Ezeket korábban csináltam, de összevártam pár receptet. Van, ahol valami maradékot is használtam, ami passzol a sorozat célkitűzéseihez.

Pirított máj, kicsitmás krumplisalátával

A pirított májjal most sokat nem foglalkoznék. Némi fűszer (bors és vagy majoránna, vagy oregánó, vagy zsálya), majd beleforgatni egy kis lisztbe és kevés zsiradékon közepes lángon néhány perc és kész.

Kitaláltam, hogy csinálok hozzá egy hagyományos krumplisalátát, csak kiderült, hogy 1 nagyobbacska krumplim van összesen. De nem adtam fel. A krumplit kockákra vágva főztem meg. Közben egy fél fej hagymát felszeletelve lesóztam, felvágtam egy paradicsomot és a savasságot savanyított erőspaprikákkal (jellemzően van itthon 4-5 -féle vegyesen), illetve azok levével értem el és egy kis olívaolajat tettem rá. A krumplit még melegen hozzátettem és hagytam kicsit összeérni. Gyakorlatilag még langyosan ettem meg. Valami kevés fűszert tettem rá, de az elhagyható (amúgy valószínűleg zsálya volt.) Hogyha nem kedveled a csípőset, savanyúuborkával (nem csemegével), vagy akár savanyúkáposztával is működne.

A régi gépemet még mindig a régi monitorral kötöttem össze, de egyre inkább kell a hely a nem túl nagy asztalon.
A VGA csak megjelenítésre kell, szóval egy Radeon HD 6450 van a gépben, ami elvileg 2560x1600-as felbontást tud. Nyilván a 4K-s monitorhoz ez sem túl acélos, de azért elmegy.
Namármost, a monitoron DP és HDMI csatoló van (előbbiből sajnos csak 1 és azt az új gép foglalja is), a VGA-n meg VGA, DVI és HDMI, szóval sok lehetőségem nincs.
Aztán jól kiderült, hogy 1920x1080-nál nagyobb felbontást nem tudok beállítani, szóval utánanéztem.
VGA csatolón 2048x1536, DP és DVI csatolón 2560x1600, HDMI csatolón 1920x1200 a max.
Már értem, hogy mostanáig miért nem használtam HDMI-t.

A bors téma sem annyira egyszerű, mint gondolnánk.

A bors az egyik kedvenc fűszerem és sokfélét próbáltam már, valódi és hamis borsokat egyaránt. Ez a bejegyzés most azért íródott, mert kifogytam a sima, egyszerű fekete borsból. De erre még a végén visszatérek.

Kezdjük azzal, hogy amit a legtöbben borsként ismernek (piper nigrum), az is többféle módon jelenhet meg. Lehet fekete, zöld, fehér és vörös is. Utóbbi elég ritka (inkább csak olajban, vagy sós lében eltéve lehet vele találkozni) és nem összetévesztendő a rózsaborssal.
Már ezt is megkülönböztetik a termőhely alapján, mert elég jelentős eltérés lehet. Én az egyik legjobbnak tartott Malabár-felföldi, vagy más néven Tigrisborsot próbáltam és tényleg nagyon más. A fás-földes ízvilág sokkal intenzívebb, mint egy átlagos borsnál.
Vannak alfajok is és vannak a hosszúborsok, amik jellemzően sokkal erősebbek. Mondjuk a csokoládébors pont nem erős és tényleg kakaó/keserűcsoki jellegű íze van.

Ezekkel mindenki találkozik a konyhában. Sokan inkább elkerülik egyiket-másikat, mások szükséges rosszként tekintenek rájuk, pedig mindegyik lehet jó is.

Kezdem az ecetekkel.
Én a „klasszik” ételeceten nőttem fel, amit szívből utálok a mai napig is. Maximum vízkőoldónak jó. Elkerültem mindent, amiben ecet volt. Már a rendszerváltás után jöttek a borecetek, amik pont olyan rosszak voltak és az első balzsamecetnek csúfolt borzalmak, amik legalább kicsit eltértek és volt bennük valami más jelleg. Mire saját háztartásom lett, már volt választék de igazából nem győztek meg. Persze azért, mert a bolti cuccoknak semmi közük az eredetihez. De azért pár éve már találtam jó minőségűt és elkezdtem kísérletezgetni.

Balzsamecet
Na, ez nem lenne egy bonyolult dolog, mert borecet és főzéssel besűrített must keveréke. A drágábbakat még tölgyfahordóban is érlelik, akár nagyon sokáig.
Jellemzően piros szőlőből készül (van fehér is, de az ritka) és az érleletlen is elég sűrű. Ha megnézed a boltit, máris ott van a keményítő, az állományjavító, a savanyúságot szabályozó anyag és a tartósítószer. Egy rendes balzsamecetben ezekre semmi szükség. Ráadásul még csak nem is olcsóbb, legfeljebb az előállítása.
Nyilván tök jó salátákhoz, de húspácolásra is, vagy éppen egyben sült húst kenegetni a sütés végén.
Van almából készült változat, vagy olyan is, ahol borecetet használnak, de a must más gyümölcsből készül. Nekem egyik kedvencem a csipkebogyós balzsamecet.
Savtartalma jellemzően 3-6%

Karácsonyi vacsorának nem hagyományos karácsonyi ételeket szoktam csinálni, hanem olyanokat, amik időigényesek, drágák, vagy bonyolultak, vagy ezeknek valamilyen kombinációja. Mivel marha, ez hosszadalmas és drága. Cserébe nem bonyolult és nagyon finom!
Jóanyám azt mondta, hogy ez a saját találmánya. Nem állítom, hogy nem létezhet ilyen, vagy nagyon hasonló recept, de nem olvasta sehol, nem hallotta senkitől és mivel amióta élek (tehát kb. 50 éve) főzi ezt, valószínűleg nem is a neten találkozott vele!
Az összetevőkhöz nem írok mennyiséget, de a leírásban elmagyarázom, hogy miért és ott lesz mennyiség is.

Összetevők:
marhahús, esetleg vadhús
liszt (mondjuk ebből mindenképpen egy csapott evőkanálnyi elég)
zsiradék (jóanyám olajjal szokta, de a zsír sem ördögtől való)
hagyma
fokhagyma
paradicsompüré (mindenképpen a sűrű, konzerves változat)
vörösbor
borókabogyó, babérlevél, kakukkfű, bors, só
fakultatív: méretétől függően ½, vagy egész paprika, egy kevés csipős (nyilván erőspaprika esetén az kettő az egyben megoldás), kis darab vaj

Kis háztartásban is megéri egész csirkét venni.

Ez egy jó kezdőmondat, bár valójában a kakas miatt gondoltam ezt a bejegyzést megírni és húsokról fog szólni. A kakast mondjuk egyben megfőztem pörköltnek és 8 napig ettem (majd erre is kitérek), de valójában egy egész csirke mindig jobb, mintha csak „alkatrészeket” veszünk. Már csak azért is, mert olcsóbb.

Na, de nézzük, hogy mire jó egy egész csirke egy kis háztartásban. Leválasztod a mellhúst a csontról, az bármire jó. Csirke méretétől és a felhasználás módjától függően, ez akár 4 személynek elég lehet. A combokat is leveszed, azt meg lehet sütni, 2 embernek elég és marad a mellcsont, a hát, a nyak és a szárnyak, amiből már lehet egy elfogadható mennyiségű levest főzni.
Persze, ha pörköltet csinálok, más a felállás (egész csirkét ritkán főzök meg egyszerre). A mellhúst akkor is leválasztom és megy a fagyasztóba, de ilyenkor a combok mellé a szárnyak, a nyak és a hát alsó fele (az a húsosabb) is belekerül a fazékba. Ez kb. 3 adag. A mellcsont és a hát felső része szintén megy a fagyasztóba és majd jön mellé aprólék, hogy legyen egy leves.
Persze a kész pörköltet le lehet adagokban fagyasztani és bármikor elő lehet venni, ha nincs időnk főzni.

Egy ideje már gondolkodtam egy külső SSD beszerzésén, mert kezdtek elhalálozni a pendrive-jaim. A 256 GB-os Kingston igazából sosem működött jól (kb. 60-70%-ban ismerte fel a gép és a tempója is jóval kisebb volt, mint a gyári adat, de már nem volt kapacitásom visszaküldözgetni), de most a régi 64 GB-os Corsair is kezdte megadni magát.

Elég egyértelmű volt, hogy pendrive-ot nem veszek, mert a tudásukhoz képest aránytalanul drágák, a Samsung meg adta magát, hiszen az M2-es a gépemben szintén Samu és maximálisan elégedett vagyok vele. Ráadásul ez volt az egyik legolcsóbb opció is.
Hogy miért pont Alaszka kék? Mert kb. 10%-al olcsóbb volt, mint a fekete.

Hamár az ár. Nyilván számítottam arra, hogy elkezd emelkedni az ára, szóval ez is fontos volt, de arra nem gondoltam, hogy ennyire jól elkapom az időpontot. Ugyanis én még szerda este 41990-ért rendeltem, de ma már 47390, szóval gyorsan dobtak az áron 13%-ot.

A régi gépem 2010-es keltezésű, de a ház még egy kicsit régebbi. Mostanra jól meg is halt a power gomb mikrokapcsolója, de szerencsére itt a reset, amit csak át kellett dugni az alaplapon és máris kényelmesen be lehet kapcsolni a gépet. Na, ezután mondja bárki, hogy a reset gomb fölösleges!

Tudom, hogy ez ellentmondásnak tűnik, de valójában arról van szó, hogy hiába nem terveztünk valamit, ha adódik egy jó lehetőség, azt érdemes lehet kihasználni.

Mivel alapvetően konyháról beszélünk, elsősorban az élelmiszerre gondolunk, de azért konyhai eszközök, vagy kisgépek is szembe jöhetnek velünk, amit előzetesen nem terveztünk. Vagy terveztük, de későbbre és egy jó akció keresztülhúzhatja a számításainkat.
Úgy gondolom, hogy a túltervezés is lehet hátrányos (tehát a tervekhez való merev ragaszkodás), de a túlzott impulzusvásárlások mégis jobban köztudatban vannak, mert olyankor gyakran marhaságokat vásárolnak az emberek. Pedig, az impulzusvásárlásnak nem kell feltétlenül marhaságnak lenni.

Néhány példa tőlem a közelmúltból:

1. Konyhai kisgép: kávédaráló. Kávéval kapcsolatban nincsenek nagy igényeim. Amúgy is french presst használok. Mondjuk pont ezért a legtöbb őrölt kávé valójában túl finomszemű ehhez. Na, Lidl-ben egyszer csak szembe jött velem egy Silvercrest kávédaráló kb. 3000 Ft-ért és gyorsan meg is vettem. Meg persze vettem szemes kávét is és az a durva, hogy ez együtt, alig volt drágább, mint az őrölt kávé. A 2. kiló kávénál már jobban jártam, mint ha maradtam volna az őröltnél. Ráadásul, mivel kicsit durvábbra tudom őrölni a kávét, valójában finomabb kávét is iszom!

Konkrét példán keresztül fogom leírni, hogy miért nem baj, ha időnként hibázunk kicsit. Még akár új recepteknek is utat nyithat egy kissé félrecsúszott megvalósítás.

Viszonylag gyakran sütök császárhúst (Ha esetleg valaki nem tudná, ez valójában az oldalas, de a bőrrel, meg alatta azzal a kis zsírréteggel együtt.). Nagyon egyszerűen készítem. Tepsibe zsír, arra cikkekre vágott krumpli és hagyma, meg néhány gerezd fokhagyma. A húsra csak só és bors. Felöntöm kevés vízzel, vagy sörrel és esetleg dobok mellé 1-2 rozmaringágat. Alufóliával lefedve 30-45 perc (hústól függ) 180°C-on, majd 20-30 perc fólia nélkül és közben időnként kenegetem a bőrt valami jóféle ecettel (meg az alatta lévő zsírral) és végül még magas hőfokon 5-10 perc. A végén a bőr ropogós lesz. Nem bonyolult étel, de kell hozzá némi idő, meg törődés.

Most az változott, hogy a nemrég vásárolt öntöttvas edényben készítettem, aminek a használatát még tanulom. Csülköt már sütöttem benne, de az alatt nincs krumpli, meg hagyma, szóval az idő nem számít. Itt viszont igen, mert leéghet a krumpli.
Eleve kevesebb vizet tettem alá, mert tudtam, hogy az öntöttvas edénybe kevesebb is elég, de sajnos 1 órát maradt a fedő alatt, így gyakorlatilag már elkészült, de a bőr nem ropogós, hanem vajpuha lett. Azért az ecetes kezelést megkapta (most almaecetet használtam) és el is kezdett kissé karamellizálódni, de pontosan tudtam, hogy ez bizony sosem lesz ropogós.