Az én véleményem szerint a Giamaica kávék közül a Guatemala volt a legfinomabb. Kellemesen csokis-mandulás ízt éreztem. A Giovanni Erbisti 1947 igazi klasszikus, nekem brazil Santos-érzetem volt. Nem vagyok indiai fan, de bejött a Indian Mysore Plantation A is: a Monsoon Malabar-ra emlékeztetett. A negyedik a The Revelation Chickmagalur volt - azzal kezdtem, és bevallom, arra már nem emlékszem - de hozzávetőleg hasonló volt számomra, mint a másik három. Nekem ezek kb. egyforma, közepesen sötét pörkölések voltak, de javaslom, hívd fel őket, a hölgy segítőkész és kedves.
Ami kicsit zavart, hogy az összes dupla zacskóban érkezett, de egyik sem volt szelepes. Másrészt jó két hónapos pörkölési dátumok voltak rajtuk - de őszintén szólva mindezekkel együtt is nagyon finom volt mind a négy fajta, tehát túltettem magam ezeken...

Kalmártól most éppen a Peru Cajamarca megy: picit világosabb, mint amit szoktam, de nagyon kellemes. Kicsit visszavettem a megszokott hőfokon, és így jön be leginkább. Ízlett a Burundi Yandaro is, de az még világosabb volt - párszor azért azt is rendelek, változatosság miatt. Lesz még Brasil Cerrado Mineiro és Colombian Supremo - ezek várnak most a sorukra...

Általában is, Pall&Yotz-nál is én inkább a szerényebb vonalat választom. Próbáltam néhány SO-t is, nála is: azokhoz szerintem én nem vagyok kellően kifinomult ízlésű. A végén mindig a klasszikus vonal marad... Szerencsére azok az olcsóbbak is, meg tekerni is azokat könnyebb.