Az oktatásügy nehéz kérdés.
Erről eszembe jutott az egyik ismerősöm, aki régóta Svédországban él.
Meglepődtem, mikor mesélte, hogy a két fia imád iskolába járni. Hogy miért?
Ott azzal kezdik, hogy elsősorban megszerettetik a gyerekekkel az iskolát. Feladatokat kapnak, a legkisebbek is, team munkában különféle projekteken dolgoznak, amiről aztán előadást kell tartaniuk. Így megtanulják, hogy együttműködjenek másokkal, ciki lesz lazsálni,nem teljesíteni, hisz nem csak önmagukért felelnek, hanem a többiekért is. Ott arra kíváncsiak, mit tud a diák, nem arra, hogy mit nem. Mennyire más ez, mint az itthoni "ez a lecke, magold be!" utasítás, ami ugye egyáltalán nem segíti az önálló gondolkodást, a rálátást az összefüggésekre. Régen rossz, ha a gyerek csak azért tanul, mert retteg a tanártól, a feleléstől. És még jó, ha van felelés, nem csak dolgozatírás.

Jöttem ma haza munkából, és a kocsiban rádiót hallgattam. Arról volt szó, hogy a gyerekeket nemzeti öntudatra, büszkeségre, vagy mire kell nevelni. Lesz ilyen tantárgy. Nemzeti izé, akármi....Hát, nem tudom. Jó lesz az, ha kis nacionalisták fognak kikerülni az iskolapadból? Félő, hogy jó magyar szokás szerint átesünk a ló valamelyik oldalára, valószínű, hogy a jobbikra. Az is érdekes, hogy közben Amerikával példálóztak, hogy ott mennyire büszkék arra, hogy amerikaiak, mindenhol nemzeti zászló lobog, stb. Közben eszembe jutott egy újságcikk. Arról szólt, hogy egy amerikai kisvárosban, egy egész kis településen mennyire megnőtt az Afganisztánban elesett fiatalok száma. Az arány többszöröse az országos átlagnak. Figyelemreméltónak találta egy újságíró, és utánajárt az okának. Kiderült, hogy a helyi iskolákban, különösen a középiskolában már régóta dívik az ún. hazaszeretetre nevelés, arra biztatják a diákokat, hogy lépjenek be a hadseregbe, a hazáért még meghalni is dicsőség, büszkék a hősi halottaikra.....
Hát, nem is tudom.... fura.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/