerintem kár ezen tovább rágódnunk, ez az utolsó tökéletes példája annak, h mennyire nincs rendben a múlthoz való viszonyunk, h milyen erős minden téren, nem csak a holokauszt kapcsán, a tagadás. Most ennél többet, h mindezt neked megmutattam, nem tudok tenni. Az igazi nemzeti büszkeség a hibák beismerése lenne, nem saját magunk fényezése, az már nagyon megy nekünk. - Hollande is mondhatta volna, h megszállás alatt voltak kezdettől fogva. De pont attól lehet büszke, h ezt be meri vallani, és nem kell lesütnie a szemét. - Szomorúan látom, h ezt nem akarod megérteni, de elfogadom. Leültem.

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Ebben igazságod vagyon, ez egy gyászos kor. Az arányok vannak eltévesztve. Vannak, akikről megemlékeznek, vannak, akiket a franc se gyászol. Pl. az indiánokat. Amikor a jóságos keresztény ember átkelt az óceánon és minden szeretetét összeszedve kiirtotta Észak-Amerika lakosságának csaknem 90%-át.
White man came across the sea
He brought us pain and misery
He killed our tribes killed our creed
He took our game for his own need
(Maiden)
De őket sem gyászolni kellene... feldolgozni a történelmet és pontot tenni egyes történetek végére...

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Az indiánokról kivételesen nem mi tehetünk.

Egyébként valamelyik dél-amerikai látogatásán mintha Benedek pápa kért volna bocsánatot az indiánoktól. De tett ilyen gesztusokat Kanada és Ausztrália is a bennszülöttekkel szemben.

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”

Én a Rákóczi szabadságharcot (is) sajnálom, ami tulajdonképen a trencséni csatával elbukott; persze ezer más oka is volt; minden esetre kiváló alkalom lett volna az a röpke évtized, hogy újra függetlenek legyünk.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Neeeeem???? You white man!!!

Lehet, hogy az ük öregapád ott volt Little Big Horn-nál; vagy a Washita partján, esetleg Sand Creaknál vagy Wounded Knee-nél... You white man!

[ Szerkesztve ]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Please forgive me, you white indian!

White woman / alias Múnlájt

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/