Biológiai szempontból mindent azért teszünk, mert hasznosnak ítéljük meg.
Az önzetlenséget úgy fogalmaznám meg, hogy a hasznosságnak nem kell kívülről, vagy a mennyből érkezni. Azért teszem, mert belül utána jót érzek. Ebbe az se tartozik bele, hogy elégedetten hátradőlhetek, hogy megvan a mai napi jó cselekedett, hogy az aktuális istennek megfelelve a mennybe jussak.
Jézus szavai jutnak az eszembe (csak a lényeg) Ha jót cselekszetek, akkor arról kussoljatok, legyetek anonimok mert ha nekiálltok vele kérkedni, akkor a kérkedés és a csodálat lesz a jutalmatok, és nem a mennyországi strigula.

23190 MageRG:
"Inkább azon érdemes gondolkodni, hogy az önérzetben, egóban okozott kár, valóban kár-e, és lehet-e ezért büntetni."
Szerintem kár, de nem érdemes érte büntetni.
Viszont én nem azért kardoskodtam a film ellen, mert az egómat sértve értem. (Nem érzem sértve.) Az eszmét érzem támadva. Eszméért megéri-e ölni, büntetni? Szerintem a törvénykezés is az. Ha lopok, ölök, akkor egyrészt elkövettem egy bűnt egy adott illető ellen, másrészt pedig vétkeztem az elfogadott társadalmi törvények ellen. Halálbüntetéssel, elzárással nem lehet életet vissza adni. Viszont meg tudja akadályozni, hogy a bűnös, vagy más újból elkövesse a cselekvést.
Ez már feszegeti a kulturális relativizmus és abszolutizmus kérdéskörét. Mennyire lehet elítélni egy kultúra (kereszténység) szempontjából valakit, aki nem tartja tiszteletben a kultúrát? Szerintem fontos kérdés, hogy mit csinált. S akkor jön, hogy az Afrikai rabszolgaság bűn-e? Vagy a nők nemi szervének megcsonkítása?

Ezzel a cselekvéssel sokakat megbántott? Igen.
Haszon szerzési céllal? igen valószínű: pénz, vagy hírnév mindegy, de nem hiszem, hogy azért csinálta, mert tényleg azt gondolja, hogy Jézus és az apostolok ilyenek voltak.
Ha nem lépnek fel más is újra megcsinálja ez vagy még durvábbat? Igen.

"...az a világ is működött."
Tényleg? Ott volt a becsületsértés fogalma, ahol egyáltalán nem számított, hogy igaz-e amit másik fél állít. Úri körökben párbajjal rendezték le.
Az udvariasság egyébként ma is erény, de bizonyos témákat nem lehet udvariasan megközelíteni.
Ha pl. az iszlám becsületgyilkosságokról számol be valaki, az mindenképpen sértő lesz.
Általában a problémákat diplomatikusan megközelítve eredményt lehet elérni. Nem mindig, de általában igen. Persze olyan is van, mikor később kiderül, hogy megérte volna elsőre odacsapni. (Lsd: Hitler 39 előtti ténykedése)
Ezzel szemben mindenkit megsértve nehezen lehet eredményt elérni.

De. Mi a gond? Sikerült értelmezni azt is, amit a #23195-ben mit írtam ekörül?

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Ha jól értem, azt mondod, hogy egy illúzió van a motiváció mögött. De ez akkor sem semmi.
Ezen kívül én meg azt írtam, hogy lesz az egyénnek belőle előnye, csak nem azonnal, nem közvetlenül, és nem 100%-ban.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Nagyjából igen. Isten képviseli az erkölcsöt. Nem profitért (magadért) csinálod, hanem mert csak. Mert úgy erkölcsös. Mert Isten azt mondta.

Igen, persze, hogy lesz előnye, vagy legalábbis lehet. Csak úgy nem lehetsz önzetlen, ha a motivációd önző.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

"Csak úgy nem lehetsz önzetlen, ha a motivációd önző."
Úgy nem maradnak fenn szokások, ha nincs mögötte motiváció (az "önző" sokkal átfogóbb kifejezés, pl. az életbenmaradás is az).
Amint a motiváció megszűnik, a szokás is szép lassan kimegy a divatból. A "csak" nem elég.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Nem mondtam, hogy ne legyen motiváció. Arról van szó, hogy ne legyen önző. Valamilyen motiváció nyilván kell. Pont ezért csap oda Isten, különben nincs motiváció.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Innentől játék a szavakkal. Mi számít önzőnek?
Vegyük pl. a borg25 fórumtárs által hozott szitu egy változatát:
Egy ember minden nap ételt hagy az erdő szélén élő csavargónak. Sose találkoznak, sose tudhatja hogy ki eszi meg az ételt, de csavargó sem, hogy ki hagyja ott.
Emberünk önzetlenül cselekszik? Lehet.
Viszont ha csak annyi a motivációja, hogy jó érzéssel tölti el az anonim jótékonykodás, már megvan az önös érdek alapja.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

"jó érzéssel tölti el az anonim jótékonykodás, már megvan az önös érdek alapja."

Azért ilyen szinten nem kéne dekonstruálni az önzőség fogalmát. Ha valamit teszek, s az jó érzéssel telít el, azt nem feltétlenül tettem önzőségből. Mert ezzel a logikával gyakorlatilag az összes adakozó önző, ami elég paradox, továbbá nem is igazán létezik önzetlenség, mert ahhoz legalább semlegesen vagy kifejezetten rosszul kell éreznem magam a jótékony tettem után. Szóval ez butaság. Egy tett önzetlensége teljesen független attól hogy én hogy érzem magam utána.

[ Szerkesztve ]

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Találtam egy érdekes kérdést (ami nyilván nem újdonság egyeseknek):
Euthüphron dilemmája

Nem tudom mi ma a kereszténység álláspontja ebben a kérdésben.
Némileg átfogalmazva: Attól jó (erkölcsös) valami, hogy Isten azt mondja rá, hogy jó?
Vagy van a dolgoknak valami független tulajdonságuk, ami jóvá teszi őket, és Isten ezt csak megmutatja?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Keresztény szempontból a kettő között nincs nagy különbség szerintem.

Két dogma jutott eszembe róla:
Isten abszolút jó.
Isten a világot jónak teremtette.

Tehát Isten alkotta a dolgoknak azon tulajdonságát is, amiért azt mondhatod, hogy jó, s erre Isten is rámutathat. De ezek a dolgok a kinyilatkoztatásban fajsúlyosabban is szerepelhetnek, tehát "Isten azt mondja rá, hogy jó" esete.

De ebből nem derül ki, hogy:
a) ha a jóság lényegi tulajdonság, felismerhetjük ezt anélkül is, hogy Isten rámutatna?
b) Isten jóvá tehet-e valamit ami eddig nem volt jó? Vagy a teremtéssel ez lezárt dolog?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Ha az erkölcs mélyére ásol, akkor dogmákat találsz. Szóval attól erkölcsös valami, mert csak. Ha keresztény szempontból nézem, akkor a "mert csak" helyére az kerül, hogy "mert Isten azt mondta".

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Szerintem mindkét kérdésre igen a válasz.
Egyrészt mert Istenhez hasonlónak és a magunk módján tökéletesnek lettünk teremtve, szóval már ezért is beletartozik a képesség, hogy felismerjük, másrészt mivel Istennek sok minden hatalmában áll, lsd Lázár feltámasztása, bármit meg tud változtatni, hogy jó legyen.

Héten jutott eszembe egy érdekes gondolat a szabad akaratról. Véleményed szerint ilyen nincs. Akkor viszont, ha nem tehetünk semmit se szabadon, akkor zombik vagyunk, s az életünket max egyfajta üvegfalon keresztül tudjuk szemlélni, hogy mit csinálunk, hogyan reagálunk, hisz beleszólásunk nincs a tetteinkbe, vagy még ennek a felismeréséig se jutunk el. Hát én nagyon nem így érzem.

a, Elvileg igen, a lelkiismeret által.
b, Mire gondolsz? Isten képes a dolgokat "megtisztítani", tehát ilyen szempontból igen. Képes a rosszat is jóra fordítani, ilyen szempontból is igen. Viszont az eredendően rossz dolgokat nem lehet jóvá tenni.

"eredendően rossz "

Honnan ered? És a jó honnan? Csak ez a 2 véglet van? Nincs valami 3. vagy 4.?

[ Szerkesztve ]

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

A Biblia alapján elég egyértelmű, hogy honnan ered a rossz és honnan a jó, tehát ezt talán nem kell taglalnom.

Egy skálának alapvetően két véglete van, jól látod; ez esetben az egyik végén a rossz, másik végén a jó, nincs további 3., 4. véglet. Mi pedig ezen a skálán mozgunk tetteinkkel, gondolatainkkal, beszédünkkel, hol a jó irányába, hol a rossz irányába.

Biblia alapján elég egyértelmű

Én nem ismerem sajnos eléggé. Be tudod linkelni azt a részt amit érdemes lenne elolvasnom?

Egy skálának nem csak 2 véglete van szerintem . Paramétertől függően lehet több is, amit pl 3D-ben tudunk ábrázolni

[ Szerkesztve ]

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

A jó az, ha követed az élet használati utasítását (pl Biblia), a rossz az, ha nem követed. Ez van. Nyilván a kettő között vannak átmenetek, de attól még egy dimenziós a dolog. Ha több dimenziót szeretnél, akkor a használati utasításnak megfelelésen kívül kéne még legalább egy befolyásoló tényező.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Mármint úgy általában mit érdemes elolvasni belőle, vagy csak ahhoz, hogy honnan ered a jó és honnan a rossz? Általános olvasatra az Újszövetséget ajánlom, kezdve Szent János evangéliumával.

A skála ugye alapvetően egy egyenes, ezt teheted 2 vagy 3 dimenziós térbe, akkor is csak két végpontja lesz. Persze felvetődhet, hogy mi van a magasabb rendű terekben, de ahhoz már túl sokat felejtettem az egyetemi matekból, hogy megválaszoljam így hirtelen. Szóval maradjunk a tudatunk által könnyen felfogható síknál és hagyományos 3D-s térnél.

a) Igen, de a lelkiismeretet Isten tette az emberbe, vagy "magától" alakul ki?
b) Pl. az evangéliumokban szó van arról, hogy Jézus tanítványait megróják a szombati munkavégzés tilalma miatt. Jézus pedig ezt azzal rendezi, hogy az ünnep van az emberért, nem fordítva.
Mitől lesz valami eredendően rossz?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Csak az, hogy honnan ered a jó és a rossz

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

a, A keresztény hit szerint a lelkiismeret közvetlenül Istentől ered. Viszont a lelkiismeret formálható, "elaltatható", tanítható, stb...

b, Szombat esetében a zsidók amolyan farizeusi magatartás képviseltek (sőt képviselnek ma is az ortodox zsidók). Helytelenül értelmezik Isten parancsát a nyugalomnapra és számtalan felesleges emberi szabállyal nehezítik. Jézust is elakarták ítélni, mert szombaton gyógyított.
A rossz a sátán lázadása által jött a világba, tehát én úgy mondanám, hogy minden rossz gyökere az Isten ellen való lázadásban gyökeredzik. Legyen az elkövető akár angyal, akár ember.
De Isten még ebből is képes jót kihozni, amit a húsvéti örömének (Exultet) talán már korábban általam idézett szavai mutatnak be a legjobban:
"Lám, mennyire szükséges volt Ádám vétke, hogy Krisztus legyen váltságának díja! Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt!"

(#23221) Szevam
Számtalan helyen ír erről a Biblia, így nehéz lenne megkeresni a legjobbat. Talán a rosszhoz a teremtéstörténetet olvasd el a bűnbeesés miatt.
A jó pedig természetesen Istentől ered.
Ha úgy véled, akkor természetesen kereshetek rá idézeteket.

Az nagyjából megvan.

Akkor a rossz a kíváncsiságból fakad? Merugye' azé' lett engedetlen, mert kíváncsi volt...

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

Ugye ez egy jelképes történet, a keresztények (többsége) nem veszi szó szerint.
Egyébként a kíváncsiág önmagában nem bűn, rengeteg példát lehetne hozni erre. De ha arra vagyok kíváncsi, hogy milyen embert ölni és megteszem, az már súlyos bűn.

"A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni."
Az ember tudta, hogy Isten az ő védelmükben adta ezt a parancsot. Viszont tovább olvasva látod, hogy az ember többre vágyott, a sátán szava által elhitte, hogy ha eszik belőle, olyan lehet, mint Isten. Ezért itt nem a kíváncsiság volt a fő probléma szerintem.

Szerintem felmerülhetett benne a kérdés, hogy mi lenne, ha...?

Ha Isten biztosra akart menni, miért tette bele a fát a kertbe a kígyóval együtt?

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

Mint azt írtam, ez egy szimbolikus történet, amit már az ókeresztények sem értettek feltétlen szó szerint.

Tehát Isten nem alkotott egy ilyen furcsa kertet, ez az Isten és ember közti idilli, romlatlan kapcsolatot jelképezi. Ahogy egy lábas kígyót se helyezett bele, mert ez csupán a bűnre csábító sátánt jelképezi. Isten pedig nem biztosra akart menni, hanem megadta az embernek a teljes szabadságot, hogy dönthessen saját életéről, tetteiről. Ha akart volna, akkor egyszerű (vagy bonyolult) bábúkat teremt, amiket kötélen mozgat, mint a bábszínházban. De helyette megadta a teljes szabad akaratot.

[ Szerkesztve ]

A paradicsom meséje arról szól, hogy miképp válunk állatból emberré. Miképp ébred az emberiség öntudatára. Mert amíg nincs öntudat, addig nincs tudás a jóról és rosszról és pl nem tudja hogy meg fog halni (az idő végtelen) illetve nincs szégyenérzet sem (mezítelenségtől). Az édenkert pedig nem egy konkrét hely, hanem az ember nélküli érintetlen természetes környezet. A tiltott gyümölcs elfogyasztásával történt meg az öntudatra ébredés, az emberré válás. Maga a kiűzetés is csak szimbóluma annak, hogy az ember nem térhet vissza az állati létbe.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Én sem értettem szó szerint.

De még mindig nem vili, hogy az eredendő bűnt honnan szalajtották? Miért létezik ez egyáltalán, egyáltalán bűnnek lehet-e nevezni?

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

Ez a magyarázat tetszik . Ezért nem értettem, hogy miért nevezzük a bűnt bűnnek. Ami igazából nem bűn, hanem öntudat, de ez nagyon veszélyes is lehet egyben

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

Az áteredő bűn nem olyan, mint a személyes bűnök, hanem egyfajta öröklött, bűnre vezető hajlam, ami egyben Istentől is elválaszt minket.
De érdemes lehet talán elolvasnod részletesebben is, hogy megértsd a dolgot, például a linken lévő leírásból.

"Ami igazából nem bűn, hanem öntudat"
Ezzel nem értek egyet, az öntudat önmagában nem bűn.

Az öntudat maga nem bűn, viszont öntudat nélkül nincs bűntudat, azaz nem vagy képes érzékelni a bűnt.

Az eredendő bűnben én speciel nem hiszek, azaz hogy az ember már születésétől kezdve bűnös. Mert ebből gyakorlatilag az következik, hogy az összes felmenőm bűnéért én is felelős vagyok, annak ellenére nem is éltem. Én az ártatlanság vélelmének elvében hiszek.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Akkor te az ortodox álláspontot fogadod el.
Egyébként nem vagy felelős minden felmenőd bűnéért (erre Jézus is rávilágít, mert nem feltétlen volt akkoriban sem világos), egyedül az ősbűn az, ami minden embert terhel.

Na várj, közben megírtad, hogy mi az, s ha ez lenne az eredendő bűn, akkor más a helyzet:

"Az áteredő bűn nem olyan, mint a személyes bűnök, hanem egyfajta öröklött, bűnre vezető hajlam, ami egyben Istentől is elválaszt minket."

Ezt még úgyahogy elfogadható számomra. Hogy az ember alapvetően hajlamos a bűnre és útmutatásra van szüksége.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Ez amúgy eszembe juttatott egy másik esetet, amelyből a szekták azon kettős természete domborodik ki, hogy bármennyire is gyűlölik az Egyházat, s ennek hangot is adnak, lényegében csak a katolicizmus dogmáit vallják. Mivel ehhez kapcsolódik szorosan, ezért is hozom fel.

Egy másik fórumon történt, hogy egy hitgyülis Mária szeplőtelen fogantatását állította be, mint súlyos eretnek tant. S ennek megalapozására az ortodoxokat hozta fel, akik szintén nem vallják az Egyház ezen dogmáját. Csak azt már nem tudta, amit előbb leírtam, hogy az ortodoxok nem értenek egyet az Egyház áteredő bűnről tanított nézetével, így számukra a szeplőtelen fogantatás értelmét veszti.
Bár a témához nem kapcsolódik, de hasonlóan vannak a Szentlélek származásával kapcsolatban is (Atyától, vagy Atyától és Fiútól).

Szóval kicsit groteszk...

a) Akkor a lelkiismeret a sensus divinitatis része?
b) A "farizeusi" jelző a történelmi tények ismeretében elég vicces.
Szerintem nem róható fel nekik, mert Isten Mózes törvényeinek értelmében nem is lehetne világosabb. Ha Mózes eltorzította is ezeket, ők (a farizeusok) nem tudhatták ezt.
Isten viszont csak "most" szólt közbe (Jézus által), hogy nem így van.
Szóval változott az isteni törvény, vagy sem?
Ha nem változott, miért nem került sor azonnal felülvizsgálatra?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

A lelkiismeret tekinthető Isten bennünk lévő formájának. Ez gyakorlatilag a szent szellem, az erkölcsről való tudás.

Az isteni törvény simán változhat, nézz végig az ószövetségen, hogy milyen kegyetlen Istentől jutottunk el odáig ahol vagyunk. Az Isten is érik, fejlődik, változik, ezáltal az erkölcs is, ami által pedig az emberiség.

[ Szerkesztve ]

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

Ez egy modern interpretáció, ahogy a tied is.
Valójában esélyes, hogy egy mezopotámiai monda maradványa, torzulása, mint ahogy Noé története is.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

a, Nem ismertem az adott kifejezést, de én nem tudom elfogadni Kálvin ezen nézetét (ha jól vettem ki, tőle származik). Lehet nem teljesen leszek teológiailag korrekt, de valahogy úgy gondolom, hogy a lelkiismeret az ember lelkébe írt isteni törvények. Egyfajta csengő, ami megszólal, amikor rosszat akarsz tenni, vagy bűnbánatot okoz, miután elkövetted. De ebből nem következik az, hogy megérezzük a természetfelettit, vagy Istent (sensus divinitatis).

b, Felróható, mert például nem volt olyan mózesi parancs, hogy ne gyógyíts szombaton. A farizeusok viszont erre is kiterjesztették és ezt rótták fel Krisztusnak. Tehát felesleges és akár káros emberi parancsokat róttak az emberekre.
A törvények kapcsán talán még a válást lenne érdemes megnézni, ahol Jézus kifejezetten mondta, hogy csak keményszívűségük miatt engedte Mózes. Ez pl. Jézus által felül lett vizsgálva és megtiltotta a válást.

Az az interpretáció eleve abból a prekoncepcióból indul ki, hogy nincs Isten, tehát az egész biblia hülyeség, s meg se próbálja értelmezni a történetet. Szóval nem egyenrangú a két interpretáció.

[ Szerkesztve ]

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

a) Légy a vendégem. A doktor úr nálam jobban elmagyarázza.
b) Lehetett szombaton gyógyítani, csak pénzt nem kérhetett a gyógyító.
Tehát jól értem, Isten (Jézus) megváltoztatta Isten (Jehova) törvényét?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Ezt meg miből vezetted le?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Douglas Adams is militáns ateista volt, ahogy Dawkins.

A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

a, Nagyjából megértettem a fogalmat netes utánanézés alapján is, de valahogy továbbra se nagyon fogadom el. Sajnos idő hiányába csak belehallgattam a videóba, érdemben nem tudok rá reagálni.

b, Tudtommal Jézus egy gyógyításért se kért pénzt, azt mondta, ingyen kaptátok, ingyen adjátok.
A változtatást a válás kapcsán érted? Ott mondhatjuk, hogy történt változtatás, mert a mózesi törvényekben Isten engedte a válást (a zsidók keményszívűsége miatt), de Jézus ezt az engedményt eltörölte.

Nem tudom mennyire befolyásolta ezt az írását az, hogy minek vallotta magát. Szerintem inkább a helyzet abszurditására kívánt rámutatni.
Tudomásom szerint egyszer sem mondta, hogy a Biblia hülyeség.
Egyébként ez nem egy lapos ad hominem érv?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

b) Igen, ez egy érv szokott lenni, hogy az evangélium (legalábbis ez a része) farizeusellenes propaganda. Vagy a szerző nem volt teljesen tisztában a szokásokkal.

Ha Isten - akár emberi kívánalmak szerint - változtatja a morált, akkor az nem lehet állandó.
Vagyis nem olyan valami, ami mindig is jó volt, van és lesz. Akkor csak Istentől függ?
Vagy ha itt a "keményszívűségre" hivatkozunk az embertől? Ki lehet "alkudni" jobb feltételeket?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

A válás vagy szombati gyógyítás kapcsán mondod? A válást a mózesi törvény szabályozza, ennek utána lehet nézni. Viszont olyan mózesi törvény nem volt, ami miatt Jézust elítélhették volna szombati csodája miatt. Mivel a történet szerepel többek között Máténál is, mely sok feltételezés szerint a legkorábbi és eredetileg arám nyelven íródott, ezért kétlem, hogy a szerző ne ismerte volna a szokásokat. Farizeusellenes propagandának se mondanám, annál nagyobb nem kell, hogy Jézust a farizeusok ítélték kínhalálra. Egy szombati csoda miatti kisebb botránkozás ehhez képest semmi.

A válás kapcsán a morál nem változott, csupán Isten adott engedményt a zsidóknak egy időre. De nem ez az egyetlen engedmény, még a rabszolgaság jutott eszembe. Az Ószövetségben adott keretek közt lehetett rabszolgát tartani (a többi akkori társadalomhoz képest haladó, pozitív felfogás volt egyébként), viszont az Újszövetség ezt is felszámolja. A(z igazi) kereszténység mindig ellenezte a rabszolgaságot, sőt felszabadította a rabszolgákat. Isten mércéje nem változik, csak legfeljebb nem egyből kényszeríti az emberiségre, hanem figyelembe veszi a kor társadalmát, népének szívét.
Ha Isten mindentudó, akkor az alkudozás legfeljebb az ember szemszögéből tűnik annak, lásd Szodoma és Gomora pusztulását, ahol a történet szerint nem voltak igazak Lót családján kívül.

Jézus követői is az első századi judaizmus egy szektáját képviselték. A farizeusok voltak a legszámosabbak, de emiatt maguk is nagyon sokféle nézetet képviseltek. Voltak akik lényegében a jézusi nézeteket vallották.
A Bibliában bemutatott álláspont egyértelműen egy kívülálló, karikatúra-szerű ábrázolás erről a hitcsoportról. A legnyilvánvalóbb, hogy "a farizeusokról" van szó. A mai keresztények nagy része kikérné magának ha ilyen kijelentéseket tenne valaki "a protestánsokról" vagy "a katolikusokról".

"Ószövetségben adott keretek közt lehetett rabszolgát tartani..."
És egy ilyen borzalmas dolgot miért engedne?
Ha nem csak apologétákat olvasol, akkor világos lesz, hogy a hivatkozott "haladó" felfogás csak zsidókra vonatkozott. Idegen népektől ejtett foglyokra nem. És még mindig ott volt egy trükk, amivel egy zsidót egész életére rabszolgává lehetett tenni.

"A(z igazi) kereszténység mindig ellenezte a rabszolgaságot..."
Ez megint egy "nem igazi skót". Szembe kellene nézni vele, hogy a kereszténység nagyon sok mindent legitimált kortól függően.

"...ahol a történet szerint nem voltak igazak Lót családján kívül."
Ha levesszük a rózsaszín szemüveget, akkor meg az látszik, hogy bizonyára voltak gyerekek is, akiket igazságtalan a szüleik bűneiért megölni. De abban is kevés igazságosságot látok, hogy valaki meghal, mert kíváncsiságában megszegi Isten utasítását*. Pedig sehol, senkinek nem okozott kárt. Aztán hogy Lót hogyan folytatta a lányaival...

Akkor mégis csak az adja dolgok morális voltát?

"What is bravery, without a dash of recklessness!"

Mivel Pál apostol (legtöbb bibliai könyv hozzá kapcsolódik) maga is farizeus volt, ez pedig talán hiten felülálló történelmi tény, ezért a kívülálló karikatúrista nézőpontot nem tartom túl megalapozottnak. Természetesen mint írod is, nem minden farizeus volt egyforma, az Újszövetségben is találunk pozitív példákat erre. Viszont azok a jellemvonások, amiket kidomborítanak a szent írók, valóban jellemezhették a vezetőréteget. Nem utolsósorban az is közrejátszhatott ebben, hogy jobban üldözték a keresztényeket, mint maguk a rómaiak a korai időkben.

"És egy ilyen borzalmas dolgot miért engedne?"
Nézhetjük úgy is, hogy enged, s úgy is, hogy fokozatosan kivezeti. Abban igazad van, hogy Isten törvényei kijátszhatók sokszor, s újra csak a szombat jutott eszembe, hogy miként lehet több lépést megtenni, mint amennyit elvileg szabad, de csak itt a földön. A keresztény hit szerint Isten tudja, hogy te kijátszod a törvényt, s annál szigorúbban fog büntetni érte. Mint írva van, aki a törvényt nem ismeri az kevés verést kap, aki ismeri és úgy vét, az sok verést.

"Szembe kellene nézni vele, hogy a kereszténység nagyon sok mindent legitimált kortól függően."
Az Egyház minden korban felszólalt a rabszolgaság ellen, legyen szó ó-, közép-, vagy újkorról. Sőt az európai rabszolgaság felszámolása is ennek köszönhető. Lásd Róma kereszténnyé válását ezzel kapcsolatban. Persze ez egy hosszabb téma lenne, s én is tudnék negatív példákat hozni, mint a spanyol gyarmatbirodalmak, vagy a frankok rabszolgakereskedelme. A korai amerikai államokat északon azért nem említem, mert ott jobbára szekták voltak, így kevésbé releváns (bár a rabszolgatartás ott "virágzott" a leginkább).
Inkább csak az irányra, a fő törekvésre akartam rámutatni.

"hogy bizonyára voltak gyerekek is, akiket igazságtalan a szüleik bűneiért megölni"
Valóban, bár ez is inkább egy tanító jellegű elbeszélő történet, az "alkudozás" miatt emeltem csak be. Igaz ha kicsit profán akarnék lenni, akkor mondhatnám, hogy a szodomitáknál nem nagyon voltak gyerekek, ha érted mire célzok . De tényleg, még véletlenül se szeretnék sértő lenni és az Egyház sem így értelmezi a szodomiták bűnét.