Én sem neveznék el róla semmit, vagy állítanék neki szobrot, már csak azért sem, mert ilyen rövid időn belül ilyen vitatott korszakról csak ideológiákkal átitatott jelentést hordozna. Ami engem illet, épp a kormányzó gyöngeségei, hibái, vagy a szándék ellenére való, utólag tévesnek bizonyult út maga az érdekes, ami jó alapot adhatna egy történelmi filmdrámának. Egy ilyetén, ideológiáktól független, nem heroizáló, ám nem is deheroizáló, karakterközpontú megvalósítás talán segítene az objektív megközelítésben is.

Nem hiszek abban, hogy kollektív megbánást kellene tanúsítani, hiszen a ma emberének, de még az akkori átlag magyarnak sincs mit megbánnia az akkori vezetőség cselekedetein. Természetes, hogy Trianon után a revizionizmus lett a fő irányzat, a nép akarata, és minden döntés motivációja; és ha mindenáron bűnbakot kell keresni, akkor egyes nyugati hatalmasok rövidlátása volt a leghelytelenebb, de már közülük sem él senki. (Különös korszak, hiszen úgy megváltozott a társadalomfilozófia és a technológia is, hogy voltaképp mindenki rövidlátónak bizonyult, az addigi történelmi tapasztalat nem sokat ért.) A tárgyilagosságban hiszek, és abban, hogy úgy tudjuk vizsgálni a korszakot, mint az annál száz vagy kétszáz, vagy még több évvel korábbi történéseket, pláne, hogy hazánkban sosem ment végbe olyan mértékű fanatizálódás, mint egyes más országokban, és például a fővonalbeli művészet, kivált az irodalom mindig megmaradt emberségében.

Kösz a linket, majd megnézem. Mindazonáltal nem gondolom, hogy itthon olyan mértékű történelemhamisítás és ferdítés volna a rendszerváltás óta, mint Romániában; ez a módszer inkább az egyáltalán nem fővonalbeli szélsőjobboldalra jellemző. Más kérdés, hogy az egyes tanárok akár el is tolódhatnak abba az irányba...

old rocker: Ami azt illeti, Ferenc József, az előző példám sem volt kiemelkedő politikus, inkább csak jót tett annak a berendezkedésnek a béke és a mini-EU-ként működő Monarchia. (Amit ugye a magyarok eszközöltek ki.) Hanem a kiemelkedő politikusok sem mindig érnek el nagy eredményeket, például IV. László királyunk uralkodásának kezdetén rendkívül tehetségesnek bizonyult és fiatal kora ellenére pár év alatt rendbe vágta az országot, azonban a Pápai Állam kotnyeleskedése kifogott rajta. Azon kívül érdemes még itt említeni Mátyás királyunkat is, aki a korhoz mérten erős és haladó szellemű, ámde szigorú és népnyúzó habitusú, dőzsölő uralkodó lehetett. Ebből is kitűnik, hogy általában az adott korhoz és a többi ország gyakorlatához kell mérni a vezetőket, ha meg akarjuk ítélni őket. És még ez sem teljesen biztos, hiszen távoli kultúrákban, mint Japánban, még sok más tényező, például a busido sokáig fennálló hagyománya is közrejátszik.

[ Szerkesztve ]