Aktív témák

• #14186 Cs.Orsolya senior tag Lengyi #14182

  2008-10-06 12:38:12 #14186

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cs.Orsolya

  senior tag

  válasz Lengyi #14182 üzenetére

  Nyugi. Egyesek dolgoznak.

  Na, van az az általánosan elfogadott pszichológiai tényező, hogy minden kapcsolatunkban megismételjük az anya-gyerek kapcsolat kötődési fázisait, és az abban keletkezett traumákat, szokásokat, hiányokat, és szükségleteket éljük át újra is újra, akár egy kapcsolati dinamikán keresztül - ami cirkuláris ismétlődéseket (értsd hullámvölgyeket, és -csúcsokat) jelent -, akár kapcsolatról kapcsolatra haladva, hogy fejlődhessünk, és meghaladhassuk ezt a prototipikus kapcsolódási formát. Van, akinek sikerül, van akinek nem.
  A bizonytalansági fázisok abból fakadnak, hogy mindig van egy pont, ahol az ember felteszi a kérdést: ki vagyok én a másik nélkül, mit akarok és magammal kezdeni, milyen életet akarok élni, stb. Minden elég egoközpontúvá válik, ami szükségszerű és jó, és ilyenkor a másikkal való kapcsolatunk, a hozzá fűződő viszonyunk, maga a kapcsolat kérdőjeleződik meg. Naná, hiszen a magunkhoz való viszonyulásunk is megkérdőjeleződött! Szóval, előbb az előbbit kell helyretenni, aztán jöhet a másikkal való kapcsolat.
  Most a barátnőd abban a fázisában tarthat, ahol az önmagához való viszonyulása kérdőjeleződött meg. Ez egy kapcsolati krízishez vezet, amiben vagy tudsz neki segíteni, vagy nem. Ez általában nem rajtunk múlik, hanem a másikon, és a krízis okán. Mert van, aki újra a régit keresi, a hiányélményeit akarná pótolni - amit kapcsolati úton már nem lehetséges (mert amire vágyik, és nem kapta meg gyerekként, azt felnőttként tartósan nem kaphatja meg egy szülőpótló szerepkörtől) -, vagy a traumáira keres gyógyírt - amire szintén nagyon ritkán ad egy kapcsolat gyógyírt, csakis a feltétel nélküli elfogadás képes ezt, de ilyet rendkívül kevés ember képes gyakorolni a világon. A szerelem első fázisában van ilyen feltétel nélküli elfogadás, aztán megjelennek az egyéni határok, és onnantól feltételek is lesznek. Szóval, ez mindannyiunkra igaz, és mindenkinek vannak ilyenjei. Ami nem baj, hanem szükségszerűen fakad abból, hogy egyéniségünk, egyéni határaink vannak. Az a kérdés, hogy mit kezdünk vele.
  Ha adsz neki időt ehhez, és hagyod, hogy magától jöjjön rá arra, mi baja, talán az a legjobb. De az is lehet, hogy Te vagy az, aki azért van az életében, hogy segítsen meglépnie valamit, megfejlődnie egy dolgot, aaz alapkapcsolódási sémáiból, és ezzel szabadabbá tudjon válni lélektanilag is, és kapcsolatilag is, azaz visszataláljon önmagához és a belső békéjéhez.
  ilyen helyzetben az a legbölcsebb, ha biztosítod őt arról, amit őszintén érzel és gondolsz a kapcsolatotokat illetően. ha Te megfejlődtél valamit a hozzá való viszonyulásodban, ha általánosan kapcsolati viszonyulásaidban fejlődtél, változtál, akkor ezeket a dolgokat következetesen, és sűrűn kell megmutatni, gyakorolni a másik felé, és ezzel tudod az ő oldaláról a kételyeket eloszlatni, avagy segíteni őt abban, hogy kihez is kapcsolódik, ki is vagy te, és hogy rád van-e szüksége. Ezeket neked is érdemes magadban tisztázni. S ha ez így megvan, akkor onnantól könnyebb már kicsit. Valószínűleg mindkettőtöknek.
  Az is bölcs, ha sokszor megkérdezed tőle, hogy mit érez, mit akar, mi az, ami bántja, hogy ezekkel a kérdésekkel segítsd őt abban, hogy meglelje a saját válaszait. Ha sikerült őt felnőttebbnek látnod, és kezelned, akkor ezt kell benne erősítened, és akkor végre egyenrangúságot fog megélni melletted, amire szerintem a leginkább szüksége van. A kapcsolatotok segít neki teljesen felnőtté válni, ha ebben tudod őt támogatni, és ezt szívesen, szeretetből teszed, akkor tégy így. Ha nem tudod, mert vaami másra van szükséged, akkor hallgass inkább a szívedre, és cselekedj úgy, ahogy neked a legjobb.
  Egy biztos, ilyen ingadozások, krízisek minden kapcsolatban vannak. Vannak eltávolodási és közeledési fázisok, vannak határkiépítések és próbálgatások, ill. azok bepróbálhgatása. Ez a kapcsolatok lényege. Nem kell ettől kétségbe esni, csak éppen megfigyelni, hogy kivel mi történik közben, és tanulni belőle újra és újra. Ez egy szép tánc két ember lelke között. Fogd fel így, talán akkor könnyebb lesz kezelni is. Legalább is, nekem ez még mindig bevált, és azoknak is, akiknek hasonlókat mondtam.

  Most mennem kell.

  [ Szerkesztve ]

  "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Aktív témák