János evangéliuma nagyon részletgazdag. Egy-egy történet olyan részletességgel van leírva, hogy ez vagy kitaláció vagy tanúságtétel.
Ha kitaláció lenne, akkor nem foglalkozna olyan dolgokkal pld, hogy Jézus írt a földre a parázna asszony történeténél. A kitalációkban általában minden mondatnak helye van. Nem illik bele, hogy valaki olyat csinál, ami nem illik a történetbe, és még meg sincs magyarázva. Ha valaki nem szemtanúja a történetnek, ezt mások visszaemlékezéséből aligha írja bele, mert nincs jelentősége. Máshol is ez a részletgazdagság köszön vissza, pld a kánai menyegzőnél. A párbeszédek élményszerűek. Jézus beszédei nagyon részletesek, kapcsolata a szerzővel nagyon közvetlen, bensőséges. Lázár történeténél is minden párbeszéd részletgazdag, a tanítványok nem értik Jézust. Ki ment ki Jézus elé, ki maradt otthon, ki hogyan kérte számon Jézuson, hogy miért késlekedett...
Valószínűleg ezek a történetek leírva már jóval korábban megvoltak, Ne úgy képzeld el, hogy leült a 70-80 éves János és egy szuszra megírta visszaemlékezéseit.
De nem sokkal János halála után az egyházatyák neki tulajdonítják a szerzőséget. Nem a XXI. századból egy-egy ember, hanem írásunk van arról, hogy az evangélium születése után mintegy 50-100 évvel Jánost erősíti meg több egyházatya a szerzőségben. Persze lehet, hogy hazudnak...
A János evangélium nagyon pontos földrajzi ismerettel bír, a földrajzi nevek korhűek, leírások pontosak, a kor zsidó szokásait az író jól érti, és a történet szereplőit sokszor néven nevezi. Ezek mind olyan ember szerzősége melletti érvek, aki szemtanú volt, részese a cselekményeknek, tudja, hogy mi történt, kik voltak a szereplők és mindez hol történt. Persze mindezt tudatosan is megszerkeszthette a szerző gondolva arra, hogy a 18-19. században majd egyszer egy forrás kritikai tudomány fog születni, tudománnyá lenni, és forráselemzés módszerével fogják a leírt bibliai szövegeket boncolgatni...
Nos, lehet, hogy János továbbélt, mint az átlag, lehetett a szerző.
Lehet, hogy képes volt megtanulni a görög nyelvet, mert nem volt hülye, és fiatal volt még Jézus tanítványaként. Jézus halála után már nem a halászmesterségéből élt. Egy 16-20 éves fiatalembernél elképzelhetetlen, ha olyan környezetbe kerül, ne tudna megtanulni görögül? Csak a gazdag emberek kiváltsága az észbeli képesség?
Lázár feltámasztása nagyon részletes, néven nevezi a szereplőket, még a tanítványok értetlensége is teret kap, a halottnak már szaga van... teljesen élményszerű a történet. Ha nem lenne benne számunkra érthetetlen halott feltámadása, hanem csak egy mindennapi történet, hitelesnek tartanád talán te is. De ezzel a csodával megzavar mindent Jézus... De hát Ő ilyen.
A négy evangélium eltérésének számos oka van. Egyrészt a rendezési elv. Márkot nem érdeklik a nemzetségtáblázatok, nem érdekli Jézus születése, az a célja, hogy Jézus történetét megérthessék azok is, akik nem zsidók.
Máté azt a feladatot vállalta, hogy a zsidóknak írja le Jézus evangéliumát, ezért egy csomó zsidó utalással teszi számukra érthetővé, hogyan függ össze az ószövetség és a Jézusi tanítás és tett.
Lukács nem tanítvány, számára az volt fontos, hogy minél pontosabban leírja a tanítványok által elmondottak szerint Jézus történetét. Nem egy ember szemszöge ez, hanem több szemtanú történetének összevetéséből született mű.
És János pedig szerintem a számára legfontosabb dolgokat emelte ki, sokszor nem említve a korábban már leírtakat, pont itt érezhető leginkább, hogy aki leírja, az ott volt Jézus mellett.
Ennyi kulturális különbség, ennyi rendezési szempont, ennyi habitusú ember nem kopírozott evangéliumokat hozott létre. Valójában ez nem négy evangélium, hanem egy. A négy töredékből áll össze az egész. Egyetlen töredék sem teljes... és nem is törekedett a teljességre.
[ Szerkesztve ]
www.refujvaros.hu
