Teizmus: létezik Isten és aktívan beavatkozik az emberek dolgaiba. Nem ugyanaz, mint a deizmus, ahol Isten, mint az univerzum megteremtő létezik, de egyébként nem foglalkozik emberekkel.

Kicsit fárasztó mindig ugyanazokat az érveket olvasni.
A nullhipotézis szerint nem tudjuk, hogy létezik-e Isten.
A vallás azt állítja igen, elég gyenge lábakon álló érvelés alapján.
Az ateista azt mondja: ezek az érvek nem állják meg a helyüket, ezért nem hiszek Istenben. De világban tapasztalt dolgok alapján se látom hogy lenne, azért a racionális hozzáállás, hogy nincs Isten.
Ha mindenki azzal jönne, hogy "nem bizonyítottad a nem létezését", akkor hasonlóan kellene a télapó, a húsvéti nyúl, a tündérek, meg még sok minden más "esetleges" létezésével foglalkozni.

A vallás, mint a bármilyen a valóságról alkotott hamis kép, képes kárt okozni.
Erkölcsi kérdésekre sem ad választ, mert az erkölcsiséget egy természetfeletti tekintélyből vezeti le. Nem épít fel érvelési rendszert, nem tűri a vitát.
Továbbá a hit nem áll meg a magánügynél, mert a hívők rendszeresen próbálják a többiekre rátolni a világukat. Vagy hogy is volt az a vasárnapi zárvatartással?

Az allegorikus érvelés pedig ott akad fenn, hogy teljesen önkényesen határozzák meg, mi allegória és mi nem az. Ennyi erővel Istent is felfoghatjuk egy emberekben élő eszményképnek, amihez illene jobban hasonlítanunk. Attól még nem létezik.
De kérdezz meg egy jehovást, és halál komolyan mondja, hogy pokolra jutsz.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"