Ja, mi is szerettünk volna a horvátoknál bringázni egyet, de nekünk négy bicaj kellett volna... Robogón gondolkodtam még, de ahhoz már nagyok a gyerekek, hogy vigyük őket, Katicának ráadásul nulla robogós rutinja van (meg nagyobb robogót amúgy sem vezethetünk szerintem ott sem a sima B-s jogsival). Autónk meg volt, szerencsére. Szóval inkább eljártunk futni...

Egy jótanács egyébként mindenkinek, aki még a saját bőrén nem tapasztalta meg: négy nap a tengerparton l*faszra nem elég, nemhogy nyaralásra. A szlovéniai megállók viszont nagyon jól sikerültek, Skocjan is gyönyörű, visszafelé pedig Piranban a sólepárló múzeumot néztük meg a 'Hogyan kerül a tengeri só a kis kerek dobozba'-projekt keretében, az is elég nagy élmény. Predjama és Postojna sajnos elmaradtak, a kettő együtt sajnos egész napos program lett volna. Triestre viszont elég volt az egy este, ettünk igazi olasz kaját a kikötőben, sétáltunk egy nagyot a városban este, megnéztük az erőd mellől a naplementét, és a nagy részét szerintem láttuk is.

A horvát határátkelők ellenben botrányosak (bár érzésem szerint a szlovének csinálták a cirkuszt az ellenőrzéssel, bár amennyit mi láttunk, az annyi volt, hogy amikor látta a négy EU-s útlevelet az autóban, akkor továbbintett minket, és ez ment szinte minden autóval, szóval nemcsak a német rendszám miatt. Amíg áthaladtunk, egyetlen autót sem láttunk meg-, illetve kiállítva, szóval végképp nem tudom, mire ment ki a dolog. Magyar-szlovén határon semmi (és senki) nem volt (de konkrétan, magunkon kívül még másik autót sem láttunk Lenti felől), de ahogy a rádiót hallgattuk, az osztrák-szlovén határ megintcsak erősen dugult.

p

I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.