Nem akarok veled az előíró / leíró, vagy a történeti / szinkron nyelvészetről különösebben értekezni, de a leíró nyelvészet célja nem az, h megvédje, igazolja a hibás nyelvtani szerkezeteket.
Arról is lehetne vitatkozni, h 2012-ben az adott kor emberének érdemes-e kétszáz évvel korábbi nyelvezet szerint fordítani. Van-e olyan, aki elég jól ismeri az akkori nyelvet, meg lesz-e olyan, aki megérti? Éppen a múltkor ugrattam pár Wass Albert rajongót, h vajon értik-e egyáltalán, amiről az öreg ír, vagy a hangulatán kívül semmi nem jön át? Itt elsősorban a számtalan vallásos, bibliai utalásra gondoltam, ami Wass írásait áthatja, és amit a mai fiatalok általában nem ismernek még felületesen sem. Tulajdonképpen teljesen más vonatkoztatási rendszerben gondolkodnak és Wass is Kemál idejében írt.
Everybody, let us change the subject, shall we?
[ Szerkesztve ]
“Don’t shoot, I’m Globish.”
