Teljesen véletlenül találtam rá erre a versemre. Már jó régen írtam (úgy kb. 5 éve), de egészen aktuális. Ráadásul elég rég nem jelentkeztem verssel. Mondjuk ennek a legfőbb oka, hogy mostanában nem írok verseket!

Ez csak tündérmese!

Tán sokat kértünk, egy jobb életet,
De nem kaptunk mást, csak reményeket.
A remény már elszállt és semmi sem maradt,
Csak bámuljuk csendesen a romba dőlt álmokat.
Röhög már rajtunk nem a fél, az egész világ,
Mert ez csak tündérmese, hazugság!

Csak munkát akartunk és nyugodt biztonságot,
Ezek helyett látjuk a bizonytalanságot.
Eltiport ambíciók fekszenek a porban,
Egyre többen élnek kietlen nyomorban.
Mi zártuk magunkra ezt a rút kalitkát,
Nem más ez csak tündérmese, hazugság!

Látjuk a múltat, a jelent, a jövőt,
És ez is csak olyan, mint mindig ezelőtt!
Csöndesen tűrünk a néhányak miatt,
S „lelkesen” hallgatjuk hazugságaikat.
Meddig tűrünk még és mikor látjuk át,
Hogy ez csak tündérmese, hazugság?

Bevezető

A főszereplő.

Megkaptam tesztelésre az új Dvarw 16-ot. Gondoltam, összehasonlítom a hasonlóan kis méretű tankokkal, hogy kiderüljön, mit sikerült alkotni. Talán nem kell mondanom – de azért megteszem –, hogy a Dvarwok magyar fejlesztésű és gyártású tankok. A másik két tesztalany (amiket már régóta használok) a Taifun GS és a Kayfun V3 mini. Mindkettő kifejezetten jó íz visszaadású eszköz. A Dvarw nyilvánvalóan eredeti. A V3 mini egy jó minőségű klón. Az első képen látható GS egy jó minőségű klón, de mivel abban kávés aroma volt, nem erőltettem, és egy másik (korábban nem használt) klónt üzemeltem be (a többi képen az látható), ami hibásnak bizonyult, és így a teszteket végül egy eredeti GS-sel végeztem, amiből kiborogattam a kedvenc mentolos málnámat.

Bevezetés, leírás

Lassan másfél éve írtam arról, hogy az MX 5500 Revolution szettnek a billentyűzetét lecseréltem egy mechanikusra. (Hogyha valakit érdekel, itt találja.) Már nagyon elöregedett, megérett a cserére. Még működik, de kb. 9 év pont elég volt neki. Az egér viszont – ami értelemszerűen egy MX Revolution – még egészen jól funkcionál, bár vannak már hibái. Viszont elkezdett erősen elhalálozni az aksija. Ami ugyebár beépített, úgyhogy ez probléma. Az külön nehézség, hogy kizárólag egy töltőbölcsőben lehet etetni, tehát töltés közben nem használható. A teljes töltés 5-6 óra, amikor is 20 nap körüli működési időt ígér a szoftver (új korában simán elment ennyit intenzív használat mellett), de még minimális használattal is 4-5 nap után lemerül. Munka mellett 1,5-2 nap és ezt az utolsó 2-3 hónapban kezdte el csinálni.
Egy szó mint száz, le kellett váltani. Gondolkodtam a közvetlen utódon, a Performance MX-en is, amit egy ideje megint árulnak. A forma ugyanaz, de (elméletileg) jobb az érzékelő, viszont lekerült az oldalsó görgő (ami valójában egy kétirányú kapcsoló), és ezt visszalépésnek gondoltam. Az eredeti MX Master viszont az idióta bronz színű betétek miatt soha sem tetszett. Tudom, hogy marhaság, de szerintem ocsmány. Rágódtam rajta egy darabig, de mégis inkább megvettem a 2S-t, ami normálisan néz ki, viszont nem kicsit drágább is (23K kontra 30K, a Performance MX pedig 20K). Mivel már egy éve használom, gondoltam ideje, hogy befejezzem, amit írtam róla.

Itt a vizes vébé beszámolója
Az már csak hab a tortán, hogy eleve komoly veszteséggel számoltak.

Egy teljesen más téma kapcsán olvastam a szabályok be és nem betartásáról.
Erről eszembe jutott, hogy a munkám kapcsán, még akkor sem tudom betartani a szabályokat, ha akarom.

Földmérőként dolgozom és mostanában sok alaprajzot kell csinálnom társasházi alapításhoz. Ezzel alapvetően nincs probléma.
Az építész megtervezi, a kivitelező felépíti, az ügyvéd megírja az alapító okiratot és végül a földmérő kimegy, megméri a valóságot és elkészíti a rajzot.
Egyszerű ugye?

Aha, nem.

A kis magyar valóság ugyanis az, hogy az építész terven, az alapító okiraton és a földmérő munkarészein a területeknek egyezniük kell.
Ez már csak azért is problémás, mert az építészek nem tudnak területet számolni és már az is rossz, amit a tervre írnak. Az ügyvéd persze ezek alapján írja meg az alapító okiratot, kivitelezéskor pedig simán becsúszhat a tervhez képes néhány centi eltérés.
Namármost. Ha a helyszíni mérést nem is veszem figyelembe, a területek akkor sem lesznek jók.
Nyilván itt mindenki azt gondolja, hogy az építész és az ügyvéd majd javítja, de nem. Ugyanis ilyenkor mindent újra kell engedélyeztetni, ami több hónap és nem kevés pénz, miközben a lakásokat már eladták és be kell jegyeztetni a tulajdonosokat. Az már más kérdés, hogy az építész és az ügyvéd nem hibázik, úgyhogy nem is javít. Akkor sem, ha lenne rá idő. Mondjuk ez már egy másik téma.

[Törökországba költözik a győri Negro-gyár]

Ahogy a Szlovákiában gyártott piros mogyorós is ugyan az a minőség mint az eredeti Szerencsi (pedig konkrétan ehetetlen), úgy nyilván ez sem lesz rosszabb.

Első benyomások és bemutatás

Előre szólok, hogy most kaptam kézhez, úgyhogy az írás pillanataiban kezdem használni (szerk: időközben eltelt pár nap, és a tapasztalataimat megjegyzésként hozzászerkesztettem az eredeti anyaghoz). Ez azt jelenti, hogy a szokásosnál is több lesz a szófordulat az irományomban, hogy menet közben szépen kialakuljon bennem a végleges kép a mechanikus billentyűzet és konkrétan az adott eszköz használatáról. Ez talán azért is lesz hasznos, mert sokan tartanak a mechanikus billentyűzetektől, hiszen jóval drágább, mint egy hagyományos (membrános), és nem feltétlenül szeretnének ennyi pénzt elkölteni, ha nem érzik a különbséget. Jelentős különbséget!

Azt például már most látom, hogy jelen eszköz eléggé magas, ha kihajtom a hátsó lábakat, anélkül meg egy kicsit talán lapos. Hát, ezt még szokni kell (szerk: Mivel az írás kezdete óta eltelt 5 nap, és közben dolgoztam is vele, elmondhatom, hogy nem magas. Teljesen jól ráállt a kezem, de fektetve tényleg lapos nekem.). Azt azért hozzátenném, hogy az előző billentyűzetet kb. 9 évig használtam, ami nem kevés idő. Azt elég hamar megszoktam, de membránosról membránosra váltottam, ahol nincsenek akkora különbségek. Ráadásul azoknak a felépítése is hasonló volt. Multimédiás, mindenféle extra gombokkal ellátott, nagy csuklótámaszos tepsi.

Kicsit esetlen lett, de ezt most nézzétek el nekem.

26 év után

Huszonhat évet megéri-e várni?
Vagy akkor már történhet akármi?
Szerintem megéri. A megfelelőre.
Egy hihetetlen, nem mindennapi nőre!

Akármi lesz is, most boldog vagyok,
Megyek, s mindjárt pillangókat fogok!
Rózsaszín felleg mégsincsen köröttem,
Hisz én is gyarló vagyok és Ő sem szeplőtlen.

De ez így jó, most így tökéletes,
Mert vele együtt lenni teljesen természetes.
Minél többet szeretnék ismerni belőle
És minél többször nézni, e gyönyörű nőre!

Hát igen, az utóbbi napokban rengeteget alszom. Meg is van az oka. Sokat betegeskedtem, ami miatt nem tudtam elmenni nyaralni. Nyilván ez egy fontos pihenési időszak lenne, de a betegségből lábadozás az meg pláne nem pihentető. Az elmúlt 2-3 hét már nagyon kemény volt. Nagyon durva volt a munka, amire fokozottan figyelni kellett és még rosszul is aludtam, aminek számos oka van.
Viszont az alvásról akartam beszélni, ami már a múlt hét közepe felé elkezdett előjönni. Mivel a munka nehezét szerdán letudtam és egész jó állapotban voltam, nagyon pozitív hangulatban indultam haza. ...aztán úgy kipukkadtam, mint egy ócska lufi.
Csütörtökön már csak fél napot tudtam teljesíteni és eléggé „pénteki” hangulatban voltam (erre később visszatérek). Illetve valójában már egész héten péntek volt nálam.
Szóval…. Csütörtökön csak délig dolgoztam és már délután bealudtam. A reggeli ébresztőt meg nem is érzékeltem, úgyhogy sikerült közel 14 órát aludnom.
Már csütörtökön említettem a kollégáknak, hogy a hétvégi program az kb. a 0-24 alvás lesz. Persze röhögtek rajta, de pénteken már kezdték komolyan venni.
Ja, a péntek. A pénteki hangulat az nálunk egyfajta fáradtsági szintet jelent, ami szar viccekkel, csipkelődéssel és szarkazmussal párosul és általában pénteken jellemző. Szerencsére mindenki érti a humort, úgyhogy ez nem szokott konfliktust okozni inkább csak jó hangulatot. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy elsősorban miattam alakult ki a „nálad már nagyon péntek van” mondás, de azért másra is jellemző (időnként). Most a projekt-vezető volt porondon, mert kicsit letolta az új kollégát néhány hiba miatt. Utána közölte vele, hogy nem lebaszásnak szánta és amúgy tud ő kedves is lenni. Én meg benyögtem, hogy: -Tényleg? Arra egyszer kíváncsi lennék!
Naná, hogy orbitális röhögés lett belőle.
És akkor most megint visszatérnék az alvásra. Eltelt 4 nap és én nagyjából 12-16 órát alszom. Persze nem egyvégtében, hanem szunyókálok kicsit délelőtt, egy kicsit délután és éjszaka is alszom az elvárható 8 órát. Kivéve persze, ha elalszom kora este és felébredek hajnalban, mint most is és 1-2 óra ébrenlét után alszom el újra.

Olvastam egy „érdekes” bejegyzést arról, hogy az óvodába nehezen beilleszkedő gyerekek megfelelő szakmai segítséggel teljesen le tudják vetkőzni a félénkséget, vagy az agressziót.
Legtöbb esetben ez már önmagában ámítás.
Mire egy gyerek eljut az óvodáig, a személyiségének az alapjai kialakultak. Azon már nem lehet változtatni anélkül, hogy ne rombolnánk le a még ki sem alakult személyiséget. Hogyha megpróbáljuk, azzal csak még több kárt okozunk.
Hogyha a szülők és nagyszülők nem, vagy nem jól neveltek valakit kisgyermekként, akkor szinte csak a genetikai adottságainak köszönhetően lesz belőle „normális” ember.
Ugyanakkor az sem jó, ha „túlnevelik”. Már kisgyermekként is lehet olyan frusztrációkat és elfojtásokat nevelni valakibe, ami az egész további életét tönkreteheti.
Egy „problémás” gyereknek a környezetével is hatványozottan meggyűlik a baja. A gyermektársakkal talán kevésbé, de a felnőttek (bölcsődei gondozónő, óvónő, tanár) sokszor nem is próbálják megérteni és ez még tovább ront a helyzeten.
Pont a gyerekekkel a legnehezebb egy külsősnek (gondolok itt a gyermekpsichológusokra és hasonlókra), mert ha problémája van, a legritkább esetben lesz őszinte. Miért? Egyrészt, mert sokszor ő maga sem érti, hogy mi a problémája, vagy hogy mi a problémája vele másoknak. Másrészt, mert fél.
Fél attól, hogy idegen társaságában van. Fél attól, hogy nem kap szeretetet és odafigyelést, vagy attól, hogy túl sokat kap. Fél attól hogy egyedül van, vagy attól, hogy túl sokan vannak körülötte. Ráadásul a még nem kialakult személyisége miatt rengeteget változhat, akár hetek alatt. Még új környezet, vagy új emberek sem kellenek ehhez csak az, hogy éli a hétköznapi életét és tapasztal.
Egy felnőtt esetében sem egzakt a psichológia, de egy gyereknél még kevésbé az. Nyilván vannak jó szakemberek, de ők véleményem szerint az empátia matt azok.