Hivatalosan és általában ja. De a szamurájokat gyakran alig tartották féken, és bizonyos csoportjaik nem keveset kegyetlenkedtek; még akár a ház előírása is lehetett. Pl. volt olyan nagyúr, amelyik élő nőkre lövöldözött íjjal célba puszta hóbortból. Ha a domináns ház szamurájai a nép közé mentek, sokan elbújtak, mert kvázi büntetlenül ölhettek, és gyakran öltek is. (Az ilyen emlékezetet túlozza el az elmebeteg Shigurui is, amikor megnéztem, kicsit utánaolvastam ezeknek; de számos szamurájfilm is feldolgozza így-úgy a témát.)

Persze Japánban is él a szamurájromantika, kivált az NHK sorozatokban, ami talán a mi huszárromantikánkhoz hasonlatos. A magyar huszárok persze mindig fényesek voltak, böcsületesek, térültek-fordultak a lovon, kardjukon csillogott a napfény, és mindig tisztelték a fehérnépet is, akárhol portyáztak is. Vagy az ősmagyar-romantika is burjánzik mostanság, az is hasonló. Ami nem jelenti azt, hogy nem volt ilyen, sőt, akár többségben is lehetett, de túlzásokba nem kell esni.