Egy ideje már gondolkodtam egy külső SSD beszerzésén, mert kezdtek elhalálozni a pendrive-jaim. A 256 GB-os Kingston igazából sosem működött jól (kb. 60-70%-ban ismerte fel a gép és a tempója is jóval kisebb volt, mint a gyári adat, de már nem volt kapacitásom visszaküldözgetni), de most a régi 64 GB-os Corsair is kezdte megadni magát.
Elég egyértelmű volt, hogy Pendrive-ot nem veszek, mert a tudásukhoz képest aránytalanul drágák, a Samsung meg adta magát, hiszen az M2-es a gépemben szintén Samu és maximálisan elégedett vagyok vele. Ráadásul ez volt az egyik legolcsóbb opció is.
Hogy miért pont Alaszka kék? Mert kb. 10%-al olcsóbb volt, mint a fekete.

Hamár az ár. Nyilván számítottam arra, hogy elkezd emelkedni az ára, szóval ez is fontos volt, de arra nem gondoltam, hogy ennyire jól elkapom az időpontot. Ugyanis én még szerda este 41990-ért rendeltem, de ma már 47390, szóval gyorsan dobtak az áron 13%-ot.

A régi gépem 2010-es keltezésű, de a ház még egy kicsit régebbi. Mostanra jól meg is halt a power gomb mikrokapcsolója, de szerencsére itt a reset, amit csak át kellett dugni az alaplapon és máris kényelmesen be lehet kapcsolni a gépet. Na, ezután mondja bárki, hogy a reset gomb fölösleges!

Tudom, hogy ez ellentmondásnak tűnik, de valójában arról van szó, hogy hiába nem terveztünk valamit, ha adódik egy jó lehetőség, azt érdemes lehet kihasználni.

Mivel alapvetően konyháról beszélünk, elsősorban az élelmiszerre gondolunk, de azért konyhai eszközök, vagy kisgépek is szembe jöhetnek velünk, amit előzetesen nem terveztünk. Vagy terveztük, de későbbre és egy jó akció keresztülhúzhatja a számításainkat.
Úgy gondolom, hogy a túltervezés is lehet hátrányos (tehát a tervekhez való merev ragaszkodás), de a túlzott impulzusvásárlások mégis jobban köztudatban vannak, mert olyankor gyakran marhaságokat vásárolnak az emberek. Pedig, az impulzusvásárlásnak nem kell feltétlenül marhaságnak lenni.

Néhány példa tőlem a közelmúltból:

1. Konyhai kisgép: kávédaráló. Kávéval kapcsolatban nincsenek nagy igényeim. Amúgy is french presst használok. Mondjuk pont ezért a legtöbb őrölt kávé valójában túl finomszemű ehhez. Na, Lidl-ben egyszer csak szembe jött velem egy Silvercrest kávédaráló kb. 3000 Ft-ért és gyorsan meg is vettem. Meg persze vettem szemes kávét is és az a durva, hogy ez együtt, alig volt drágább, mint az őrölt kávé. A 2. kiló kávénál már jobban jártam, mint ha maradtam volna az őröltnél. Ráadásul, mivel kicsit durvábbra tudom őrölni a kávét, valójában finomabb kávét is iszom!

Konkrét példán keresztül fogom leírni, hogy miért nem baj, ha időnként hibázunk kicsit. Még akár új recepteknek is utat nyithat egy kissé félrecsúszott megvalósítás.

Viszonylag gyakran sütök császárhúst (Ha esetleg valaki nem tudná, ez valójában az oldalas, de a bőrrel, meg alatta azzal a kis zsírréteggel együtt.). Nagyon egyszerűen készítem. Tepsibe zsír, arra cikkekre vágott krumpli és hagyma, meg néhány gerezd fokhagyma. A húsra csak só és bors. Felöntöm kevés vízzel, vagy sörrel és esetleg dobok mellé 1-2 rozmaringágat. Alufóliával lefedve 30-45 perc (hústól függ) 180°C-on, majd 20-30 perc fólia nélkül és közben időnként kenegetem a bőrt valami jóféle ecettel (meg az alatta lévő zsírral) és végül még magas hőfokon 5-10 perc. A végén a bőr ropogós lesz. Nem bonyolult étel, de kell hozzá némi idő, meg törődés.

Most az változott, hogy a nemrég vásárolt öntöttvas edényben készítettem, aminek a használatát még tanulom. Csülköt már sütöttem benne, de az alatt nincs krumpli, meg hagyma, szóval az idő nem számít. Itt viszont igen, mert leéghet a krumpli.
Eleve kevesebb vizet tettem alá, mert tudtam, hogy az öntöttvas edénybe kevesebb is elég, de sajnos 1 órát maradt a fedő alatt, így gyakorlatilag már elkészült, de a bőr nem ropogós, hanem vajpuha lett. Azért az ecetes kezelést megkapta (most almaecetet használtam) és el is kezdett kissé karamellizálódni, de pontosan tudtam, hogy ez bizony sosem lesz ropogós.

Na, megint egy belsőség, bár májat azért többen esznek, mint szívet. Gyerekként nagyon nem voltam oda a májért (kivéve a sült csirkemáj), aztán rájöttem, hogy azért, mert szinte mindig túlsütik/túlfőzik. Ez a máj legnagyobb ellensége. Ráadásul amit resztelt máj gyanánt kínáltak, az egy májpörkölt valójában és mint ilyen, csak túlfőzni lehet.

Kezdjük az elején: a resztelt szó jelentése, pirított! Szóval nem lehet benne fűszerpaprika, mert megégne.
Gyakorlatilag bármilyen állatból el lehet készíteni. Én jellemzően borjúmájat veszek, de egyszer csináltam nyúlmájból is. A hízott kacsa és libamájat leszámítva mindenből jó.
Szerintem ezt csak zsírral lehet elkészíteni, pedig én a főzéshez használok olajat és vajat is, szóval nem vagyok rákattanva a zsírra, de ez nem jó mással.

A máj szerintem laktatóbb, mint a hús, aminek az is az oka lehet, hogy tele van ásványi anyagokkal és nyomelemekkel, de állagra is sűrűbb, szóval ennek megfelelően kell az adagot megválasztani. Állítólag pörkölthöz a hús 15-18 dkg/fő, szóval itt 12-15 elég lehet.
Két adaghoz veszek egy közepes (5-6 cm átmérőjű) hagymát - tehát elég sok a hagyma – és 2-4 gerezd fokhagymát. Esetleg 1/4, vagy1/2 paprikát is.

Szerintem a tésztaételeket nagyjából mindenki szereti és bár nem feltétlenül egészséges, de azért lehet tenni ezt-azt, hogy kicsit mégis jobb legyen a helyzet. Az alternatív tészták nekem nem váltak be (teljes kiőrlésű, rizs, köles, cirok tészta), de a durum az nagyon. Igazából már az is sokkal jobb, mint a hagyományos búzából készült tojásos tészták. Sőt, szerintem ízre és állagra is jobb, szóval próbáljátok ki. Bárhol kapható már nagyon rég óta, sőt, lehet, hogy ilyet használsz, csak nem tudsz róla!

Na, de a receptek:

1. Spagetti alla puttanesca
Tradicionális recept, de vannak buktatói. Például a szardella. Nem szardínia, vagy sprotni, az nagyon nem az. Az ember azt gondolná, hogy könnyű beszerezni, de sajnos nem. Viszont alternatív megoldás az ázsiai konyhákban használatos halszósz. Persze ebből is könnyebb rosszat venni, mint jót (A Tuskó, Spuri és hasonló helyeken kaphatókat inkább kerüljétek el.).
Jó minőségű olívaolaj. A bolti olajok itt sem igazán működnek, mert drága, de legalább vacak, pedig ennek az ételnek a lényege az olaj. Minden más csak kiegészítés.
Kapribogyó. Lehet kapni sok helyen, de a Lidlben szeretik a kaprigyümölcsöt árulni kapribogyó néven (a kapribogyó kb. akkora, mint a borsó és sötétzöld jellemzően).
Olívabogyó. Nehogy feketét vegyetek, mert az mindenféle vegyi eljárással van színezve, szóval csak zöldet!
Na, de a recept. Először forralj vizet és tedd fel főni a tésztát, mert a többi 5-6 perc alatt kész.
Egy ismert és elismert olasz szakács mondta, hogy jó sok olaj kell a serpenyőbe és ha úgy érzed, hogy elég, akkor tegyél hozzá meg egyszer annyit. Nyilván ez kicsit túlzás, de valóban sok olaj kell.
Alacsony hőmérsékleten kell melegíteni az olajat és belerakni a szardellát (személyenként mondjuk 2 kis szardellát), ami pár másodperc alatt felolvad az olajban. Nem kell megijedni, nem lesz halízű az étel, ez csak ízfokozó. Hogyha halszószod van, azt később kell használni.
Mehet bele személyenként 2-3 nagy gerezd fokhagyma szeletelve. Folyamatos kevergetés mellett, amikor azt látod, hogy kezd színe lenni, akkor jöhet a felkockázott paradicsom. Itt válik ketté a recept, ugyanis, ha nagyon édes és „savmentes” a paradicsom, akkor kapribogyót, ha savasabb, akkor olívabogyót kell hozzátenni. Nem kell sok, mondjuk személyenként egy evőkanálnyit kell összeaprítani. Hogyha halszószod van azt itt kell hozzáadni és jöhet egy kis chilipehely. Igen, ez az étel enyhén csípős! Max. 1 perc és jöhet a tészta, amit nem kell leszűrni, már csak azért sem, mert szinte biztos, hogy kelleni fog még egy kis főzővíz, ugyanis az olajnak, a savas közegnek és a főzővíznek egy emulziót kell képeznie. A végén lehet rá tenni egy kevés felaprított petrezselymet, vagy bazsalikomot, de ez elhagyható. Lehet tálalni, erre sajt nem kell.

Itt megint átfedés van egy friss háztartást vezető és egy agglegény között. Az agglegény jó esetben már tudja, hogy egy csomó dolog fölösleges, aki most kezdi, az meg nem tudja, hogy az a csomó dolog fölösleges.
Szóval, itt most azt próbálom elmondani, hogy tapasztalataim szerint mire van szükség egy korlátozott létszámú háztartásban, konyhai felszerelés tekintetében.

Annak idején még friss házasként mi is kaptunk mindenfélét, aminek a 70%-át sosem használtuk és szerintem az sem használta, akitől kaptuk. Csak a helyet foglalta fölöslegesen. Amikor átmentem agglegénybe, kiszórtam egy csomó fölösleges holmit.

Az első és legfontosabb, hogy az „olcsó, de jó” edénykészletek valójában nem olcsók és nem jók. Sokszor nincs benne, ami kell, de van benne ami nem kell és 2-3 év után megy a kukába. Szóval jó minőséget érdemes venni. Az évek során nekem az alakult ki, hogy kell 2 db 2.5-3 L-es lábas, 1 db 5 L-es lábas (vagy fazék, nekem lábas van), valami kisebb nyeles edény (1-2 L-es, akár fedővel) és 2 db serpenyő, egy 24 cm-es és egy 28-32 cm-es. Utóbbiakból a Tefal és hasonló aluimínium borzalmakat már elkerülöm és vettem sokkal tartósabb rozsdamentes acélt.
Szerintem ennyi 1 főnek is kell, de 2-3 ember igényeit is kielégíti.
Nem hülyeség olyan edényeket választani, ami sütőbe is betehető (tehát nincs műanyag, vagy fa nyele/fogantyúja) és minden tűzhelyen használható (indukciósra nem mindent lehet rátenni).

Kezdjük az alapokkal. Bármiféle hús - ez csak az elkészítési időt befolyásolja – és gyökérzöldségek (sárgarépa, fehérrépa, zeller). Meg persze a szokásos hagyma és fokhagyma. Ezen kívül, ha só és bors van otthon, akkor már egész jó lesz.

Az egyetlen lépés, ami talán egyeseknek nem szokványos, hogy a felkockázott húst picit lisztben, vagy keményítőben megforgatjuk és valami zsiradékban kicsit lepirítjuk. Lehetőleg több kisebb adagban, hogy tényleg piruljon. Amikor a húst kivettük, jöhet a zsiradékba a hagyma és a fokhagyma. Hogyha van otthon, ilyenkor mehet bele paprika is. Amikor kész, visszatesszük a húst. Ezután, megint csak, ha van otthon, mehet bele felkockázott paradicsom. (Hogyha csirkét használsz, már mehetnek is a falatnyi darabokra vágott zöldségek. Sertés vagy marha esetén addig kell főzni a húst, míg majdnem jó és akkor jöhetnek a zöldségek.) Ezután felöntöd valamivel. Ha csak víz, akkor víz. Alaplé a legjobb. Persze, ha van otthon egy kis bor, mehet 1 deci, vagy egy fél doboz/üveg sör. Ezeket kicsit el kell forralni és utána felönteni alaplével/vízzel. Viszonylag sok folyadék kell, a végén is majdnem el kell hogy lepje.

Joggal merül fel, hogy ha utálom, mit keres itt? Ez kicsit kapcsolódik az előző bejegyzéshez: nem kell elfogadni a megszokott recepteket! Hát ez is teljesen másképp készült, kísérlet gyanánt: tudom úgy készíteni, hogy szeressem?

Szerintem mindenkinek van egy képe a paradicsomos káposztáról, ami leginkább egy paradicsomszószban úszkáló főtt káposzta, jellemzően jól megcukrozva. Persze ezt is lehet sokféleképpen csinálni, de erre most nem térek ki.

Lényeg az, hogy megláttam a piacon egy szép, kis méretű káposztát és bár nem terveztem, de megvettem, mert a káposztafőzeléket szeretem (a végén majd szerintem ezt is leírom). Viszont múlt héten is (meg ezen a héten is) nagyon sok, finom, érett paradicsomot vettem.

(Igen, ez a káposzta nem a hagyományos gömbölyű, hanem lapos, de ez ilyen fajta. Szerintem jobb az íze és a levelei is vékonyabbak, hamarabb elkészül)

Mivel egy agglegény sem feltétlenül tud főzni, mielőtt agglegény lesz (persze, ha eleve így indul neki az életnek az más), ez is olyan, mint amikor valaki saját háztartást indít (különköltözik a szüleitől). Valahol el kell kezdeni és ezek nyilván először a receptek. Hogy családi, vagy szakácskönyv, vagy netről vadászott, az valójában mindegy.
Családi recepteknél sem mondják meg, hogy miből hány gramm kell, próbálod azt az ízt elérni, amit megszoktál. Valójában a többivel is így van. Hiába vannak meg a mennyiségek, lehet, hogy csalódsz, de fontos felismerni, hogy nem a recept hibás, csak kicsit igazítani kell rajta, hogy neked megfeleljen. Teljesen nyugodtan lehet változtatni az arányokon.
Persze ez a süteményekre nem feltétlenül vonatkozik, az szó szerint más tészta.

Szóval az első lépés, amikor a receptekből már tudsz olyat főzni, ami neked ízlik. Ehhez már igazítani kellhet a fűszerezésen. Elindulni nehéz lehet, de ezt a szintet elérni igazából mindenkinek megy, ha kicsit akarja.