Konkrét példán keresztül fogom leírni, hogy miért nem baj, ha időnként hibázunk kicsit. Még akár új recepteknek is utat nyithat egy kissé félrecsúszott megvalósítás.
Viszonylag gyakran sütök császárhúst (Ha esetleg valaki nem tudná, ez valójában az oldalas, de a bőrrel, meg alatta azzal a kis zsírréteggel együtt.). Nagyon egyszerűen készítem. Tepsibe zsír, arra cikkekre vágott krumpli és hagyma, meg néhány gerezd fokhagyma. A húsra csak só és bors. Felöntöm kevés vízzel, vagy sörrel és esetleg dobok mellé 1-2 rozmaringágat. Alufóliával lefedve 30-45 perc (hústól függ) 180°C-on, majd 20-30 perc fólia nélkül és közben időnként kenegetem a bőrt valami jóféle ecettel (meg az alatta lévő zsírral) és végül még magas hőfokon 5-10 perc. A végén a bőr ropogós lesz. Nem bonyolult étel, de kell hozzá némi idő, meg törődés.
Most az változott, hogy a nemrég vásárolt öntöttvas edényben készítettem, aminek a használatát még tanulom. Csülköt már sütöttem benne, de az alatt nincs krumpli, meg hagyma, szóval az idő nem számít. Itt viszont igen, mert leéghet a krumpli.
Eleve kevesebb vizet tettem alá, mert tudtam, hogy az öntöttvas edénybe kevesebb is elég, de sajnos 1 órát maradt a fedő alatt, így gyakorlatilag már elkészült, de a bőr nem ropogós, hanem vajpuha lett. Azért az ecetes kezelést megkapta (most almaecetet használtam) és el is kezdett kissé karamellizálódni, de pontosan tudtam, hogy ez bizony sosem lesz ropogós.