Mint mondottam, bármit bárhogyan lehet adaptálni. Az adaptáció külön mű, külön kezelendő. Lehet taglalni, hogy mit hagytak ki és mit tettek be az eredeti műből, de csak az elemzés végett van értelme. Ha érdekel a téma, javaslom Syd Field: Forgatókönyv c. könyvének ide vonatkozó fejezetét, nagyobb könyvtárakban is talán megvan.
Egyébként nekem a manga rajza sem tetszik, ha már itt tartunk, kissé amatőrnek hat. (De ez egyéni dolog, valakinek még ez a rotoszkópos borzalom is bejött.) Elolvasni nem fogom. Mindenesetre ehhez a pszicho-analitikus történethez nem volna rossz a rotoszkóp, ha jobban megcsinálták volna. Elképzelhető, hogy ha valóban csúszik a BR kiadás, akkor az a plusz részletek és javítások miatt van, ebben még lehet bízni. Bár ami engem illet, nem nagyon foglalkoztat...
"Igen, van olyan, hogy össze kell hasonlítani, de itt az adott műről beszéltük és olyankor nem szokás össze hasonlítani, csak ha kell." - Mert te azt mondtad? (Mellesleg Syd Field a fenti könyvében mást sem csinál, mint példát hoz innen, onnan, elemez egy filmet, közben random példákat hoz máshonnan, húsz, vagy harminc más filmből is. Elismert hollywoodi szakember.)
De különben egy olyan helyen akadtál ki a hasonlításon, meg az ún. "terelésen", ahol nem is hasonlítottam, csak egyszerűen egy példával demonstráltam, hogy miért nem tartom feltétlenül művészfilmnek attól, mert művészi eszközökről merészelek beszélni az adott anime esetében. Mellesleg ezen kívül számos egyéb, amúgy elég egyértelmű, sőt, sokszor túl hivalkodó művészi eszközt is fel lehet fedezni, világos törekvése volt a rendezőnek, hogy elmélyítse velük a történetet. (Nem tudom, a mangából mennyit vett át, és mennyi a saját ötlete.) Aztán úgy sikerült, ahogy.
[ Szerkesztve ]