Ezt valószínűleg sokan ismerik, de mégis felrakom, mert az egyik kedvencem.

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most egy méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
s a nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Én, François Villon boci
Elhagyom, ím, e zöld gyepet,
Halál, a kontómat hoci,
Lelkem más rétre őgyeleg;
Csókoltatom a hölgyeket,
S mert vár a pokol – atyaég! -
Vagy a mennybéli tőgymeleg,
Álljon hát itt e Hagyaték.

Pro primo: kajla balfülem
A hűtlen üsző jussa lesz,
Ki hogy nem élhet nélkülem,
A mondott fülbe súgta ezt;
Igének hittem ezt a neszt,
Oltárnak tőgyes alhasát,
De errare bocinum est,
Vagyis: tévedni marhaság.

Item, a jobb fülem pedég
Vegyék a jó zsivány urak,
Panírozzák be, és egyék,
Belőle mind jóllakjanak.
S a hentes úr, ki napra nap
Hiába várta, hogy levág,
Megkapja bojtos farkamat,
Hogy arra kösse fel magát.

S mi mást tehetnék fültelen,
Túladva billogon s a szíjon,
Rátok hagyom a hőlt helyem,
Ott lumpok tejivója nyíljon -
Mindenét szétosztotta Villon,
Ki érte mégse pityereg,
Azt verje süly, és ott pusziljon,
Hol egykor farkam fityegett.

2010.05.09. Vasárnap, 10:36 Címlapra kerül a cikk, amit írtam!
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!

Tényleg boldog vagyok, mert amennyi kínlódáson mentem át az utóbbi időben, ez végre valami pozitív.

Eredetileg egészen mást terveztem, de idő hiányában nem tudtam még befejezni.
Az valójában előzmény lett volna a Felejtés-versekhez. Azóta sok minden változott és ez elsőbbséget élvez. Később azért még megírom azt is.
És most várom, hogy tényleg címlapra kerülnek-e a verseim.

Addig is, ízelítőnek itt van egy korábbi:

Mosoly az arcodon,
Tévelygő alkonyon.
Nem mondod, nem tudom,
Csak azt, hogy elbukom.
Látom a végzetem,
Széthullott életem.
A hangom súlytalan,
Elszállnak nyomtalan.

Mosoly az arcodon,
Megfogni nem tudom.
Elmúló pillanat,
Egy életre megmarad.
Nem látom, de tudom,
Mész saját utadon.
Már hangom sincsen
És eltűnik minden.

Mosoly az arcodon,
Fáradt vagy jól tudom.
Tudásod ékszer,
De megöl a kényszer.
Most is, mint máskor,
Távol a világtól,
Magadba zárva
Vársz a megváltásra.