Nekünk is volt egy cicánk a több tucat között, melyet sose feledek el. Nem vagyok macskás, mert a kisrágcsálókért rajongok , de ez a cica produkálta a leghangosabb dorombolást, amit valaha is hallottam. Az egész nappaliban lehetett hallani, amikor elkezdte.
Kölyökmacskaként találtunk rá egy zivatarban az útszélén. Teljesen áthűlt szegény, úgy hoztuk vissza egy zoknikba dugva és melengetve az életbe.
Nagyon hálás volt és boldog. Sajnos, két hét múlva kiszökött a szomszéd német juhásza és hiába rohantunk menteni, a kutya szétroppantotta.
A cica egy mezei cirmos nőstény volt. Egyetlen extrája volt, a hálája jele az a hihetetlenül hangos dorombolás.
Jelenleg mindenféle jellemű macskánk van, meg lehet nézni őket a képtáramban. Ezek között akad egy, a tavaszi alomból, egy kis félhosszú szőrű vörös cirmos kandúr, amelyik igen csak öncélú és kitartó, hízelkedős jellemmel bír. Ő az első, aki garantáltan megpróbál belógni az ajtón, amikor kimegyek a házból. Ha sikerült beiszkolnia, egyből felcsapott farokkal hízelkedik bárkinek a családból, akit éppen a földszinten talál, aztán önkiszolgálja magát, vagyis körbenéz a konyhában, majd keres egy meleg zugot és elvackol, persze ha ez valamelyikünk teste, az még jobb neki, mert még egy kis dorombolásért cserébe kaphat cirógatást. Na, ő aztán megtestesíti az ideális macskát. Öncélú, ugyanakkor kedves az emberhez.
Akkor van egy 3 éves kandúr macskánk, a rangidős hím, a környék ura, Mázli. Közönséges fehér-fekete macska. Jelleme viszont neki is van. Tudja, hogy ő a főnök, mindig az első a kaja osztásnál, annyit fal, hogy már hájas a hasa, pedig nincs ivartalanítva és kinti életet él. Azonban ha beszökik, a konyha bejárása után befekszik a kedvenc foteljébe és alszik. Na, de ha meglátja valamelyikünket és mi megsimogatjuk, akkor mint minden kandúr el kezd tekergőzni, dörgölődzni, hangosan dorombolni és közben macskától sose hallott murr, murr hangot produkál. Annyi macskánk volt, de csak ez az egy murrog. Hihetetlen egy karakter. Imádja a kényeztetést. Dagi főnök, tudja, mit akar.
Nyáron kint szokott aludni a kertben a napsütötte, száraz füves foltokon. Ha kint vagyok a kertben előbb-utóbb követni kezd és hízeleg, de kint nem hagyja magát dögönyözni, elszalad a simogatás elől.
Olyan lapos pillantása van, hogy érdemes megnézni a képtárban.
Bizony, az állatoknak is van jelleme és szerintem több eszük van, mint véljük.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.