Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • I_Am

    veterán

    válasz csapos2 #17428 üzenetére

    Szószigenész alexandriai csillagász útmutatásait követve a dictator egyiptomi mintára az úgynevezett tiszta napévet vette alapul, s ezt osztotta tizenkét részre. (Az egyiptomi naptár már az óbirodalomban is napévvel számolt, de csak 365 napos évvel, figyelmen kívül hagyva a negyed töredék napot. Bár a jelenség ismert volt, tradícióból és az egyszerűség kedvéért nem alakalmázták azt, ez ugyanakkor az egyiptomi naptár csúszásához és a Szóthisz-ciklus kialakulásához vezetett.)

    Mivel a csillagászati napév megközelítőleg 365 1/4 napból áll, Caesar változtatása értelmében az évek 365 naposak lettek, és minden negyedik évben az év második hónapjában (február) 25. és 26. között egy úgynevezett "szökőnap"-ot iktattak be, így küszöbölve ki a négyévenként mutatkozó, nagyjából egynapnyi eltérést. A szökőnap neve annus bis sextus volt, ami annyit tesz: a március Kalendae előtti „másodszori” 6. nap. A szökőnap beiktatása továbbra is a főpap feladata maradt, és ebből még Augustus pontifex maximusságát megelőzően is voltak problémák. Az Augustus előtti pontifex maximus pl. elmulasztotta beiktatni a naptárba a szökőnapot, és így azt a princepsnek kellet megtenni.

    Caesar naptárreformjában, mely tulajdonképp egy Kr.e. 238-ból származó III. Ptolemaiosz-féle rendelet megvalósítása volt, egyesült a római lunáris naptár hagyománya, az egyiptomi szoláris naptár, és a hellenisztikus csillagászat eredményei, és gyakorlatilag a mai napig ezt a naptárat használjuk.

    Így lett a hét. ;)

Új hozzászólás Aktív témák