Nem mondom, hogy kedves ismerősöm, mert Szúnyoglányról van szó, de azért megsajnáltam. Nyilvánvalóan a többség nem tudja, hogy ki az a Szúnyoglány, de nem is számít.
Ha tudtok valamit Budapesten jelezzétek.
Nem mondom, hogy kedves ismerősöm, mert Szúnyoglányról van szó, de azért megsajnáltam. Nyilvánvalóan a többség nem tudja, hogy ki az a Szúnyoglány, de nem is számít.
Ha tudtok valamit Budapesten jelezzétek.
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
7
Nyilván úgy voltam vele, hogy nem számít, ki számláz évente 14 alkalommal és húz le. Na, de az hogy hirtelen nincs delej és senki sem tudja, hogy kit kell hívni, mert éppen nincs felelőse a dolognak, az eléggé durva.
Szóval jelenleg a nemzeti szolgáltató első lépése, hogy nincs szolgáltatás. Már lassan meg sem lepődök.
Arról már írtam, hogy mennyi mindent csináltunk a nyáron. Mármint ilyen befőzések szempontjából. Lett sokféle szörp, lekvár, befőtt és rengetegféle savanyúság (Nekem a vegyes erőspaprika és a csípős csalamádé a kedvencem, meg a gyöngyhagymás cukkini.).
Viszont ami ennél sokkal fontosabb, az a vendégházaknál lévő nagy, öreg gyümölcsfák termése. Mondjuk a dió ebből a szempontból nem számít. Van két nagy cseresznyefa. Mivel a koraiból nagyon sok volt, ezt már nem akarták befőzni az asszonyok. Jocó viszont összedugta a fejét Bandival és kitalálták, hogy pálinka lesz belőle, így lesz a vendégháznak teljesen saját pálinkája. Később a szilvát is ilyen sorsra szánták. Két nagy szilvafa is van. Valami régebbi fajta, apró szemű. Erzsi néni itt egy kicsit vitázott, mert azt mondta, hogy ebből lenne a legfinomabb lekvár, de végül Bandiék győztek. A két nagy körtefa viszont nem volt szimpatikus. A lepotyogott körte is kemény és olyan, mintha kavicsok lennének benne. Erzsi néni erre mondta, hogy kövecses a körte, viszont szerinte ez a fajta legjobb pálinkánakvaló, csak sokan ezt nem tudják. Ez is valami régi fajta.
Szóval a vendégháznak teljesen saját pálinkája lett, mégpedig három fajta is! Én a cseresznyét nem szeretem, de a szilva és a körte tényleg nagyon jó lett, pedig még éppen csak le lettek főzve.
Mivel nem lett sok egyikből sem, a dolgozók kapnak 1-1 üveggel, a többi pedig megy a faluboltba, de elsődlegesen a vendégek vehetik meg.
A cseresznye teljesen hétköznapi, de ebből a szilvából kevés van (mindenki inkább a nagyszeműeket tartja), ilyen körte pedig csak ez a két fa van az egész környéken, szóval igazi különlegesség. Mondta is Bandi, hogy jó drágán fogja adni őket. Már csak azért is, mert ilyen kis mennyiséget eleve drágább csinálni.
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Helyszíni riport
5
A borítókép forrása: [link]
No, hát eleinte a régi telepnek nem volt neve, csak simán vendégházak néven emlegettük (vagy ugye régi telepként), de gondolkodtunk, hogy kellene valami jó név, csak nem tudtunk megegyezni. Végül Polgi oldotta meg a dolgot. Volt egy bizonytalan emléke, még a TSZ időkből és aztán kerített egy régi földhivatali térképet, még a 30-as évekből valót. Azon ez a rész még nem falu volt, hanem mindenféle majorok voltak itt (igazából csak ez a telep maradt meg a falu szélén) és úgy hívták, hogy Ómajor. Az Újmajor meg az a rész, amiből a TSZ központ lett. Ez tetszett mindenkinek, úgyhogy egyhangúlag megszavaztuk, hogy Ómajor Vendégházak lesz a neve! Mivel közben Bandi csináltatott egy szép kaput, már rakatott is fölé egy nagy, faragott névtáblát! Jól néz ki!
Túl nagy dolgok amúgy nem történtek a nyitás utáni első hónapban (dolgoztunk, tanultuk az új dolgokat és kezdünk belerázódni), talán csak annyi, hogy Marcsának június végén, nekem meg július közepén van a születésnapom és megbeszéltük, hogy egyszerre tartjuk, hogy ne kelljen külön szervezkedni. Az mondjuk kicsit probléma volt, hogy nem mi szerveztük, úgyhogy kicsit aggódtunk, de végül nem volt gond. Kisjuli vette kezébe a dolgokat Gabival, meg Imivel és Lacával. Meg is hívtak mindenkit, úgyhogy több, mint harmincan voltunk. Jött András bácsi, Erzsi néni és Lakatosék is (persze tőlük csak a szűkebb család), meg persze a szokott társaság.
Most nem a halasházban csináltuk, hanem Kisjuliéknál a tanyájukon és ennek is meg volt az oka!
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Helyszíni riport
23
Egy ismerősömnél láttam ezt a képet, a vidéki élet szépségeiről:
Gondoltam írok egy hasonló szösszenetet a városi, azon belül is a lakótelepi élet "szépségeiről"! (A szemfüleseknek feltűnhet, hogy a kép készítője szerint a kecske béget.)
Na, akkor egy kis lakótelepi idill!
Reggel 5:45-kor arra ébredsz, hogy a szomszéd öregasszony indul bevásárolni (feltétlenül ott kell lenni már nyitás előtt) és jól becsapja az ajtót maga után.
Mire visszaaludnál, már lent vannak a kutyatulajdonosok és a kutyák hangosan üdvözlik egymást és a napfelkeltét (Kisebb kutyák esetében ez a hang megfelelhet a macskanyávogásnak.)
Időközben beindul a forgalom a közeli főúton, tehát zörög a villamos, pöfög a dugóban álló busz és teherautó és elindulnak a gyerekek – kellő ordibálás közepette – az óvodába, iskolába.
A fölötted lakó nő már tűsarkúban rohangálva készülődik (lódobogás?).
7:30 körül már elkezdik a füvet nyírni a parkban fűnyíróval és fűkaszával is, de persze nem egyszerre, hogy lehetőleg egész nap zajonghassanak. Persze 1 nap alatt nem végeznek, úgyhogy 2-3 napig élvezheted a műsort (minden héten).
8 körül valaki már biztosan elkezd fúrni, de később még csatlakozhatnak hozzá páran, mert a korábban kifúrt kb. 25000 lyuk biztosan nem elég. Menet közben egy vélhetően vidékről felszármazott illető flexelni is elkezd, mert anélkül nem élet az élet.
Közben leérnek a kisgyerekes anyukák a parkba/játszótérre, hogy miközben ők a telefont nyomogatják, a gyerek nyugodtan ordíthasson/visíthasson. Mellette a fél óránként megjelenő, dugóban araszoló és szirénázó mentő/rendőr/tűzoltó már szinte fel sem tűnik.
16 óra után az addig fúrkodók pihenni térnek és a kisgyerekesek is hazamennek, de a nap közben dolgozóknál most kezdődik a műszak. Most ők viszik le a gyereket ordibálni, amíg a férjük kifúrja a megfelelő számú lyukat. Néhányan elindítják a mosógépet is (rosszabb esetben egy öreg Hajdú is van közöttük).
Este 8 körül mindenki elcsendesedik, úgyhogy ezt a nyugodt időszakot kihasználják a kutyatulajdonosok egy esti sétáltatásra, amikor is a kutyák ismét hangosan üdvözlik egymást.
Idő közben a szomszéd öregasszony már TV-t néz olyan hangerővel, hogy a szomszéd kerületben is hallják, de szerencsére ezt csak addig csinálja, amíg a parkban meg nem jelennek a részeg fiatalok a bluetooth hangfalaikkal, hangos ordibálás közepette. Ez eltart hajnal 1-2 ig. Hazafelé még rátehénkednek a parkolóban néhány autóra, hogy a riasztó hangjára tántoroghassanak haza.
Hajnal kettő után megjelennek az üres úton lépésben, szirénázva haladó frusztrált rendőrök, akik oda-vissza furikáznak háromszor, hogy neked se legyen jobb, mint neki.
Hajnali fél 5 körül elindulnak a több műszakban dolgozók, akik fél órát túráztatják a lyukas kipufogójú öreg autót, hogy kellően bemelegedjen.
5:45-kor pedig ismét indul a szomszéd öregasszony bevásárolni.
Már nagyjából 10 éve hallottam arról a „mozgalomról”, hogy jobb lenne mezítláb közlekedni, mert az emberi láb arra lett kitalálva. Nyilván ez a modern világban nehezen elképzelhető, de több cipőgyártó is rákapott a témára és elkezdtek olyan cipőket csinálni, aminek a talpa csak egy vékony kopóréteg, ami megvédi a lábat a közvetlen behatásoktól, de kellő szabadságot biztosít és nem emeli meg a sarkat. Ami még feltétel, hogy legyen hely a lábujjaknak szabadon mozogni, tehát ezek a cipők jellemzően kellően bő első résszel rendelkeznek és a teljes felső rész is valami könnyű, vékony anyag.
Én néhány éve találkoztam a neten – teljesen véletlenül – ennek az irányzatnak a legextrémebb képviselőivel, a Vibram Fivefingers cipőkkel. (A Vibram céggel már sokan találkozhattatok, mert alapvetően talpakat csinálnak, jellemzően túracipőkre és bakancsokra.)
A jelenlegi házam (Gigabyte Sumo 5115) statikailag és külalakra még mindig hibátlan, de az előlapi USB kivezetések elkoptak és nem érintkeznek rendesen. Emiatt nem szándékozom megtartani az új gép vásárlásakor. Illetve dehogynem, csak benne hagyom a régi gépet is. Azt sem érdemes eladni, meghagyom őket egymásnak.
A vásárlás még nem most lesz, viszont a házzal kapcsolatban eléggé bizonytalan vagyok.
Mivel eleve szeretem a nagy méretű házakat, nyilván ilyeneket kerestem. Ami még fontos ebből a szempontból, hogy sok ATX méretű ház annyira szűk, hogy a max. szélességű lap (244 mm) csak cipőkanállal fér bele (Volt „szerencsém” ilyet szerelni.). Ennek okán EATX házban gondolkodom.
Pénztárca szempontjából nem szívesen mennék 40000 fölé, de nem csak az számít. Ráadásul a Corsairt leszámítva nincs tapasztalatom ezekkel a gyártókkal (Illetve a CM esetében korlátozott), ezért lenne jó a véleményeteket meghallgatni. Ha esetleg az adott típussal is van valakinek tapasztalata, az még jobb. Egyéb ötleteket is szívesen látok.
Megint nem írtam egy darabig. Kezdem Kismajommal, mert az a bolond jószág sok öröm és sok nevetés forrása (Meg sok bosszúságé!)! Imi nem győz csodálkozni, hogy milyen hamar háziállatosodott! Gyorsan tanul, az biztos, de azért nagy kópé! Időnként látom, hogy szándékosan szívat! Teszek-veszek a kertben, mögém sompolyog és belemekeg a fülembe, mire dobok el mindent!
- Hogyrohaggyámegszőrösseggűkisnyomorultaszívbajthozodrám! Erre persze boldogan pattog, meg mekeg. Direkt élvezi!
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Helyszíni riport
10
A tegeződésről/magázódásról most olvastam egy bejegyzést és a hozzászólásokat. Azt gondolom, vitát indítani egy nyúlfarknyi bejegyzésben – alig alátámasztva és gyakorlatilag személyes véleményként – felelőtlen és átgondolatlan, mivel ez sokkal szélesebb körű vizsgálódást igényelne. Azt is leírom, hogy miért.
Azok az illemszabályok, amikre sokan hivatkoznak, vagy utalnak, egy olyan korban jöttek létre, amikor a társadalmi berendezkedés teljesen más volt. Ráadásul már akkoriban sem tartották be őket betű szerint.
Elvileg ugyanis a tegeződést kezdeményezheti:
- azonos „rang/társadalmi helyzet” esetén az idősebb.
- életkortól függetlenül a magasabb „rangú/társadalmi helyzetű”
- mindentől függetlenül a nő
Ez utóbbi az, amit már akkor sem tartottak be, amikor létrejöttek az illemszabályok. (Szerintem abban egyetértünk, hogy a – mégoly felvilágosult – Gróf Széchenyi István is gondolkodás nélkül kirúgta volna a szobalányt, ha az le meri tegezni.)
Ugyanakkor a felajánlott (tehát kezdeményezett) tegeződést visszautasítani udvariatlanság.
Eltelt néhány hét, mióta nem írtam, de igazából nem is történt semmi különös. A munka megy és Marcsával is jól vagyunk. A hétvégéket együtt töltjük és mindig megyünk valahova. Néha, csak sétálgatunk itt az erdőben, de az is jó!
Párszor már hét közben is együtt vagyunk és van, hogy együtt alszunk (Igen, csak alszunk!). Hol nála, hol nálam. Kellemes úgy elaludni, hogy van kivel beszélgetni és van kihez hozzábújni! Nem mondom, hogy nem lenne jobb már kicsit több is, de Marcsa mondta, hogy nem akarja elsietni, én meg nem akarom elrontani (Pedig azért szívesen „elrontanám” már!).
Múltkor elvittem egy szombati traccspartira is (Persze a fiúk beleegyezésével!), de meghívtuk Kisjulit, meg Kistomit is, hogy ne érezze idegennek magát. Pont mindenki ráért (Gabi is jött Lalával), úgyhogy jó nagy bulit csaptunk és mivel a kacsák továbbra is hudiniznek, 4 kacsát sütöttünk a kemencében. A lányok meg csináltak hozzá valami gezemicét. Bandi hozta a bort és a pálinkát, én meg hoztam Tibi úrtól sört.
Tibi urat is hoztam volna, de mondta, hogy korábban szóljak, mert neki figyelni kell a sörre. Sebaj, legközelebb őt is lealjasítjuk!
Marcsa nagyon jól érezte magát és bár tett pár megjegyzést a túlzott alkoholfogyasztás ártalmaira, azt mondta, hogy régóta nem érezte ilyen jó magát társaságban. Úgy érzi, hogy kicsit besavanyodott (Pedig szerintem nagyon édes!) és ez már nagyon kellett neki!
Meg mondott még pár dolgot, amitől nagyon zavarba jöttem, de olyan kedvesen nevetett, hogy szinte nem is volt kínos.
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Helyszíni riport
23