Itt viszont a Bibliára támaszkodnék (nem idézettel, kivonattal): A Pokol ''vezére'' Lucifer, aki egy angyal. Volt. Amíg szembe nem szállt Istennel, aki maga a Szeretet. A szeretetet (= Istent) egymás között élhetjük meg, és nem saját magunk irányába (Lucifer: ''Olyan vagyok, mint az Isten!'' -> valljuk meg, kicsit gőgös, önös szemlélet). Tehát itt az önzetlen szeretet áll szemben az önző érdekszeretettel. Lám, ez okozta az első ember vesztét: Ha eszel ennek a fának a gyümölcséből (mellesleg minden máséból ehetett, csak abból az egyből nem), akkor olyan leszel, mint az Isten. Az ember pedig szeretett volna Isten lenni (megintcsak önzés), és ezért megszegte annak az Istennek az parancsát, akinek mindent köszönhetett.
Ez a kettősség teszi lehetővé a szabad választást az ember számára. De itt nem az a kérdés, hogy Isten melyik ''arcát'' szolgálod, hanem, hogy elfogadod-e Istent annak, ami. Egy korábbi hozzászóláshoz kapcsolódva a Pokol pont nem kényszerít, hanem lehetőséget ad. Megteheted, hogy nem választod az Istent. Isten akkor lenne zsarnok, ha nem adná meg ezt a választást. De még egyszer mondom: a Pokol nem Isten ellentettje/sötét énje...stb., hanem a hiánya/elutasítása.

[Szerkesztve]

"We spared no expense"