Önmagadért

Minden pofon után újra fel kell állni,
Hiszen minden rossz után jöhet még akármi!
Nem feltétlenül kell boldognak lenni,
Elégedettség kell! Semmi több, csak ennyi!
Ha elégedett vagy, már nem vagy magányos.
Kelsz amikor éber vagy és alszol, mikor álmos.
Tesznek a kollégák lassan a fejedre?
Csak bemész reggel és leülsz a helyedre.
Csinálod amit kell, de mikor hazaérsz,
Annyit kell tenned, amit tennél önmagadért!
Elröppen hamar az a néhány óra,
Amit „elkölthetsz” minden nap saját magadra.
Mit számít a múlt, ha számíthatsz magadra?
Mit számít a jelen, ha nem befolyásolja
Azt, aki vagy és azt, aki még lehetsz
És mosolyogsz azon, aki keresztbetesz?

Álmodtam a repülésről, többször is. Éreztem a szél suhogását magam körül és ahogy a ruhámat rángatja. Éreztem a félelmet, hogy nem tudom irányítani … eleinte.
Később elkezdtem egyre jobban élvezni, ahogy a fák koronája fölött néhány centivel suhanok el és egyre magabiztosabban kerülgetem az akadályokat.
Azután körülnéztem és gyönyörködtem az alattam elsuhanó tájban. Újra és újra.
Először csak a közvetlen környéket jártam be és érdekes volt más perspektívából látni az ismert és megszokott környezetet, de később egyre messzebb merészkedtem, ahogy egyre magabiztosabbnak éreztem magam.
Kitágult a világ, de mégis a részleteket láttam élesebbnek ezáltal.
Érdekes, hogy megfelelő helyről szemlélve, bár átfogóbb képet kapunk, mégis jobban feltűnnek azok a fontos, érdekes részletek amik megszínesítik a képet és amiket újra meg akarsz nézni.
Ebben az állapotban megtehettem.
Felszabadultnak, elégedettnek és igen, boldognak éreztem magam. Pedig egyedül voltam.
Ugyanakkor ott volt a táj. A város, a házak, a fák és az ég madarai társamul.
Egyre nagyobb lendülettel vetettem bele magam a mélységbe, mert pontosan tudtam, hogy nem zuhanhatok le.
… pontosan tudtam.
Láttam a határokat, de ezeket – Ikarossal ellentétben – tudatosan tágítottam apránként és nem léptem át. Végül mégis a csillagos ég lett a határ, ami valójában a határtalanság.

Ez az a mondat, amitől a falra mászok. Az utóbbi 5-10 évben erősen bebizonyosodott, hogy a „nagyrabecsült” piaci elemzőknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy mit várnak el a felhasználók.
Ez még nem is lenne feltétlenül probléma, de sajnos a gyártók a piaci elemzők előrejelzései alapján alakítják ki a termékportfóliót. Ez viszont már probléma, mert sokszor a termékkínálat nem fedi le a tényleges igényeket.
Hogy miért működik mégis ez a rendszer? Roppant egyszerű. Viszonylag kevés a tudatos felhasználó. Ezzel nem a felhasználókat szeretném minősíteni, mert nem lehet elvárni, hogy mindenki szakértő legyen. A probléma az, hogy az átlagember elhiszi, amit a piaci elemző által befolyásolt gyártó a képébe tol. Vagy a gyártó által befolyásolt piaci elemző?

Notebook. Tényleg jó hogy van. Sok esetben a munkát nehéz lenne másképp megoldani. Az átlag felhasználónak viszont semmi szüksége a mobilitásra. Megveszi a notit, lerakja az asztalra, rádugja az egeret, billentyűzetet és az FHD monitort és utána szentségel, hogy nem fut rajta rendesen a „krájsziz”. Nem is értem, hogy miért?
Nyilván, egy háztartásban is lehet létjogosultsága egy notinak. Második gépként. Amíg valaki játszik a PC-n, addig a többiek egy notin le tudják rendezni a facebookot.
Filmet nézni sem érdemes egy 15.6'-os, sok esetben TN+Film paneles notin, 1366x768-as felbontásban. Ráadásul egyre nagyobb divat a 12-14'-os eszköz. Teljesen jó hogy ez a divat, de komoly munkára a legtöbb eszköz alkalmatlan, másra meg nem jó. De hát ugye a piaci elemzők szerint….
Nyilván az elmúlt években már egész jó teljesítményű készülékek vannak, akár az alsóbb árkategóriákban is, de sok esetben egy hasonló árú PC jobb megoldás lenne. Manapság már a méret sem kifogás, mert nagy teljesítményű ITX rendszert is össze lehet rakni.

Jó ideje ígérgetem már néhány embernek, hogy megírom ezt a történetet. Évek óta befejezetlen volt. Nem, mintha olyan különösebben izgalmas lenne, de hamár megígértem...

Már egészen korán, úgy 15-16 éves korom környékén elkezdtem próbálkozni azzal, hogy szakállat növesztek. Hogy miért? Mert tetszik. Valójában semmi más oka nem volt... Eleinte.
Valljuk be, akkoriban eléggé satnya volt az arcszőrzetem (most sem egy dzsungel), így időnként meguntam és leborotváltam. Ráadásul a rokonok is rendszeresen leszólták (leginkább anyukám, de a nagynéném is) és a tanáraim sem rajongtak érte.
Igazából ez kevéssé befolyásolt, de azért egy kicsit mégis. Kevés ember van, akit nem érdekel a legkevésbé sem mások véleménye, pláne teenager (mármint tinédzser) korban.
Ami leginkább visszatartott, az az volt, hogy nem volt sem kellő mennyiségű, sem kellő minőségű szőrzetem.

A fordulópont 1993 novembere volt (17 éves voltam ekkor), amikor is kirúgtak a középiskolából. Ez egész pontosan 1993 november 8-a, hétfő volt és én előző nap borotválkoztam.
Akkor utoljára.
Olyan körszakáll-féleséget növesztettem. Azért féleséget, mert a bajuszom és a szakállam nem nő össze a mai napig sem. Szóval van egy bajusz, ami az ajkam középvonala alá ér és van egy kecskeszakáll, aminek a hossza eleinte 1-3 cm volt, attól függően, hogy mikor nyírtam.

Má' megen egy vers!
Igazából nem várok tanácsokat, mert a döntés már a vers megírása előtt megszületett.

Mit tennél?

Mit tennél, ha olyat
Szeretnél, akit nem szabad?
Mit tennél, ha tudnád,
Hogy a szíved megszakad?
Mit tennél, ha nem lenne
Okos szeretni őt
És mit tennél, ha
Éjjelente gyötör?

Mit tennél, ha tudnád,
Hogy nem szabad szeretni?
Mit tennél akkor, ha
Nem tudnád feledni?
Mit tennél, ha nem olyan lenne,
Aki neked tényleg megfelelne?
Mit tennél, ha őt is érdekelnéd
És mit tennél, ha mégis elsöpörnéd?

Mit tennél, ha az élet
Mégis odasodorna téged?
Mit tennél?

Hosszú idő után ismét egy vers. Hajnalban felébredtem és leírtam az első két versszakot. Most hazaértem és leírtam a többit. íme.

Bukott isten

Bukott isten pihen e helyt,
Zuhanta csúfos volt nagyon,
Magas, ingatag talapzatról
Dőlt le egy hűvös hajnalon.

Felkapaszkodott, ki tudja mikor,
E magaslatra, ahol állt,
Türelmesen lesve fentről,
Ostobák hadára várt.

Bukott isten pihen e helyt,
Zuhanta csúfos volt nagyon,
Kiábrándult elvakultjai
Odahagyták eme hajnalon.

Hatalmas bár nem volt sosem,
De annak tétette magát,
Ám hazugságok áradatától,
Ím összeroppant már e gát.

Bukott isten pihen e helyt,
Zuhanta csúfos volt nagyon,
Most orcával fekszik alant a sárban,
S hívei szikkadni hagyják a napon.

Megváltónak látszott egykor,
Most mégis földön hempereg,
Szakadozott palástjával törli
A dühös, haragvó könnyeket.

Már megint hülyét csináltam magamból, de legalább jól esett!

Fura ez így ugye? Na, de hát öregszem. Próbálom a pozitív oldalát látni annak is, amit el-khmm-tam.
Hétvégén volt egy jó kis buli, amit az öcsém tiszteletére rendeztek. Jó társaság gyűlt össze, de az átlag életkor is legalább 15 évvel kevesebb volt, mint az enyém.
Nem ez volt a probléma. Még csak az sem, hogy túl sokat ittam (na jó, azért ez probléma volt).
A probléma az volt, hogy megakadt a szemem egy lányon. Illetve még ez sem lett volna probléma, de elkezdtünk beszélgetni. A túlzott alkoholfogyasztás miatt, csak benyomásaim vannak a beszélgetésről, de azt tudom mondani, hogy koránál érettebb és kicsit fura. Nekem viszont ez vonzó tulajdonság. Egyszerűen csak jó volt vele beszélgetni.
Még ez sem az igazi probléma. A probléma végül is az, hogy a beszélgetés után meg akartam csókolni.
Számtalan oka van, hogy ez miért nem volt helyes.
Egyrészt nem is ismertük egymást.
Másrészt ittas voltam.
Harmadrészt jóval idősebb vagyok nála.
Negyedrészt pedig nem szoktam ilyet csinálni.
Ötödrészt pedig az öcséimnek barátja/ismerőse.
Hatodrészt pedig ezeken kívül is van számtalan oka, hogy ez miért nem volt helyes (nem akarom tovább sorolni).

Én csak nemrég óta szívom az e-cigit (2014 május), de látom az előnyeit. Előtte 22 évig dohányoztam és szerettem is, nem akartam leszokni. Most viszont az átszokás sokat segített, függetlenül attól, hogy egészségügyi gondjaim nem voltak.
Könnyebbnek érzem magam. Jobb a közérzetem és nem utolsósorban olcsóbb is. Mindezek mellett az élvezeti értéke sokkal nagyobb. A cigit (e-cigis nyelvezetben: az analógot) azért szívtam, mert kellett. Nem éreztem rossznak, hiszen függő voltam és a heroinista sem érzi rossznak a cuccot.
Most viszont főleg azért szívom az e-cigit, mert élvezem az ízeket! Számtalan dohányos, gyümölcsös és desszert íz közül lehet választani, de még kolbász, vagy pizza ízű liquid is elérhető!
Az alább linkelt videókból kiderül, hogy ez sem csodaszer és ez sem egészséges, de sokkal kevésbé káros, mint az analóg. Pont ez a lényeg! Az e-cigi egy alternatíva a dohányzók számára!
Apám 65 éves és kb. 50 éve dohányzik. Az alábbi videóban említett 3. generációs készülékkel és patronnal (tank, integrált kazán, stb.), még a 12 mg-os liquid sem volt neki megfelelő (talán a 18-as jó lett volna), viszont nekem komolyabb készletem van (mod és felújítható tank) és a 10mg-os liquiddel töltött készüléket le sem akarta tenni. Három nap alatt 4 szál analógot szívott, de csak azért, mert éppen töltőn volt az e-cigi. Amúgy viszont 20-30 szál piros Symphonia-t szív.
Kellő utánajárással és minimális elszántsággal gyakorlatilag egyik napról a másikra le lehet tenni az analógot, amivel kb. 4000-féle káros anyag bevitelétől óvjuk meg magunkat és mivel a passzív dohányzás értelmét veszíti, a környezetünket is.
Ne hagyjuk, hogy a dohány és a gyógyszeripar nyeresége az emberek egészségét áldozza fel! Mert jelenleg az e-cigi korlátozása semmi más célt nem szolgál!

"Nem fikázódni akarok, ezt előre leszögezem, de a két nem eltérő gondolkodásmódja miatt azt gondolom, hogy nem."

Ennyit tartottam meg az eredeti bejegyzés szövegéből. A többi részét viszont töröltem. Még most is azt gondolom, hogy sok esetben a két nem teljesen másképp látja a dolgokat. Különösen akkor, ha van köztük egy kis súrlódás.
Ez tulajdonképen normális.
Mivel az eredeti bejegyzés megírásakor eléggé ki voltam akadva, írtam olyat, ami sértő és/vagy eltúlzott.
Még most is azt gondolom, hogy nem volt alaptalan. Átgondoltabban kellett vona fogalmaznom és jobban kihangsúlyozni, hogy miért éltem meg úgy a dolgot, ahogy. Elmélkedősebbre kellett volna venni az írást, érzelemmentesebbre.

A bejegyzés megírása előtt alig aludtam valamit. Nagyon bántott, ami történt és nem értettem, hogy miért csinálta amit csinált. Amióta elolvasta, ő nem tud aludni, mert nem érti, miért írtam és miért így.

Valami, valamikor megtört köztünk és nem a szakításkor. Én már nem értem őt és már ő sem ért engem. Elbeszélünk egymás mellett. Nem akartam megbántani, de talán ő sem engem. Mégis sikerült, mindkét irányból.