Kezdőként valóban nehéz, ha nincs senki, aki segítsen választani, nagy a kockázat.

Az első gitárom egy romos Kremona nejlon volt 9000 forintért, de olyan lendülettel kezdtem el tanulni, hogy 4 hónappal később kaptam egy normális gitárt.
Azzal már kifejezetten szerencsém volt, nem is én választottam, a szüleimre melegített rá a hangszerboltos egy kínai Squier SD-6-ot, de mint kiderült, csodálatos választás volt, 21 évvel később is örömmel nézek rá. Persze azóta már vettem szebb/jobb/kényelmesebb gitárokat használtan, még olcsóbban, de azok megtalálásához/kiválasztásához már kellett 10-20 év tapasztalat.

Elektromossal kevésbé volt szerencsém. Márkahűségből újra Squiert vettem, a szememnek a strat forma tetszett, de akkoriban nem is csak a Bullet, hanem az Affinity széria is vállalhatatlan volt, úgyhogy Deluxe (= jávortopos Standard) lett, 25 wattos Frontman kombóval. Sajnos túl sokára, 9 évvel később derült ki, hogy helyette valami HSS superstratra lett volna szükségem, de anyagi okokból korábban fel sem merült, hogy új gitárt vegyek/lecseréljem. Amíg nem próbáltam mást, elégedett voltam vele, de mai szemmel már minden más gitárom jobb nála, évek óta nem használom, el van rakva emlékbe.
A kombóval az ellenkezője történt, akkoriban nagyon nem szerettem, a beépített torzítója szörnyű, más pedálom/multieffektem akkoriban nem volt. Mai füllel viszont csodálatos tisztája van, néha még most is használom. Meglepő módon basszusgitárral is nagyon jól szól, zenekari hangerőn sem halálozott el tőle.

A modellezős/PC iránnyal valahol szerencsém volt, mert még nem is tudtam, mi az, de 2001-ben vettem egy jó belső hangkártyát, ami bizonyos korlátokkal, de nagyon sokáig kiszolgált. Mai szemmel az is szörnyű volt az impedanciaillesztés hiánya miatt, de legalább nem késett a hang. Emiatt nem volt annyira égető a cseréje, ma viszont nagyon bánom, hogy fiatalkorom rövidke kreatív időszakát azzal szerencsétlenkedtem végig, gyakorlatilag elpazarolva azt.
Ma már hiába lenne meg hozzá minden eszközöm, nincs időm/türelmem komplett covereket készíteni sávonként, végképp nem még saját számokat is írni. 5+ éve el sem indítottam semmilyen DAW-t, csak standalone alkalmazásokban gitározom/zongorázom a saját szórakoztatásomra.

Bocsi a kisregényért, csak azt akartam kihozni belőle, hogy távolról sem ördögtől való kezdőként nagyobb pénzt fektetni a szükséges eszközökbe, ha megengedheted magadnak, mert nekem minden megbánásom/keserűségem abból ered, hogy nem engedhettem meg magamnak ezeket, mikor igazán szükségem lett volna rá, most meg már késő.

A mérleg másik nyelve, hogy még 65 ezret sem muszáj kiadni, 37-42 ezer ft között több csodálatos gitárt is vettem, de ahogy korábban is írtam, ezekhez kellett a szerencse/tapasztalat/hozzáértés.

#52202 FockeWulf
Szerintem mindkettőnek megvan a helye és ideje. Valahol begyöpösödött analógbuzi vagyok, volt/van fullcsöves erősítőm, amiben cserélgetem a hangszórót is, van 20 pedálom, életem legjobb hangélménye volt, mikor egy próbateremben megszólalt a Les Paulom egy Marshall 6100-on keresztül egy Mesa Boogie 4×12 ládából.
De közben nem szeretem, ha más is hallgatja amit otthon pötyögök, ezért szinte mindig fejhallgatóval játszom. A programokban nem kell sokat keresgélni/tekergetni, tudom mit szeretek, sok éve megvan az a 2-3 preset, amin játszani szoktam. A zongorát végképp nem tekergetem, amióta megvan a szoftver, a Don't Stop Believing preset van betöltve.

#52204 doc
Az akusztikusnak sem kötelező keménynek lennie, van egy Samick akusztikom, 12-es húrokkal D standardben olyan puha érzés játszani rajta, mint bármilyen elektromoson.

A nylon megint más élmény, a húrok miatt puha, az action és a nyakszélesség miatt nehezebb játszani rajta, de újdonságnak nem rossz. Gyerekkoromban nagyon nem szerettem a Kremonát, de 20 évvel később újra vettem nejlonhúros gitárokat, amiket most örömmel használok.