A cégnél volt egy segédeszköz a szerszám kezeléshez, ezt forma leválasztónak nevezték.3-4 változata volt, szilikonos spray és valamilyen másik alapanyagú. Ezeket főleg a szerszám tisztítása után használták, mert ugye a szerszámok is koszolódnak a gumitól, nem csak a tüdőnk. A többi valamilyen más vegyszer, vízzel hígított elegye volt. Közös tulajdonsága mindnek hogy nem tanácsos belélegezni használat közben. Amúgy sem volt élvezetes egyiket sem használni. Mivel az egész szerszámot be kellett fújni, kellemes volt félig bemászni a 180-200 fokos szerszámba és azt a büdös szart fújkálni.

Eleinte még a művezetők csinálták, aztán idővel már a melósokra ruházták ezt is. Az nem számított, hogy ez az ő dolguk lett volna. A "dezodorokat" eleinte számolatlanul fújkálták mindenre, aztán jött a válság és spórolni kellett velük, mert nagyon drágák. Ezt a spórolást néha olyan komolyan vették, hogy egyszerűen nem fújták be a szerszámot és úgy kellett dolgozni. Persze a melósnak erről nem szóltak, az szopjon vele.

Volt olyan, hogy fél műszakig szenvedtem a termék leszedésével, meg a selejttel. A "művezető úr" csak röhögött látva mennyire szenvedek a géppel. Aztán nagy kegyesen lefújta a szerszámot a forma leválasztóval, mikor már nagyon anyáztam és otthagytam a francba a gépet. Egyből könnyebben ment a leszedés és selejtem sem volt, a művezető meg verte a mellét, hogy lám, ő milyen okos és ügyes, tudja a megoldást minden bajra. Ezt nem egyszer eljátszotta a melósokkal.

Azt nem tudom a többi műszakban is ilyen volt e a főnök, erős a gyanúm hogy csak a mi főnökünk volt ilyen g..i. Különösen szeretett ilyen módon szórakozni, perverz örömét lelte abban, ha kínlódni látja az embert. Persze a kínlódás közben még ba..ogatta is az embert, hogy miért nem megy, meg miért ilyen béna. Aztán amikor már unta, vagy látta hogy sík ideg az ember, akkor mint egy kegyelemből előhúzta a megoldást a zsebéből. Ezt olyan egy évig kellett elviselni, aztán elment beteg állományba és többé nem is jött vissza dolgozni.

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.