Szóval adott egy B550-es alaplap (MSI MPG B550 Gaming Plus), ami egy erős középkategória. A proci egy 5700G, szóval maximum PCI-E 3-at tud az SSD felé (is), ami nem probléma, mert Egy Samsung 970 EVO Plus van a gépben. VGA nincs, viszont van 2 db. 1 TB-os WD RE2 mirror RAID-be kötve, meg szintén 2 db 4 TB-os külső vinyó, USD 3-ra kötve (alaplap).
Probléma a következő: akár az SSD-ről, akár a RAID vinyókról másolok a külső vinyókra (vagy onnan vissza) meg van a kellő sebesség (kb. 155 Mb/s), de ha az SSD-ről másolok a RAID vinyókra, akkor a sebesség kb. a harmada (55-65 Mb/s). Na, ez miért lehet?
Hirdetés
B550 szűk keresztmetszet, de mi és miért?
A mágusmester 1. rész
Előszó
Ebben az irományban egészen más vizekre evezek, mint ami Pityu naplója volt. Két általam kedvelt műfajt, a Sci-Fit és a Fantasyt próbálom összegyúrni, aztán majd ti, kedves olvasók megmondjátok, hogy ez mennyire sikerült. Az első fejezetben mindenféle ál-technikai részletekkel foglak traktálni titeket, de utána azért beindul a sztori, szóval kitartás!
Prológ
Reggel volt. Kinyitotta a szemét és miközben nézte, ahogy az ablak előtt álló fa ágai között átszűrődő napfény foltjai játszanak a mennyezeten, már megint a szokott irányba szaladtak a gondolatai:
"- Mik ezek az álmok? Miért hallgatok rájuk? Miért nem jön össze semmi? Miért vagyok ilyen elcseszett?"
Persze választ soha sem kapott a kérdéseire, pedig úgy érezte, hogy már mindent megpróbált. Ráadásul épp tegnap rúgták ki az utolsó lehetséges munkahelyéről is, ezért az a hirtelen belenyilalló gondolat, hogy „megint el fogok késni” valójában teljesen alaptalan volt. Amikor erre rádöbbent, hangosan felnyögött:
- Ó basszus!
Döbbenet, már 8 éves az egyéni avatarom
Még én magam is meglepődtem, hogy 8 éves (és egy hónapos) az avatar, amit "viselek". Ezúton is köszönöm vond-nak, hogy megalkotta, mert 8 év után is rá tudok csodálkozni. Soha, egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy valaha lecseréljem, vagy kérjek rá valami módosítást. Még mindig emlékszem az érzésre, amikor először láttam meg egy hsz-em mellett. Érdekes módon nem öröm volt, hanem egyféle megelégedettség, hogy "aha, így már minden rendben".
Albérlet kerestetik
Nem mondom, hogy kedves ismerősöm, mert Szúnyoglányról van szó, de azért megsajnáltam. Nyilvánvalóan a többség nem tudja, hogy ki az a Szúnyoglány, de nem is számít.
Ha tudtok valamit Budapesten jelezzétek.
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
7
ELMŰ helyett nemzeti szolgáltató
Nyilván úgy voltam vele, hogy nem számít, ki számláz évente 14 alkalommal és húz le. Na, de az hogy hirtelen nincs delej és senki sem tudja, hogy kit kell hívni, mert éppen nincs felelőse a dolognak, az eléggé durva.
Szóval jelenleg a nemzeti szolgáltató első lépése, hogy nincs szolgáltatás. Már lassan meg sem lepődök.
Pityu naplója 5. rész
53. fejezet
Arról már írtam, hogy mennyi mindent csináltunk a nyáron. Mármint ilyen befőzések szempontjából. Lett sokféle szörp, lekvár, befőtt és rengetegféle savanyúság (Nekem a vegyes erőspaprika és a csípős csalamádé a kedvencem, meg a gyöngyhagymás cukkini.).
Viszont ami ennél sokkal fontosabb, az a vendégházaknál lévő nagy, öreg gyümölcsfák termése. Mondjuk a dió ebből a szempontból nem számít. Van két nagy cseresznyefa. Mivel a koraiból nagyon sok volt, ezt már nem akarták befőzni az asszonyok. Jocó viszont összedugta a fejét Bandival és kitalálták, hogy pálinka lesz belőle, így lesz a vendégháznak teljesen saját pálinkája. Később a szilvát is ilyen sorsra szánták. Két nagy szilvafa is van. Valami régebbi fajta, apró szemű. Erzsi néni itt egy kicsit vitázott, mert azt mondta, hogy ebből lenne a legfinomabb lekvár, de végül Bandiék győztek. A két nagy körtefa viszont nem volt szimpatikus. A lepotyogott körte is kemény és olyan, mintha kavicsok lennének benne. Erzsi néni erre mondta, hogy kövecses a körte, viszont szerinte ez a fajta legjobb pálinkánakvaló, csak sokan ezt nem tudják. Ez is valami régi fajta.
Szóval a vendégháznak teljesen saját pálinkája lett, mégpedig három fajta is! Én a cseresznyét nem szeretem, de a szilva és a körte tényleg nagyon jó lett, pedig még éppen csak le lettek főzve.
Mivel nem lett sok egyikből sem, a dolgozók kapnak 1-1 üveggel, a többi pedig megy a faluboltba, de elsődlegesen a vendégek vehetik meg.
A cseresznye teljesen hétköznapi, de ebből a szilvából kevés van (mindenki inkább a nagyszeműeket tartja), ilyen körte pedig csak ez a két fa van az egész környéken, szóval igazi különlegesség. Mondta is Bandi, hogy jó drágán fogja adni őket. Már csak azért is, mert ilyen kis mennyiséget eleve drágább csinálni.
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Helyszíni riport
5
Pityu naplója 4. rész
40. fejezet
A borítókép forrása: [link]
No, hát eleinte a régi telepnek nem volt neve, csak simán vendégházak néven emlegettük (vagy ugye régi telepként), de gondolkodtunk, hogy kellene valami jó név, csak nem tudtunk megegyezni. Végül Polgi oldotta meg a dolgot. Volt egy bizonytalan emléke, még a TSZ időkből és aztán kerített egy régi földhivatali térképet, még a 30-as évekből valót. Azon ez a rész még nem falu volt, hanem mindenféle majorok voltak itt (igazából csak ez a telep maradt meg a falu szélén) és úgy hívták, hogy Ómajor. Az Újmajor meg az a rész, amiből a TSZ központ lett. Ez tetszett mindenkinek, úgyhogy egyhangúlag megszavaztuk, hogy Ómajor Vendégházak lesz a neve! Mivel közben Bandi csináltatott egy szép kaput, már rakatott is fölé egy nagy, faragott névtáblát! Jól néz ki!
Túl nagy dolgok amúgy nem történtek a nyitás utáni első hónapban (dolgoztunk, tanultuk az új dolgokat és kezdünk belerázódni), talán csak annyi, hogy Marcsának június végén, nekem meg július közepén van a születésnapom és megbeszéltük, hogy egyszerre tartjuk, hogy ne kelljen külön szervezkedni. Az mondjuk kicsit probléma volt, hogy nem mi szerveztük, úgyhogy kicsit aggódtunk, de végül nem volt gond. Kisjuli vette kezébe a dolgokat Gabival, meg Imivel és Lacával. Meg is hívtak mindenkit, úgyhogy több, mint harmincan voltunk. Jött András bácsi, Erzsi néni és Lakatosék is (persze tőlük csak a szűkebb család), meg persze a szokott társaság.
Most nem a halasházban csináltuk, hanem Kisjuliéknál a tanyájukon és ennek is meg volt az oka!
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Helyszíni riport
23
Lakótelepi idill!
Egy ismerősömnél láttam ezt a képet, a vidéki élet szépségeiről:
Gondoltam írok egy hasonló szösszenetet a városi, azon belül is a lakótelepi élet "szépségeiről"! (A szemfüleseknek feltűnhet, hogy a kép készítője szerint a kecske béget.)
Na, akkor egy kis lakótelepi idill!
Reggel 5:45-kor arra ébredsz, hogy a szomszéd öregasszony indul bevásárolni (feltétlenül ott kell lenni már nyitás előtt) és jól becsapja az ajtót maga után.
Mire visszaaludnál, már lent vannak a kutyatulajdonosok és a kutyák hangosan üdvözlik egymást és a napfelkeltét (Kisebb kutyák esetében ez a hang megfelelhet a macskanyávogásnak.)
Időközben beindul a forgalom a közeli főúton, tehát zörög a villamos, pöfög a dugóban álló busz és teherautó és elindulnak a gyerekek – kellő ordibálás közepette – az óvodába, iskolába.
A fölötted lakó nő már tűsarkúban rohangálva készülődik (lódobogás?).
7:30 körül már elkezdik a füvet nyírni a parkban fűnyíróval és fűkaszával is, de persze nem egyszerre, hogy lehetőleg egész nap zajonghassanak. Persze 1 nap alatt nem végeznek, úgyhogy 2-3 napig élvezheted a műsort (minden héten).
8 körül valaki már biztosan elkezd fúrni, de később még csatlakozhatnak hozzá páran, mert a korábban kifúrt kb. 25000 lyuk biztosan nem elég. Menet közben egy vélhetően vidékről felszármazott illető flexelni is elkezd, mert anélkül nem élet az élet.
Közben leérnek a kisgyerekes anyukák a parkba/játszótérre, hogy miközben ők a telefont nyomogatják, a gyerek nyugodtan ordíthasson/visíthasson. Mellette a fél óránként megjelenő, dugóban araszoló és szirénázó mentő/rendőr/tűzoltó már szinte fel sem tűnik.
16 óra után az addig fúrkodók pihenni térnek és a kisgyerekesek is hazamennek, de a nap közben dolgozóknál most kezdődik a műszak. Most ők viszik le a gyereket ordibálni, amíg a férjük kifúrja a megfelelő számú lyukat. Néhányan elindítják a mosógépet is (rosszabb esetben egy öreg Hajdú is van közöttük).
Este 8 körül mindenki elcsendesedik, úgyhogy ezt a nyugodt időszakot kihasználják a kutyatulajdonosok egy esti sétáltatásra, amikor is a kutyák ismét hangosan üdvözlik egymást.
Idő közben a szomszéd öregasszony már TV-t néz olyan hangerővel, hogy a szomszéd kerületben is hallják, de szerencsére ezt csak addig csinálja, amíg a parkban meg nem jelennek a részeg fiatalok a bluetooth hangfalaikkal, hangos ordibálás közepette. Ez eltart hajnal 1-2 ig. Hazafelé még rátehénkednek a parkolóban néhány autóra, hogy a riasztó hangjára tántoroghassanak haza.
Hajnal kettő után megjelennek az üres úton lépésben, szirénázva haladó frusztrált rendőrök, akik oda-vissza furikáznak háromszor, hogy neked se legyen jobb, mint neki.
Hajnali fél 5 körül elindulnak a több műszakban dolgozók, akik fél órát túráztatják a lyukas kipufogójú öreg autót, hogy kellően bemelegedjen.
5:45-kor pedig ismét indul a szomszéd öregasszony bevásárolni.
Mezítláb. Vagy mégsem? upgrade!
Már nagyjából 10 éve hallottam arról a „mozgalomról”, hogy jobb lenne mezítláb közlekedni, mert az emberi láb arra lett kitalálva. Nyilván ez a modern világban nehezen elképzelhető, de több cipőgyártó is rákapott a témára és elkezdtek olyan cipőket csinálni, aminek a talpa csak egy vékony kopóréteg, ami megvédi a lábat a közvetlen behatásoktól, de kellő szabadságot biztosít és nem emeli meg a sarkat. Ami még feltétel, hogy legyen hely a lábujjaknak szabadon mozogni, tehát ezek a cipők jellemzően kellően bő első résszel rendelkeznek és a teljes felső rész is valami könnyű, vékony anyag.
Én néhány éve találkoztam a neten – teljesen véletlenül – ennek az irányzatnak a legextrémebb képviselőivel, a Vibram Fivefingers cipőkkel. (A Vibram céggel már sokan találkozhattatok, mert alapvetően talpakat csinálnak, jellemzően túracipőkre és bakancsokra.)
Lassan új gépház kell, de melyik?
A jelenlegi házam (Gigabyte Sumo 5115) statikailag és külalakra még mindig hibátlan, de az előlapi USB kivezetések elkoptak és nem érintkeznek rendesen. Emiatt nem szándékozom megtartani az új gép vásárlásakor. Illetve dehogynem, csak benne hagyom a régi gépet is. Azt sem érdemes eladni, meghagyom őket egymásnak.
A vásárlás még nem most lesz, viszont a házzal kapcsolatban eléggé bizonytalan vagyok.
Mivel eleve szeretem a nagy méretű házakat, nyilván ilyeneket kerestem. Ami még fontos ebből a szempontból, hogy sok ATX méretű ház annyira szűk, hogy a max. szélességű lap (244 mm) csak cipőkanállal fér bele (Volt „szerencsém” ilyet szerelni.). Ennek okán EATX házban gondolkodom.
Pénztárca szempontjából nem szívesen mennék 40000 fölé, de nem csak az számít. Ráadásul a Corsairt leszámítva nincs tapasztalatom ezekkel a gyártókkal (Illetve a CM esetében korlátozott), ezért lenne jó a véleményeteket meghallgatni. Ha esetleg az adott típussal is van valakinek tapasztalata, az még jobb. Egyéb ötleteket is szívesen látok.