Fontos tanulságokra tettem szert az elmúlt időszakból. Egyrészt úgy tűnik, hajlamos vagyok érzelmileg túlzottan bevonódni egy eszmecserébe, ami végül odáig vezethet, hogy türelmetlenné tesz. Ezeken dolgoznom kell, mert nem maradhatnak így.
Másrészt fel kell tudni ismerni, ha értelmetlen - zsákutcába vezető - (pár)beszédbe keveredik az ember, mert végül a fentihez lyukadhat ki.
Mindezek figyelembevételével (is) átnyálaztam a korábbi - e topikban elkövetett - diskurzusaimat, és arra jutottam, hogy egy ponton teljesen elmentem (épp a fentiek miatt) néhány kérdés mellett, így fél- vagy semmilyen választ nem produkáltam. E ponttól kezdve végigvettem a felmerült kérdéseket, és - immáron higgadtan - megválaszoltam őket.
Alább olvashatók, és összevethetők - tanulság gyanánt - a korábbi, eredeti "válaszokkal":
„1.b.
Akkor ezek szerint minden, amire az embernek nincs hatása (pl. egy aszteroida becsapódása a Jupiterbe), az Isten tervének megfelelően zajlik le?
De ettől még van az emberi szempontú elbírálás is, nem?
Hogy kinek van igaza, nyilván konkrét szituáció függvénye. A hit kínál-e megbízható módszert ennek eldöntésére?” (#23905) MageRG
1. Aszteroida-Jupiter: vagy Isten tervének része, vagy nem. Attól függ, van-e hatása ránk nézve (az üdvözülést befolyásoló következmény eshetősége). Ha van, akkor Isten direkt hatása, ha nincs, akkor ez "csak" a teremtett univerzum működésének (erőhatások, mozgások, változások) jele, velejárója.
2. Az embernek törekednie kell az (Istentől eredő) erkölcsi jóra, így azt figyelembe véve kell elbírálnia az esetleges ügy igazságát, helyességét, jóságát célozva eme „aktuális kutatásában” (elbírálásban). A hit (Isten kinyilatkoztatása) megalapozza az erkölcsi keretet, melyre építve lehet meglelni az optimális módszert (hiteles, igazságra törekvő személy - erkölcs -, a megfelelő tudással - ismeretek hit és aktuális tárgy kapcsán -, a megfelelő módszerrel - aktuális vitatárgytól függ).
„1.c. Szóval azt mondod, a természetben bekövetkező katasztrófák az emberi nevelést célozzák. Akkor mi értelme van annak (ismert példa alapján), ha egy erdőtűzben megsérül egy őz, és hosszú szenvedés után kimúlik - úgy, hogy senki ember nem látja?
A második kérdést nem válaszoltad meg. Nincs értelme felesleges szenvedéseknek kitenni az embert, ha a sorsa úgyis előre eldöntött. Ennek valami más indoka kell legyen.” (#23905) MageRG
A természetben előforduló katasztrófák vagy az emberi nevelést célozzák vagy pusztán az (Isten által) teremtett világ működési jellemzőiből (erőhatások, mozgások, változások) fakadnak, (direkt) nevelési cél nélkül. Az ember sorsa a saját szubjektív érzékeléséből fakadóan nem előre eldöntött, hanem az ember saját maga által meghozott döntései határozzák meg a sorsát. Ezt a végeredményt bírálja el Isten, amikor megítél.
Konyhanyelven: Isten egy "szempillantás alatt "végignézi" az egész lineáris folyamot, mindent "lát és tud", de ezzel szemben az ember lassan, évmilliárdok hosszú vánszorgásaként éli meg ugyanazt a lineáris folyamot. Továbbá Isten nem dönt helyettünk, ezért lesz megítélve minden ember, szabadon meghozott döntései fényében.
„1.d. Nem áll mindenki előtt ott a szabad döntés, mert ha életében nem hallott valaki arról, kicsoda és mit akar Isten, akkor nyilván nem tud ilyen formán dönteni sem.
Ezt a célt meg nyilvánvalóan akadályozza, ha csak egy kis körben nyilatkozik meg, olyan nyelven, amit kevesen beszélnek.” (#23905) MageRG
Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy Istennek tetsző, helyes döntésekkel teli életet éljen, egyrészt függetlenül a tanítástól (anonim kereszténység), másrészt a tanítástól függően (kereszténység). Egy ismert, kétezer éves, minden korban, minden releváns nyelvre lefordított, magyarázatokkal ellátott, hiteles, jogfolytonos értelmezésről van szó. Ez a keresztény teológia. Némely pontokon van értelmezésbeli különbség (keresztény szakadások), de az alaptanítás (Isten, Tízparancsolat, Jézus szeretetparancsa és megváltó halála) minden esetben egyezik. Az eltérések pedig más témákat illetnek, az egyén erkölcsös életét nem ezek határozzák meg, hanem a közös alaptanítás követése, betartása. Az üdvözüléshez ez a kulcs.
„1.e. A fejlettségi fok nem (csak) technikai fejlettséget, hanem erkölcsi, spirituális fejlettséget jelent. Szóval miért van az, hogy Mózes korában OK volt kinyírni az istenkáromlókat és rabszolgát tartani, ma meg már nem az?
Ennyit fejlődtünk erkölcsileg/spirituálisan, vagy Mózes ezeket a szabályokat csak hamisította?
Ha a fejlődés a válasz, akkor miért nem lehetett átugorni ezt a szakaszt?” (#23905) MageRG
1. Az Ószövetség idejében adott állapotok uralkodtak, ehhez igazodott egy szigorú, a világot is figyelembe vevő szabályrendszer, mellyel tk. megteremtődött az Újszövetségre kész mag (kinevelt sokaság). Isten a világ teremtője és ura. Minden emberé. Aki elfordul Tőle, aki ellene támad (és azok ellen, akik hűek Hozzá), azt ítélettel sújtja. A világban ez az ítélet úgy fejeződik ki, ahogy. Ez volt az Ószövetség.
Jézussal (az Ő tanításaival) megváltozott a helyzet, mert immáron a rossz viszonyok „elfogadása” helyett a világ megjavítása (jó viszonyok elérése) kapott hangsúlyt. Már megvoltak azok, akik felismerték, elfogadták, és követték Jézust, Isten Fiát, és tanítását. Az új szigorúbb parancsokat (a Tízparancsolat mellé jött a szeretetparancs). Azáltal, hogy követjük ezeket (az új szövetség bővebb, fejlettebb szabályait), mintegy hatásként megjavítjuk a világot, melyben élnünk kell, az egykori Paradicsomban, melyet mi tettünk rosszá (ti. feléljük, öljük egymást, stb.). Így, ha Istennek tetsző, jó életet élünk, a jutalom (üdvözülés) sem marad el.
A kereszténység tanítása elveti a kizsákmányolást, az öldöklést, így sokan mártírhalált haltak (fegyveres lázadás helyett), és sok rabszolgát felszabadítottak (pápa is lett egykori rabszolgából). Sajnálatos módon, az egyéni szabadság hátulütője az, hogy minden korban (így ma is) akadtak, akik nem voltak hűek a tanításhoz, és semmibe vették, haszoncéllal félremagyarázták, gyengék voltak, stb. Rengeteg visszaélés lett e bűnök eredménye. A bűnöket a földön az ember vagy megítéli, vagy sem, de Isten mindenkit megítél (igazságosan) érdemei szerint.
Az átugrás („fejlettebb ember”, vagy „eleve üdvözülés”) teljesen értelmezhetetlen felvetés, mert a Teremtés lényege, hogy az ember élhesse a szabad (de lehetőleg jó – a saját érdekében, hiszen senki nem szeret rossz körülmények között élni) életét: minél hosszabbat, minél teljesebbet. Ezt az életet Istentől - az Ő szeretetéből fakadóan - kapta az ember. Élnie kell vele az embernek, hálásan, nem visszaélnie, hálátlanul.
„1.f. Hol a gond? Te is a forrásszöveg tanulmányozására hivatkozol, és nem mindenki tud héberül vagy ógörögül. Mennyi veszhetett el az eredeti üzenetből, mennyire torzult?
Egyébként ott vagyunk, hogy ma a kereszténység széttagolt, és csak egy a világvallások közt.” (#23905) MageRG
Mindenki számára adott a lehetőség a tanulásra, a tanulmányozásra, sőt, még a hiteles, magyarázatokkal illetett fordítások, feldolgozások is elérhetőek azok számára, akik nem kívánnak eredeti nyelven fordulni a forrásokhoz.
Tanulmányozás során nem csak a nyelvismeret, hanem a történelem (adott kor, adott társadalmak és viszonyok), a kultúra (hit, irodalom, korszakra jellemző ismeretek, stb.) ismerete is szükséges, mert úgy lehet megérteni az adott korban kinyilatkoztatott igazságot, ha megértjük az adott kor emberét, akinek (akkor, ott) szólt az örök érvényű üzenet. Azok, akik kapták, azt a feladatot is vele kapták, hogy megértessék, átörökítsék az utókornak a kinyilatkoztatott igazságot. Máig tartó, hiteles átörökítési folyamatról van szó.
Problémát az jelent a szakadások részéről, hogy az emberi gyarlóságból eredő gyakorlati eltérések a tanítástól kivívták az ellenszenvet, és így sokan külön utakon próbáltak meg „visszatérni” az eredeti tanokhoz. Ekkor részben eltérő tanokkal és hangsúlyokkal próbáltak célt érni. Ám a tanítás alapvetően sosem lett meghamisítva, megváltoztatva, csupán az egyszeri emberek aljasul figyelmen kívül hagyva bűnöztek (úgy érvelve, mintha a tanítás igazolná őket, pedig nem). Vagyis olyan döntés-következmények indultak be, melyek szakadásokat okoztak. Máig tartó folyamat e szakadások felszámolása, és az újraegyesítés.
„1.g. Honnan tudjuk, hogy biztosan elévült egy szabály? Lehet hogy ma sem kellene garnélát enni.
Vagy csak azok érvényesek, amiről Jézus konkrétan beszélt? Akkor mik azok (lásd Máté)?” (#23905) MageRG
A történelmünk során hitelesen átörökített tanításból; ez az egyház feladata. A Tízparancsolat egyetemes érvényű szabályrendszer, mely meghatározza az embernek Istenhez (ti. Teremtőjéhez) fűződő viszonyát, és a többi emberrel való viszonyát. Ezt a választott nép azért kapta, hogy elsőként teljesítsék a benne foglaltakat.
Ehhez társult az új - egyetemes, minden emberrel kötött - szövetség tanítása, Jézus szeretetparancsa.
A keresztények ezt örök érvényű, követendő tanításként elfogadják.
A Kinyilatkoztatás (itt: Jézus) közlése szerint nem módosulnak már a szabályok, mostantól a Második eljövetelre (végítélet) várunk. Addig pedig tesszük a dolgunkat.
„Amit az elpusztult őz demonstrál a következő:
Azért van szenvedés és rossz a világban, hogy az ember tanuljon belőle.
Az őz teljesen cél nélkül szenved, hiszen senki ember nem tanul szenvedéséből. Vagyis van cél nélküli szenvedés is a világban. Ergo az első feltevés hamis.” (#23908) MageRG
Két okból van rossz a világban:
1. Isten direkt próbatétele miatt (ez közvetlenül az emberre irányul),
2. az Isten által teremtett világ működésének (erők, mozgások, változások) következményei (ez vagy érinti az embert, vagy egyáltalán nem).
A teremtett, fizikai világ élő és élettelen anyagokból tevődik össze és számos hatás, erő, viszony tartja működésben. A keletkezés, születés, és az elmúlás, halál a fizikai világ velejárói. Ez önmagában semleges (pl. tápláléklánc, domborzati alakulás, égitestek mozgása, stb.), de az ember, mivel képes elvonatkoztatni, saját érzelmi behatásainak következtében fájdalmassá, szenvedéssel telítetté képes tenni egy olyan természetes eseményt, mint amikor egy falka oroszlán felfal egy bivalyt, vagy amikor aszály miatt a parton ragad egy tengeri állat, és megfullad.
Lehet belőlük tanulni, lehet miattuk aggódni (ártani legalábbis nem árt), de az ember üdvözülése és az Isten-ember, valamint az ember-ember kapcsolat szempontjából semmi jelentősége nincs ezeknek az eseményeknek. Márpedig számunkra a legtöbb, amit a természettel kapcsolatban tennünk kell, hogy mi magunk ne okozzunk visszafordíthatatlan károkat benne. Eltart minket (élelemmel, nyersanyagokkal), de felelősen, fenntarthatóan kell gazdálkodnunk ezekkel a javakkal.
Tehát rossz a premissza, téves a konklúzió.
„Az ember nem szabad akarátából hoz szenvedést a saját fejére?
Megszületik egy csecsemő egy háborús övezetben, ahol pár hónaposan elviszi egy járvány vagy éhen hal. Hol itt a szabad akarat?” (#23910) MageRG
Az ember szabad akaratából dönt helyesen vagy helytelenül (a rendelkezésére álló adatok alapján). Így hozhat bajt, szenvedést a saját és embertársai fejére.
Emellett Isten próbára teheti az embert, hogy lássa, kiállja-e.
Az összes születendő ember Isten számára - tökéletes képességei („érzékelése”, „megértése”, stb.) révén - teljesen egyenlők. Az ember viszont - korlátos képességeiből fakadóan - nem tudja az embereket teljes valójukban felfogni, megérteni, megítélni. Csak Isten képes erre. Ezért teljesen mindegy, hogy hány éves valaki, Isten képes megítélni az illető lelkét, „helytállását”. Az ember nem képes rá. Ez a különbség szüli az ál-dilemmát, hogy etikus-e egy gyereket próbára tenni? Embernek nem etikus szenvedéssel próbára tennie egy gyereket, mert úgysem tudja megítélni a maga teljességében, min megy át, az viszont evidens, hogy a terhelés nem lesz kellemes. Az embernek logikai, elméleti, és egyéb nem fájdalmas gyakorlati próbatételek állnak rendelkezésére, hogy nevelje, fejlessze, és próbára tegye a gyerekeket.
Az teljesen mindegy, hogy hány évesen hal meg valaki, a cél, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk az életünkből a rendelkezésünkre álló idő alatt (ami megadatik), így ez kizárja az (ön)gyilkos megközelítést, hiszen a halálvágy (öngyilkosság és gyilkosság egyaránt) Isten kifejezett akarata ellen való, hálátlan, hibás döntés. Isten fogja megítélni, hogy hogyan teljesítettünk.
„Mi akadályoz, hogy idegen, holt nyelveket tanuljak?
Mondjuk a nyelvkészség? Nem mindenki képes rá.
De ha meg is tanulom, mi a garancia hogy helyesen értelmezem? Akkor iratkozzam be egy teológiai kurzusra? És aztán?
Viszont egy mindenható lénynek egyszerű lenne úgy kommunikálni, hogy minden teremtménye megértse.” (#23913) MageRG
Nyelvtanulás lehetősége adott. Szabad döntés, hozzáállás függvénye.
Emellett hiteles és magyarázatokkal ellátott fordítások is elérhetőek. Továbbá hiteles leíró és értelmező ismeretterjesztő művek is elérhetőek.
Az üzenet hiteles átörökítése az egyház feladata (amit még Jézustól kapott).
Isten azt a kort, népet, nyelvet választotta ki közvetítőül, melyet jónak látott, és beigazolódott az igaza, mert a tanítása fennmaradt, minden eddiginél több keresztény hívő követi. Az alapok egységesek az értelmezésben (Isten, Tízparancsolat, Krisztus megváltó halála és tanítása, Szentháromság), az eltérések ezt az alapot nem érintik. A szélsőséges értelmezések is más problémákat vetnek fel, generálnak, nem a lényeget befolyásolják.
„Többet érnek a nők és gyerekek, mint a férfiak. Többet ér a törzsbeli, mint az ismeretlen.
Évezredek alatt alakult így, megvan az oka, nem csak én mondom. Ilyen az emberi értékrend.” (#23918) MageRG
Isten tanítása szerint minden ember egyenlő, nemtől, kortól, szerepektől, földrajzi távolságtól, stb. függetlenül. Az emberi értékrend vagy követi, vagy eltér Isten értékrendjétől, de követnie kellene.
„Szövegértés: "Ő már eleve tudni fogja" vs. "Isten átlátja az egész idővonalat, de csak azt látja, amit Te megvalósítottál (szabadon) az életedben".
Döntsd már el, hogy meddig lát előre az időben Isten!
Ha azt is látja, ami számomra jövő, akkor tudja azt is mit fogok tenni (mielőtt megtenném). Ha az összes lehetséges univerzumot látja, akkor meg az gyak. nem jövőbelátás, mert ki kellene választania melyik fog megvalósulni.” (#23918) MageRG
1. (#23451) Miklós315
2. (#23902) Miklós315
3. (#23906) Miklós315
4. (#23914) Miklós315
5. (#23921) Miklós315
6. (#23924) Miklós315
7. itt fentebb is
„Most ez van. Isten nem tanít és figyelmeztet, csak kiválasztott keveseket. Azt is homályos és kétértelmű képviselőkön keresztül. Ha valóban érdekelné, hogy ne jusson senki a pokolba, ennél jobban csinálná. Pl. úgy hogy egyértelmű legyen mindenkinek a parancsa, vagy hogy Ő maga egyáltalán létezik.” (#23918) MageRG
Isten teljesen egyértelműen kinyilatkoztatta az igazságát, és ma, jelen pillanatban is több mint két milliárd keresztény tisztában is van ezzel.
Szeretetéből fakadóan életet adott nekünk, és szabad akarattal áldott meg. Vagy megháláljuk, és jól bánunk eme ajándékokkal, minek jutalma végül az üdvözülés lesz, vagy hálátlanul elpocsékoljuk, elszakítva ezzel magunkat Istentől.
„"...az a dolgod, hogy Isten dicsőségére Neki tetsző, teljes (hasznos és jó) életet élj."
Akkor ez mennyiben zárja ki a halálkultuszt? Az önsanyargatás Istennek tetsző?
Voltak elég sokan hívők (ma is vannak) akik így értelmezték. Szóval ne mondd nekem, hogy mint ateista értelmezem félre.” (#23923) MageRG
Az Istentől kapott ajándék, ti. az életünk, szent, felbecsülhetetlen kegy a Részéről, ezért sem saját magunkét, sem másét nem szabad veszélyeztetni, ezáltal kizáródik a gyilkosság és az öngyilkosság.
A rossz értelmezés pedig sosem legitimál semmit.
„…mitől jobb vagy rosszabb egy-egy Bibliaértelmezés? Hogy lehet eldönteni hogy mi Istennek tetsző?” (#23925) MageRG
Isten kinyilatkoztatása teljesen világos. Jézus utasítására az egyház feladata hitelesen átörökíteni (a korokon átívelve) ezt az üzenetet.
„"A csecsemő emberi szemmel megkülönböztetett..."
Nem csak azért megkülönböztetett, mert cuki, hanem mert magatehetetlen, és nincs szellemi képességeinek teljes birtokában. Etikus-e egy magatehetetlen, beszámíthatatlan egyén felett ítélkezni?
Miért esik Isten egyszer emberi (pl. hogy szerető), másszor nem emberi (ölés) elbírálás alá? Nem kettős mérce ez? Egyáltalán miért kellene Isten karakterét megkülönböztetetten megítélni?” (#23925) MageRG
1. (#23914) Miklós315
2. (#23921) Miklós315
3. (#23924) Miklós315
4. itt fentebb is
„"Precíziós mű. Életteret ad az embernek, Isten képmásának, kit szeretetében alkotott."
Finomhangoltság?
Nézd, az embernek korlátokat úgy is lehet adni, hogy nem kap gusztustalan nyavalyákat (pl. szárazföld, hőmérséklet, táplálék).
De arról volt szó, hogy ezek az ember "életterén" kívül is léteznek, szenvedést okoznak más, nem emberi lényeknek. Nem csak egyszerűen táplálék céljából ölnek másokat, hanem a normál életciklusok olyan.” (#23925) MageRG
1. (#23904) Miklós315
2. (#23906) Miklós315
3. (#23909) Miklós315
4. (#23921) Miklós315
5. (#23924) Miklós315
6. itt fentebb is
„"Nem ellentmondás..."
Jó, akkor egyszerűbben. Isten mindig tudja mit fogok csinálni, mielőtt megtenném? Igen vagy nem?” (#23925) MageRG
1. (#23451) Miklós315
2. (#23902) Miklós315
3. (#23906) Miklós315
4. (#23914) Miklós315
5. (#23921) Miklós315
6. (#23924) Miklós315
7. itt fentebb is
"Szerintem."