Ja, szóval megint tahó voltam, de nem ez a személyiségfejlődés, hanem az, hogy ezeket a helyzeteket elkerüljem.
Régóta dolgozok ezen és ahogy telik az idő egyre könnyebb, de ez nem jelenti azt, hogy megváltoztam, inkább csak azt, hogy mennyire tudom kontrollálni a baromságaimat.
Persze lehet, hogy nincs igazam, de úgy tapasztalom, hogy valójában megváltozni nem tudunk – illetve csak részletekben – és az a fejlődés, ha tudatosan foglalkozunk ezekkel a „”hibákkal” és nem vetítjük másokra. Mert igen, nálam általában az van, hogy amikor kitör belőlem a bunkóság, akkor mindenkit elküldök a bánatba.
A legtöbben ezt nem látják, de van egy nagyon jó barátom, akire ezt rá szoktam zúdítani. Igazából rohadtul mázlista vagyok, mert nem sértődik meg. Mondjuk megkér, hogy ne ordítsak a fülébe, vagy megkérdezi, hogy kidühöngtem-e magam és utána tudunk normálisan beszélni.
Persze mindenki más és van, akinek egy szakember segítsége jól jöhet. Itt nem arra gondolok, hogy valami pszihés probléma van (nyilván ott sem árt egy szakember), csak arra, hogy valamiért nem találod meg a helyed a világban, vagy nem találod meg a hangot az emberekkel. Vagy, nem találod meg a hangot önmagaddal. Nekem a szakember nem vált be, de ez én vagyok. Nekem az vált be, hogy magamon dolgozok.
Nem volt könnyű, de elfogadtam, hogy nem olyan vagyok, mint amit elvárnak tőlem és azóta sokkal jobb a kapcsolatom az emberekkel. Mindezt azért mert magamat jobban megismertem.
Én például szociofób vagyok. Legalábbis bizonyos értelemben. Valószínűleg remete géneket kaptam, mert jóanyám szerint már kisgyerekként sem igényeltem a társaságot. Persze belénknevelik, hogy emberek között kell lenni, meg az ember társasági lény, meg hasonlók, de ha kényszeríted magad valami elvárás felé, akkor abból bajok lesznek.
Nálam is lett. Indulatosság, frusztráció, időnként agresszivitás. Szerencsére ennek a kiélése mindig tárgyakra korlátozódott, sosem emberekre. Illetve, ahogy vesszük, mert az hogy ordítok és elküldök valakit melegebb égtájra az is agresszivitás.
...és igen, amikor írok egy tahó kommentet az pont olyan, mintha összetörnék valamit. Nem arról az emberről szól, akinek esetleg belegázolok a lelkébe, ahogy nem arról a tányérról szól, amit esetleg összetörök.
Ez rólam szól és az én hülyeségemről és nem baj ha hibázok. El kell fogadni, hogy hibázok és el kell ismerni, ha hibázok, de tanulni kell belőle!
Megint tahó voltam – SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS
-
Írta:
Geri Bátyó
[ ÚJ bejegyzés ]
-
-
Diabolis
aktív tag
Soha nem értettem ezt a "beszéld ki a problémát" módszert. Én teljesen jól elvagyok a soros nyomorommal, minek csesztessek vele másokat? Igen, értem, hogy nem mindenki ilyen, láttam hová vezet ha igény van a kibeszélésre, csak akarat nincs.
De azt is fogadjuk már el, hogy vannak akik szépen feldolgozzák (leszarják) a problémakat, csak nem kell őket csesztetni.
-Drágám, mi bajod?
- Semmi, Életem.
-De mi bajod?
- Leginkább az, hogy azzal basztatsz, hogy mi bajom. -
Alusky
senior tag
Ne törekedj rá.
-
negro
őstag
válasz
mefistofeles
#4
üzenetére
Kicsit nalam kognitiv disszonancia szaga van.

-
totron
addikt
Vannak embik, akik embikerülőnek vannak bélyegezve, közben meg csak valami születési rendellenesség folytán túlmutatnak céljaik és igényeik az átlagén, a közvetlen környezetükén. A megoldásaik is mások. Így aztán jár az abnormális plecsni. Ha ezt el is hiszi magáról, érték veszhet el, ha nem, felnőttként kidomborodhat, fityiszt mutatva az addig őt nem értőkre, adva a világnak is, nem keveset akár. Mindkettőre kimenetelre van példa a világban.:/
#3Busterftw, vagy megtanul önmagával fázishelyességben létezni, olyan kisugárzást generálva ezzel, amihez bárki szívesen csatlakozik. Nem mindig erről van szó persze. Legtöbbször nem erről, mert hát alkalmazkodni kell. Nem a destruktív viselkedésmintákról beszélek természetesen.
#2deltaa97, a vezetőség sara ha hagyja az ilyen fajta "foglalkozást". Ma már vannak céges tréningeket kínáló kócsok, szolgáltatások. Nem minden helyen van kultúrája ettől még, de létező. -
Picit zavaros az írásod.
Azt mondod SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS és próbálod elkerülni "ezeket" a helyzeteket de közben arról írsz, hogy megint tahó voltál.
Nem derül ki, hogy mennyire fejlődsz a kontrollálásban mert csak annyit tudunk, hogy most tahó voltál de azt nem, hogy mennyi a javulás, mennyivel kevesebbszer tör ki belőled a vadállat mint régen. Tényleg fejlődsz ez irányban vagy csak szeretnéd azt hinni......Ez rólam szól és az én hülyeségemről és nem baj ha hibázok. El kell fogadni, hogy hibázok és el kell ismerni, ha hibázok, de tanulni kell belőle!
Az igaz, hogy tanulni kell a hibáinkból, de nem igazán értem, hogy tudsz belőle tanulni ha szerinted: "nem baj ha hibázok"...
-
Busterftw
nagyúr
És ez a folyamat már nagyon korán kezdődik.
Illetve kellene hogy így legyen.
4 éves korig egy gyereknek meg kell tanulni az alap szociális normákat, hogy XY közösségben "szimpatikusnak" találják a gyerekek, a szülők is és a gyerekek akarjanak vele játszani.Ha ez nincs meg, akkor onnantól kezdve csak fals mosolyokat és fokozott kirekesztést fog látni.
-
deltaa97
tag
Ez valóban igaz, ha az ember antiszoc (~16 éves koromig én is eléggé az voltam) sokkal nehezebb feldolgozni a problémákat, mert nincs kivel megbeszélni.
Sokkal jobb ha tudsz róla valakivel beszélni és nem magadat rágod belülről. Tárgyak rombolásának abszolút semmi értelme nincs és még a pénztárcád is boldogabb lesz nélküle.
Persze oda kell figyelni, hogy mit kivel oszt meg az ember, mert sajnos vannak emberek akinek ha mondasz valamit az 20 percen belül 8 embernek, 8 különböző változatban adja tovább...
Munkahelyeken sokszor toxikus a környezet (és nem feltétlen főnök-beosztott viszony esetén), mert ha az emberek sokáig vannak összezárva és valaki lelki szegény (mert tudjuk, napjaink társadalmában az intelligencia hiánycikk) az előbb utóbb a másikkal kezd el foglalkozni és valamit úgyis talál majd amibe bele tud kötni. -
janeszgol
félisten
Viszont az is igaz, hogy az emberkerülő nem tudja a frusztráltságait levezetni, és emiatt agresszívebb. Itt a levezetést nem arra értem, hogy egymást fikázzák, bántsák (van ilyen toxikus környezet is, pl a munkahelyek többsége ilyen), hanem kibeszélni a másikat, kicsit bazmegolni a hülyeségeken, mesélni azt, ami bánt. Pl közösségben jön elő a legtöbbször a "jaj hogy jártam", a "jajj mi történt" stb. Ezek oldják a feszültséget.
