A múlt szombatig — mi kis naivák — azt hittük a párommal, hogy régen vége van a bölcsődei, óvodai kiütéses betegségeknek. Minden happy. A-a-a... szóval a múlt szombaton a nagyobbik csinos pöttyökel dekoráltan kelt, a helyi ügyelet szerint báránykás. Kizárt — már volt. Hétfőn a gyerekorvos nem volt benne 100%-ig biztos, hogy kéz-láb-száj vírus, mert nem minden tünet a papírforma szerinti. Csütörtökön a gyermek infektológiai ambulancián már rávágta a doki, hogy ez az lesz.
Hurrá! Mintát is vett le tőle, ma már szép a gyerek, mint egy újrafényezett traktor.
Hazaértünk. Este mutatja a kezét és arcát a kisebb — nem röhög! — pont ugyanúgy elkezdett pöttyös lenni, mint a nagy.
Tegnap reggelre az én kezeimen is minden elképzelhető helyen ott lettek a vörös pöttyök. Egy élmény, mintha csalánbokorba löktek volna. Nem annyira puha a bőröm, mint a gyerekeknek, nehezebben fognak kifakadni a hólyagok.
Már előtte is sűrű ágynemű- és törölközőcsere volt, de most aztán... szegény mosógép extra műszakban nyomja az ipart.

Nuclear launch detected