Kezdjük az alapokkal. Bármiféle hús - ez csak az elkészítési időt befolyásolja – és gyökérzöldségek (sárgarépa, fehérrépa, zeller). Meg persze a szokásos hagyma és fokhagyma. Ezen kívül, ha só és bors van otthon, akkor már egész jó lesz.
Az egyetlen lépés, ami talán egyeseknek nem szokványos, hogy a felkockázott húst picit lisztben, vagy keményítőben megforgatjuk és valami zsiradékban kicsit lepirítjuk. Lehetőleg több kisebb adagban, hogy tényleg piruljon. Amikor a húst kivettük, jöhet a zsiradékba a hagyma és a fokhagyma. Hogyha van otthon, ilyenkor mehet bele paprika is. Amikor kész, visszatesszük a húst. Ezután, megint csak, ha van otthon, mehet bele felkockázott paradicsom. (Hogyha csirkét használsz, már mehetnek is a falatnyi darabokra vágott zöldségek. Sertés vagy marha esetén addig kell főzni a húst, míg majdnem jó és akkor jöhetnek a zöldségek.) Ezután felöntöd valamivel. Ha csak víz, akkor víz. Alaplé a legjobb. Persze, ha van otthon egy kis bor, mehet 1 deci, vagy egy fél doboz/üveg sör. Ezeket kicsit el kell forralni és utána felönteni alaplével/vízzel. Viszonylag sok folyadék kell, a végén is majdnem el kell hogy lepje.

Joggal merül fel, hogy ha utálom, mit keres itt? Ez kicsit kapcsolódik az előző bejegyzéshez: nem kell elfogadni a megszokott recepteket! Hát ez is teljesen másképp készült, kísérlet gyanánt: tudom úgy készíteni, hogy szeressem?

Szerintem mindenkinek van egy képe a paradicsomos káposztáról, ami leginkább egy paradicsomszószban úszkáló főtt káposzta, jellemzően jól megcukrozva. Persze ezt is lehet sokféleképpen csinálni, de erre most nem térek ki.

Lényeg az, hogy megláttam a piacon egy szép, kis méretű káposztát és bár nem terveztem, de megvettem, mert a káposztafőzeléket szeretem (a végén majd szerintem ezt is leírom). Viszont múlt héten is (meg ezen a héten is) nagyon sok, finom, érett paradicsomot vettem.

(Igen, ez a káposzta nem a hagyományos gömbölyű, hanem lapos, de ez ilyen fajta. Szerintem jobb az íze és a levelei is vékonyabbak, hamarabb elkészül)

Mivel egy agglegény sem feltétlenül tud főzni, mielőtt agglegény lesz (persze, ha eleve így indul neki az életnek az más), ez is olyan, mint amikor valaki saját háztartást indít (különköltözik a szüleitől). Valahol el kell kezdeni és ezek nyilván először a receptek. Hogy családi, vagy szakácskönyv, vagy netről vadászott, az valójában mindegy.
Családi recepteknél sem mondják meg, hogy miből hány gramm kell, próbálod azt az ízt elérni, amit megszoktál. Valójában a többivel is így van. Hiába vannak meg a mennyiségek, lehet, hogy csalódsz, de fontos felismerni, hogy nem a recept hibás, csak kicsit igazítani kell rajta, hogy neked megfeleljen. Teljesen nyugodtan lehet változtatni az arányokon.
Persze ez a süteményekre nem feltétlenül vonatkozik, az szó szerint más tészta.

Szóval az első lépés, amikor a receptekből már tudsz olyat főzni, ami neked ízlik. Ehhez már igazítani kellhet a fűszerezésen. Elindulni nehéz lehet, de ezt a szintet elérni igazából mindenkinek megy, ha kicsit akarja.

Nyilván a rizseshúsról először az embernek a menzás borzalom jut az eszébe. Gyakorlatilag egy pörkölt, amibe rizst szórnak és teljesen szárazra főzik. Na, de azért ezt lehet jól is csinálni és főleg nagyon változatosan. Ráadásul konkrétan a rizshez sem kell ragaszkodni. Én most gerslit (hántolt árpa) használtam, de bulgurral is szoktam.

A képen látható változatban a hús szerepét marhaszív tölti be. Tudom, hogy most sokan ráncolják a homlokukat, de ez egy nagyon jó húsféle és ráadásul olcsó is (kb. 900 Ft/Kg). Igaz, ritkán lehet hozzájutni, de sertésszívvel is jó és az még olcsóbb. Persze bármilyen húsból elkészíthető (A végén majd írok egy egész gyorsan elkészíthető változatot, ami csirkével készül.).
Az alapok adottak, apróra vágott hagyma, fokhagyma és paprika (meg egy kis erőspaprika) megdinsztelve, majd erre jöhet a húsféle. Amikor az is kifehéredett, akkor nagyobb mennyiségű felkockázott paradicsom jöhet rá. Ez fontos, ugyanis nem pörköltet készítünk. Fűszerezés. Hát az van, hogy ebbe egy szem pirospaprika sem került! Bizony, lehet anélkül is főzni! Borókabogyó, köménymag, mustármag, ánizskapormag, görögszénamag, bors. Tisztában vagyok vele, hogy ezek közül a legtöbb háztartásban a köménymag és a bors ami fellelhető, de ez nem baj, mert mehet hozzá mondjuk kakukkfű, vagy rozmaring, vagy majoránna, vagy ezek bármilyen kombinációja, úgy is jó lesz. Ezután már csak várni kell, hogy a húsféle megpuhuljon, ami a marhaszívnél kb 1.5 óra. Ezután jött rá a felkockázott zeller, sárgarépa, fehérrépa és itt került hozzá az előre beáztatott gersli és a szintén előre beáztatott szárított gomba is. Itt nyilván kell hozzá tenni némi vizet. Még kb. 15 perc és amikor ezek is majdnem jók, akkor jött néhány marék borsó. Még pár perc és kész is.
Az adag, amit készítettem, az 3 embernek elég, vagy mondjuk egy 4 fős családnak (2 felnőtt, 2 gyerek, feltéve, hogy nem két kamaszfiú, mert akkor ez még kevés is lehet nekik.)
A hús kb. 25 dkg
1 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 paprika és valamennyi erőspaprika, de ez elhagyható
3 nagyobb paradicsom
1 nagyobbacska sárgarépa
1 közepes fehérrépa
1/3 zellergumó
2 marék zöldborsó
1/2 marék szárított gomba
A fűszerek közül a borókabogyó az 5-6 szem volt, a többi fűszerből kb 1 teáskanálnyit használtam (borsból nyilván ennél kevesebbet, mondjuk kávéskanálnyit).
Ami fontos, hogy ez a kaja nem lehet száraz! Kicsit szottyosnak kell lennie, mert akkor finom igazán.
Ráadásul, ha a húst kicseréled mondjuk csicseriborsóra, akkor máris egy vegán kajád van! Konzerv csicseriborsóval meg az egész elkészül 20 perc alatt.

Régóta fontolgatom, hogy ebből sorozatot írok. Nyilván nem arról lenne szó, hogy a mirelit pizzát hogyan kell felturbózni, hanem arról, hogy hogyan lehet viszonylag kevés befektetett munkával, akár olcsó alapanyagokból, vagy maradék felhasználásával jó kaját készíteni.
Esetleg arról is szó lenne, hogy milyen extra alapanyagokat lehet érdemes beszerezni, hogy kicsit felturbózzuk az unalmas, megszokott kajákat, illetve arról is szó lehetne, hogy 1-2 összetevő megváltoztatásával hogyan lesz egy teljesen más étel valamiből.
Olyan ötleteim is vannak, hogy hogyan lehet költséghatékonyabban vásárolni és hogy amit esetleg hulladéknak gondolunk, az lehet értékes alapanyag is.

Szóval hsz-ben írjátok meg, hogy érdekel-e egy ilyen sorozat, illetve, ha van ötletetek, hogy mit lehetne belevenni, akkor azt is szívesen látom.

Ja, szóval megint tahó voltam, de nem ez a személyiségfejlődés, hanem az, hogy ezeket a helyzeteket elkerüljem.
Régóta dolgozok ezen és ahogy telik az idő egyre könnyebb, de ez nem jelenti azt, hogy megváltoztam, inkább csak azt, hogy mennyire tudom kontrollálni a baromságaimat.
Persze lehet, hogy nincs igazam, de úgy tapasztalom, hogy valójában megváltozni nem tudunk – illetve csak részletekben – és az a fejlődés, ha tudatosan foglalkozunk ezekkel a „”hibákkal” és nem vetítjük másokra. Mert igen, nálam általában az van, hogy amikor kitör belőlem a bunkóság, akkor mindenkit elküldök a bánatba.
A legtöbben ezt nem látják, de van egy nagyon jó barátom, akire ezt rá szoktam zúdítani. Igazából rohadtul mázlista vagyok, mert nem sértődik meg. Mondjuk megkér, hogy ne ordítsak a fülébe, vagy megkérdezi, hogy kidühöngtem-e magam és utána tudunk normálisan beszélni.
Persze mindenki más és van, akinek egy szakember segítsége jól jöhet. Itt nem arra gondolok, hogy valami pszihés probléma van (nyilván ott sem árt egy szakember), csak arra, hogy valamiért nem találod meg a helyed a világban, vagy nem találod meg a hangot az emberekkel. Vagy, nem találod meg a hangot önmagaddal. Nekem a szakember nem vált be, de ez én vagyok. Nekem az vált be, hogy magamon dolgozok.
Nem volt könnyű, de elfogadtam, hogy nem olyan vagyok, mint amit elvárnak tőlem és azóta sokkal jobb a kapcsolatom az emberekkel. Mindezt azért mert magamat jobban megismertem.
Én például szociofób vagyok. Legalábbis bizonyos értelemben. Valószínűleg remete géneket kaptam, mert jóanyám szerint már kisgyerekként sem igényeltem a társaságot. Persze belénknevelik, hogy emberek között kell lenni, meg az ember társasági lény, meg hasonlók, de ha kényszeríted magad valami elvárás felé, akkor abból bajok lesznek.
Nálam is lett. Indulatosság, frusztráció, időnként agresszivitás. Szerencsére ennek a kiélése mindig tárgyakra korlátozódott, sosem emberekre. Illetve, ahogy vesszük, mert az hogy ordítok és elküldök valakit melegebb égtájra az is agresszivitás.
...és igen, amikor írok egy tahó kommentet az pont olyan, mintha összetörnék valamit. Nem arról az emberről szól, akinek esetleg belegázolok a lelkébe, ahogy nem arról a tányérról szól, amit esetleg összetörök.
Ez rólam szól és az én hülyeségemről és nem baj ha hibázok. El kell fogadni, hogy hibázok és el kell ismerni, ha hibázok, de tanulni kell belőle!

Szóval adott egy B550-es alaplap (MSI MPG B550 Gaming Plus), ami egy erős középkategória. A proci egy 5700G, szóval maximum PCI-E 3-at tud az SSD felé (is), ami nem probléma, mert Egy Samsung 970 EVO Plus van a gépben. VGA nincs, viszont van 2 db. 1 TB-os WD RE2 mirror RAID-be kötve, meg szintén 2 db 4 TB-os külső vinyó, USD 3-ra kötve (alaplap).
Probléma a következő: akár az SSD-ről, akár a RAID vinyókról másolok a külső vinyókra (vagy onnan vissza) meg van a kellő sebesség (kb. 155 Mb/s), de ha az SSD-ről másolok a RAID vinyókra, akkor a sebesség kb. a harmada (55-65 Mb/s). Na, ez miért lehet?

Még én magam is meglepődtem, hogy 8 éves (és egy hónapos) az avatar, amit "viselek". Ezúton is köszönöm vond-nak, hogy megalkotta, mert 8 év után is rá tudok csodálkozni. Soha, egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy valaha lecseréljem, vagy kérjek rá valami módosítást. Még mindig emlékszem az érzésre, amikor először láttam meg egy hsz-em mellett. Érdekes módon nem öröm volt, hanem egyféle megelégedettség, hogy "aha, így már minden rendben".

Nem mondom, hogy kedves ismerősöm, mert Szúnyoglányról van szó, de azért megsajnáltam. Nyilvánvalóan a többség nem tudja, hogy ki az a Szúnyoglány, de nem is számít.

Ha tudtok valamit Budapesten jelezzétek.