Hmm...
1. Kétezer év után a kereszténység csődjét kiáltva - ám erre a példára (is) építve - mégis működik és hasznos lenne? Ez ellentmondásos hangzású. (Dawkinsra gondolok.)
2. Nyilván tévedhetek, de szerintem nem az ember természete változik, hanem az ember képes - ha akar/kényszerítik - alkalmazkodni a körülményekhez. Tehát máshol van a hangsúly. De egy szempillantás alatt előbújik a "valódi" természete, ha "úgy kell"...
3. Másrészt meg, ha tényleg van ez a jelenség, akkor gyorsaságából és természetéből fakadóan nem felületes (visszafordítható - szintén gyorsan)? Vagyis mit ér alapok nélkül, levegőben lógva?
Mindezt tehát annak fényében, hogy az alaptéma: kereszténység erkölcse (hozadékaival: Isten mint forrás) vs. szekuláris etika (tudományosan - nem - "igazolt" alternatíváival) (hozadékaival: technokrata jövő) az emberi élet keretéhez...
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
