Előszó

Ebben az irományban egészen más vizekre evezek, mint ami Pityu naplója volt. Két általam kedvelt műfajt, a Sci-Fit és a Fantasyt próbálom összegyúrni, aztán majd ti, kedves olvasók megmondjátok, hogy ez mennyire sikerült. Az első fejezetben mindenféle ál-technikai részletekkel foglak traktálni titeket, de utána azért beindul a sztori, szóval kitartás!

Prológ

Reggel volt. Kinyitotta a szemét és miközben nézte, ahogy az ablak előtt álló fa ágai között átszűrődő napfény foltjai játszanak a mennyezeten, már megint a szokott irányba szaladtak a gondolatai:
"- Mik ezek az álmok? Miért hallgatok rájuk? Miért nem jön össze semmi? Miért vagyok ilyen elcseszett?"
Persze választ soha sem kapott a kérdéseire, pedig úgy érezte, hogy már mindent megpróbált. Ráadásul épp tegnap rúgták ki az utolsó lehetséges munkahelyéről is, ezért az a hirtelen belenyilalló gondolat, hogy „megint el fogok késni” valójában teljesen alaptalan volt. Amikor erre rádöbbent, hangosan felnyögött:
- Ó basszus!

Tegnap, miután már a harmadik ellenőrizendő darabot sütötte ki, odament hozzá a főnöke és közölte, hogy elválnak útjaik és „úgy tűnik, hogy mégsem te vagy a legjobb”. Ez azért volt különösen dühítő, mert a neve Peter Best volt. Abban a pillanatban határozott elképzelése volt róla, hogy az előtte lévő elemzőműszerrel mit fog csinálni.
Minden esetre azért felült az ágyban és a fejét a tenyerébe támasztotta:
- Most mégis mi a fenéhez kezdjek?

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!