A személyes jellegű, "érzés alapján" való bizonyítékok mennyivel jobbak mint azoké akik szellemekben, gyógyító kristályokban meg hasonlókban hisznek?
A belső érzések nagyon sokszor csalnak.

"...belátjuk, hogy régen lehetett olyan, amit rosszul gondoltunk."
Valóban, mintha lenne ilyen. A katolikus egyház a Biblia alapján jutott erre?
Nekem teljesen úgy tűnik, hogy az egyház sodródik a társadalom igényeivel, és nem fordítva.
Bocs, de a tudomány nem csak arról szól, hogy utólag könnyű okosnak lenni. Arról is, hogy mennyire tudjuk megjósolni a jövőbeli eseményeket.

Azért röhejes a csodaszelektálás, mert természetfölötti eseményeket nem lehet természettudományos módszerekkel vizsgálni. Amint elkezdik vizsgálni, azzal átminősítették természettudós területévé.
A rossz hír, hogy eddig bármi, amiről a tudomány kiderítette a működését, egy sem volt visszavezethető a természetfölöttire.
(Figyelem: ha nem tudjuk az okát, attól még nem lesz automatikusan csoda!)

"A lényeg, hogy nagyok a valószínűségek."
Az hogy mennyire hiszünk benne, vagy mennyire szeretnénk hogy létezzen, hogy befolyásolja az igazságot?
Ha valamiről azért mondjuk, hogy igaz, mert hiszünk benne és jó érzés, akkor az annak a beismerése, hogy az igazság egyáltalán nem érdekel.

"What is bravery, without a dash of recklessness!"